Győztes csörték

Teniszezett, tornázott, focizott, majd kilencévesen vívni kezdett, és ott ragadt a páston. De matekból is jó volt. Gimnazistaként országos versenyeken ért el kiváló eredményeket. Tizenhét évesen már aranyérem lóg a nyakában. Első nevelőedzője: Gerevich György, a hétszeres kardvívó olimpiai bajnok fia. Okos, megfontolt, céltudatos. Kitartás van benne, alázat és lelkesedés. Empátia és érzelmi intelligencia. Büszkeségnek, önelégültségnek még a csírája sem. Kora délutáni őszi napfényben, komoly arccal ül előttem klubja, a Vasas Pasaréti úti épületének emeleti teraszán. Egy pályakezdő filmszínész vagy egy élvonalbeli modell sem kívánhatna magának vonzóbb külsőt, mint az övé, de ezt is úgy viseli, hogy – nem viseli. Hangjában annyi az erő, amennyi a természetességhez kell, gesztusai visszafogottak, válaszait nem fényezi.

* Londoni győzelme után, megvallom, én a szülei nyakába is akasztottam volna egy-egy aranyérmet, hogy ilyen fiút adtak, neveltek fel a sportnak, az országnak, a világnak. Magatartása ugyanis példamutató lehet nagyon sok fiatalnak.

Nagyon szerencsés családban nőttem fel. A biztos háttér mindig adott volt. Bárhonnan mentem is haza, iskolából, edzésről, édesanyám meleg vacsorával várt, és kellemes volt az érzés, hogy együtt lesz a család. Ma már tudom, ez volt részükről a legnagyobb támogatás, de akkor ez természetesnek tűnt. Három éve már, hogy nem lakom otthon, a szüleimmel; azóta még inkább értékelem, hogy hagyományos értelemben vett család lehettünk. Egyébként nem voltam kimondottan anyás vagy olyan nagyon apás: mind a ketten ugyanolyan erős hatással voltak rám, és szoros viszonyban vagyunk ma is.

* Könnyen elfogadták a döntését, hogy költözik?

Mivel mindenben nagyon liberálisan neveltek, hagyták, hogy magam döntsek a dolgaimban. Elfogadták, hogy a vívást választottam, hogy a matek tagozatot választottam a gimnáziumban, hogy melyik egyetemre jelentkeztem, és belátták azt is, hogy költöznöm kell. Hogy kényszerhelyzet van, nem tudok már Budapesttől negyven kilométerre, Hévízgyörkön lakni, a napi ingázás rengeteg energiát elvett tőlem. Szó sem volt arról, hogy a szüleim ebben ne támogattak volna, sőt, végig segítőkészek ebben is. Miközben nem lehetett könnyű nekik, hiszen a bátyámmal együtt repültünk ki, tehát egyszerre két gyerek hagyta el a házat. Csak a húgom maradt otthon.

* Nyugodt vérmérsékletű, megfontolt, befelé forduló fiúnak látom.

A sportolóknak picit más az életük. Nem azok a tipikus egyetemisták vagyunk, akik szabadon éjszakázhatnak, vagy az étrendjüket szabadon választják meg. Nekünk elég komoly rendszert kell vinnünk az életünkbe. Ezért szeretek egyedül élni. Tehát akár a bátyámmal vagy a legjobb barátommal laktam együtt, az is nagyon jó volt, de most azt élvezem, hogy egyedül vagyok. Egyébként mindig elég önálló voltam. Amikor a szüleimtől elszakadtam, természetesen hiányzott, hogy nem vagyunk napi kapcsolatban, de gyakorlati szempontból ez nem volt különösebb probléma számomra.

* Tévedek, ha úgy látom: szolid, megbízható gyerek lehetett, aki az iskolában az a tipikus jó fiú volt, sőt eminens, otthon pedig a legapróbb csínytevéseket sem ő követte el?

Kilengések azért voltak! A tökéletes gyereket, ha egyáltalán van olyan, nem rólam mintázták. Erről szó sincs. Nekem is volt elég komoly kamaszkorom, erről a középiskolai tanáraimat kellene megkérdezni. Háborgó, forradalmi hangulatú kamasz voltam. Lázadtam a tanáraim ellen, az edzőim ellen, de aztán ez is elég hamar lecsengett, fontosabb dolgokra kellett koncentrálni. Jött a pekingi olimpia, össze kellett szednem magam. Persze a sportban sem kell a nap huszonnégy órájában vigyázban állni. Az iskolában, az edzéseken helytálltam, ahogy tudtam, de szabad időmben a barátaimmal együtt lógtam. Nem szeretném magamról azt a képzetet kelteni, hogy én olyan nagyon egyenes, koravén figura vagyok.

* Huszonkét évesen hol vívja a legnagyobb csörtéket?

A vívóteremben.

* Jó, jó, de a mindennapi életben! Ott is vannak nagy küzdelmei?

Hogyne volnának! Helyt kell állnom két egyetemen. Pszichológiát tanulok az egyiken, nemzetközi tanulmányokat folytatok a másikon.

* Akkor be van fogva rendesen.

Egyedül a vasárnap szabad. Edzés még szombat délután is van, négy, négy és fél órás, mint a hét többi napján. Az viszont, hogy egyedül élek, nem jelenti azt, hogy magányosan üldögélek. Inkább azt, hogy csak aludni járok haza.

* Mi az, amit a legszívesebben kiiktatna az életéből? Amit annyira nem szeret, hogy a végsőkig tolja maga előtt.

Az otthoni takarítást. A házimunkát nem szeretem. Mivel egyedül vagyok, nincsenek megosztva a feladatok. Magam osztom magamra őket. Csak az a kérdés: a jelen- vagy a jövőbeli magamra. Bizonyos fokig el voltunk kényeztetve otthon, persze nem szélsőségesen. Hercegkisasszony nem lett belőlem. Erről szó sincs. Csak épp nem tört ki a balhé, ha rendetlenséget hagytam a szobámban.

