Hová lettek a menyasszonyok?

Minden kislány elképzeli az esküvőjét. Lehet, hogy ez klisének hangzik, de így van. A kislányok szép, tökéletes menyegzőről álmodnak, a nagyok már titkolják ezt a vágyukat.
A gyermekkori álom kivitelezése azonban nem biztos, hogy mesebelire sikeredik. Sőt, lehet, hogy örökre beteljesületlen, dédelgetett remény marad, hisz manapság megfogyatkoztak a menyasszonyok. Mintha elrabolták volna őket az ufók, veszélyeztetett fajjá váltak. De mi lehet az oka? Hisz alig húsz évvel ezelőtt még divatos volt férjhez menni. Azóta csak az esküvőszervezők kínálata bővült, az arák száma rohamosan csökkent, az árak meg ezzel párhuzamosan növekedtek. Pedig ki ne vágyna karib-szigeteki tengerillatú, mezítlábas esküvőre, vagy nádfedeles fogadóban tartott paraszti lakodalomra, esetleg egy hercegi ceremóniára rengeteg tüllel, csipkével, habbal és babbal?
Új idők, új dalok, vagyis viszlát, frigy, helló, szinglik! Vajon ez a roppant divatosnak tartott, megnyerő életmód csak az elkeseredett, házasságba nem lépő hölgyek vigaszdíja? Régen is voltak szinglik, csak akkor vénlányoknak hívták őket. Úgy látszik, az óceánon túli társadalom sértőnek találta ezt, és inkább átnevezte és újracsomagolta a fogalmat. Nem szégyen – gondolták –, inkább menő. Lehet rá egy egész üzletágat építeni. Nincs szükség férfiakra, a nő maga is kiválóan elél, szép a lakása, és pelenka helyett költhet cipőkre, ruhákra. Nem kell a tűzhely mellett állnia, hisz ételt lehet rendelni, nem kell feladni az állásunkat holmi csöppségért. Minden este szórakozhat, és nincsenek kötöttségek.
Szembesülve a tényekkel: önző dolog szándékosan a szingliéletet választani. És mi van az ünnepekkor? Anyák napján nincs rajz vagy a szoba mélyén titkon gyártott ajándék. Úgy látszik, ez az érem másik oldala. Az ilyen életfelfogás lehet az a titokzatos orvvadász, aki a kihalás küszöbére taszítja a menyecskéket, de az is lehet, hogy egyszerűen a karrierépítés mellett nem jut idő a megfelelő férjjelölt kiválasztására. Rengeteg kifogást találhatunk, de ez a tényeken nem változtat. Ha hagyjuk, hogy az idő magával ragadjon bennünket, ujjaink közt folyjon el gyermeki álmunk. Hiszen ötévesen nem ötvenesztendős menyasszonynak képzeltük el magunkat.