Lassan melegszik az idő, közeledik a tél vége, a medve is kijött a barlangjából, és nem látta meg a saját árnyékát. A meteorológusok viszont türelemre intenek, nincs még itt a télutó. A gyerekeket azonban ez nem érdekli, nekik csak az a fontos, hogy egy adott időben napsütés legyen. Egy délután kisiskolások, talán elsősök kis csoportja vonult ki a tömbház melletti pályára. Kicipelték összetákolt kispályás focikapuikat, melyekre háló helyett régi rongydarabok voltak erősítve.
– Én Messi leszek – mondta az egyik. – Én Ronaldo –, és így sorban választottak világsztárneveket. Egyik fiúcska Puskás akart lenni. A többiek rámeredtek.
– És ő kicsoda?
– Nem tudom, de a nagyapám szerint jó focista volt.
– Légy inkább Hamšík, jó?
– Jó.
Megalakult a két csapat, de nem maradt egy szabad fiú sem. Tanakodtak, ki legyen a bíró, ha mindenki játszani akar, mert a mérkőzéshez kell bíró. Körülnéztek, épp megjött egyikük óvodás húga. Ketten odamentek hozzá, és kezébe nyomták a sípot:
– Na, Irike, te leszel a bíró.
– Én?
– Igen, te.
– De a bíró melyik csapattal van?
– Egyikkel sem.
– Akkor mit kell csinálnom?
– Ha a labda bemegy valamelyik kapuba, belefújsz a sípba, és ezzel elismered a gólt.
A kislány forgatta kezében a sípot, nem érdekelte a játék, majd egy idő után belefújt. A fiúk megálltak.
– Miért sípoltál? Nem volt gól!
– Csak próbáltam, hogyan szól.
Tovább játszottak, az egyik csapat berúgta a kapuba a labdát, de a bíró nem sípolt. A vesztesek azzal érveltek, hogy érvénytelen a gól, nem ismerte el a játékvezető. Kicsit még vitatkoztak, majd a leghalkabb megszólalt:
– Látjátok, fontos feladatot nem lehet lányokra bízni. Tegnap a sörözőben is azt magyarázta apámnak a barátja, hogy jól meg kell gondolni, mit bízunk a nőkre.
Ezek után úgy döntöttek, nem fociznak tovább.
Szabó István, Kassa
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.