* Családi ház, kerttel?

Igen.

* A kerthez is volt köze?

Nem sok. Fűnyírás, gyümölcsszedés. A ház körüli munkáért nem voltam oda. Tizennégy éves koromig Budapesten laktunk a második kerületben, onnan költöztünk Hévízgyörkre. Kis falu. Szeretek ott lenni, cseresznyét vagy szilvát szedni. De lustálkodni is imádok. Leülni a számítógép elé, híreket olvasni, zenét hallgatni, megnézni egy Bud Spencer-filmet. A lazaságát, a humorát bírom. De Guy Ritchie filmjeit is kedvelem, meg Will Smitht.

* Mondják: a küzdősport a fejben dől el. Egy vívónak azonban nemhogy a fejébe, még az arcába sem láthatunk bele, hiszen takarja a sisak. Pedig kíváncsi volnék a tekintetére egy-egy csörte során, amint letámadja az ellenfelét. De olvasni legfeljebb a mozdulataiból lehet.

A vívás szellemi sport. Gondolkodni kell közben. Azt, hogy fejben dől el, nem úgy kell elképzelni, hogy a másikat próbáljuk szuggerálni. Azokat a tusokat vagy akciókat, amiket elképzelek, meg kell tudni valósítani. Ki kell találni, mit vetek be a következő találathoz, s erre van öt-tíz másodperc. Ezt úgy kell meghatározni, hogy tudom, mik voltak az előző találatok, mit adtam, és mit kaptam, ismernem kell az ellenfél repertoárját, hogy milyen akciókkal operálhat, mire számíthatok. Ugyanakkor ismernem kell a saját hibáimat is, amelyekre valószínűleg ő fog készülni. Ezt mindig végig kell gondolni. Elég egy picit indiszponáltnak lenni, máris jöhet egy váratlan támadás, ami felkészületlenül ér. Amellett, hogy tudatosnak kell lennem, nem engedhetem meg, hogy az ellenfelem kizökkentsen, erre is sokat kell gyakorolni. Az olimpián, Londonban harminchét vívó indult. Ebből húsz olyan volt, akiről érdemes volt tudni. A többivel nem foglalkoztam. Őket nem kellett kielemeznem, videóról megnéznem. Arról a húszról pedig, akikkel már rengeteg helyen találkoztam, akár nemzetközi edzőtáborokban is, találtam anyagot bőven. Láttam, mit preferálnak, miből adnak több találatot, mire érdemes figyelni, hogyan kell kizökkenteni őket.

* Sebhelyet találnék a testén?

Egyet. A bal csuklómon.

* Pályája legelején előfordult, hogy félt?

A szúrástól? Igen. Volt egy-két olyan versenyző, akiktől féltem. Tudtam, hogy nagyot vágnak, mert agresszívan vívnak. Tizennégy-tizenöt éves koromban aztán elmúlt a félelem. Maradandó sérülést eddig senki nem okozott. Elég jó a védőfelszerelésünk.

* De mindig jöhet egy őrült, aki esetleg…

… vannak, akik nagyobbat vágnak. Ki kell védeni, vagy el kell futni előlük. Erre is vannak megoldások. Persze nem úgy kell elképzelni, hogy ostorozzák az embert, csak érhetik kellemetlen vágások. A vállán, a hátán, a hátsóján. Oldalról be tud hajlani a penge. De ha tíz-húsz másodpercig fáj, akkor sokat mondok. Komolyabb veszély, amelytől tartani kellene, nem fenyegeti a vívót.

* Nagy teher van most a vállán. Négyévi várakozás a következő olimpiára. Londoni győzelmétől Rióban aranyat várnak.

Nincs rajtam a várakozás terhe. Az olimpia a legfontosabb verseny, de van világkupa-sorozat is, meg Európa- és világbajnokság. Nagyon sok fontos állomás lesz még Rio de Janeiróig, amire készülni kell. Jövő augusztusban Budapesten lesz világbajnokság, amely mérföldkő lesz a pályafutásomban. Arra maximális mértékben kell felkészülni. Belső elvárásom van, de nem az, hogy innentől fogva minden versenyt megnyerjek, hanem hogy helytálljak hosszú távon, ott legyek a vívás élmezőnyében. Nem vagyok véres szájú harcos. Nincs jó hatással az emberre, ha túlságosan sokat vár magától. Remélem, csapatban is eredményesek leszünk.

* Tehát nemcsak higgadt, hanem türelmes is. Nem is tudja feldühíteni semmi?

Az ikes igék helytelen használata. Nem! A viccet félretéve, elég nehéz engem kizökkenteni a világomból.

* Hálás természet. Ez mind a sportból eredeztethető?

Nyilván személyiségjegy is, de a legtöbbet a sport formált rajtam.

Kivált még valami az életében akkora szenvedélyt, mint a vívás?

Akkorát nem, hiszen profi szinten tizenhárom éve művelem. De sok minden érdekel még rajta kívül.

* Első kardját, ugye, karácsonyi ajándékként kapta.

Igen, ’99 karácsonyán. Az volt a legszebb ajándék. Utána kezdődött az igazi munka, kötött körülmények között.

* Az idei karácsonyra mit kérne?

Inkább adni szeretnék. Mindenem megvan, ami kell. Annyi mindennel megajándékozott már az élet, hogy ideje volna vissza is adni valamit. Sokan mondják, hogy ilyen hatalmas eredmény után ürességet is érezhet az ember. Nálam ez nem jelentkezett. Nagyon remélem, hogy ugyanolyan motivált maradok, mint eddig voltam.