Galoék boldogsága

Véget ért a Vasárnap Királyok sorozata, de az élet a Galo családban folytatódik tovább. Sőt, csak most kezdődik, tizenhat hónapos Eszter lányuk ugyanis senkit sem hagy pihenni.

Először jártam Kamocsán, ahol a háromtagú család tölti mindennapjait. Galo Vilmos, a nagy sikerű Magyar királyok és fejedelmek sorozat szerzője azonnal bemutat mosolygós feleségének, Tímeának. Sajnálatomra kislányuk éppen akkor aludt el. Felébreszteni pedig kinek volna szíve? De addig is, míg a kicsi pihen, mi jobban megismerkedünk.
A szülők a közeli, gútai egyházi iskolában tanítanak. Találkozásukat is ennek a pályának köszönhetik, Vilmos ugyanis tornaljai, Tímea kamocsai, s ha nem mennek Budapestre tanulni, talán soha nem találkoznak. „Szegeden megalakult a Magyar Ifjúsági Világszövetség, lett egy fiókszervezete Szlovákiában, s mi az alapító tagok közé tartozunk. Minden évben szerveztünk egy tábort Tornagörgőn, valahogy odakeveredtek a kamocsai lányok is. Ekkor Timi tizenhét éves volt. Olyan jó társaság alakult ki, hogy miután maga a szövetség megszűnt, mi mint fiókszervezet megmaradtunk, átalakultunk. Itt találkoztam először Timivel, és Pesten újraismerkedtünk.” Tímea azonnal hozzáteszi, már akkor tudta, hogy Vilmos lesz a férje, amikor neki még fogalma sem volt róla. Ezt be is jelentette otthon anyukájának pogácsasütés közben.

Hosszú út vezet a célhoz
A házasságkötés után nehéz volt eldönteniük, hol telepedjenek le, mivel mindketten erősen ragaszkodnak szülőföldjükhöz, gyökereikhez. Pest szóba sem jöhetett, Tímea pedig nem akart otthonról elszakadni. Mivel Kamocsán volt egy üres házuk, amit addig turistáknak adtak ki, úgy döntöttek, ott maradnak. Munkát is kaptak. „Dél-Komáromban tudtunk elhelyezkedni. Örültünk, nagyon jó fizetést ígértek. Nem tudtuk, hogy ez az iskola legendásan fogyasztja a tanárokat. Még akkor sem tűnt fel, hogy nincs minden rendben, mikor Timitől megkérdezték, nem ismer-e történelemtanárt. Azt gondoltuk, nagy szerencsénk van, de tévedtünk.” Mivel egyikük sem akarta megvárni, míg megalázzák, szeptember első hetén otthagyták állásukat. Ezután Tímea Gútán helyezkedett el egy művészeti szakközépiskolában magyar–német szakosként, mellette esténként nyelviskolában és hétvégén az egyetemen tanított. Vilmosnak a történészdiplomájával már nehezebb dolga volt. Eldöntötte, hogy ledoktorál, de ehhez gyorsan sok pénz kellett. Beállt Komáromban egy holland hajótervező irodába modellezőnek. „Ezzel sok pénzt lehet keresni, de unalmas munka. A történelemhez meg az irodalomhoz képest förtelmes semmittevés. Hajókat tervezni, melyek felszívják a homokot a talaj aljáról, majd kilövik messzebb műsziget készítéséhez. Nem láttam értelmét, pedig én mindenben azt keresem. Ekkor azt mondtam Timinek, irány Anglia.”

Nagy-Britanniától a Vasárnapig
Két évet töltöttek Nagy-Britanniában, ahol többféle munkát is kipróbáltak. Mosogattak, felszolgáltak, chipset csomagoltak. „Az elején nagyon nehezen viseltem a mosogatást. Előtte lelkes tanárnőként elegánsan jártam, ott meg hirtelen könyökig koszban találtam magam. Akkor nyugodtam meg, mikor elkezdtem beszélgetni a munkatársakkal, és megtudtam, hogy Lengyelországból, Litvániából is van ott tanár, közgazdász, doktor. Mit akarok akkor, a faluról jött lány? Azután lelkes voltam én is. Beszéltünk nyelvészeti problémákról, Noam Chomskyról.”
Két év után nagyon hiányzott mindkettőjüknek a tanítás. Kultúrkirándulásokkal próbálták kitölteni az űrt, Tímea elkezdett a Vasárnap Utazás rovatába útirajzokat küldeni. Végül állásajánlatot kaptak a gútai gimnáziumtól, és azonnal hazajöttek. Vilmos ledoktorált, azóta Kamocsán élnek. A férj kutat, publikál, dokumentumfilmet készít, októbertől a Komáromi Duna Menti Múzeum történésze, felesége pedig az anyaság mellett szívvel-lélekkel képzi diákjait, és olaszul tanul.

Színre lép egy kis angyal
Közben felébred Eszter. Tündéri kislány. Először kicsit szégyellős, de apuka bátorítására beindul. Ügyeske. Már tizenegy hónapos korától szalad. Ellenállni pedig nem lehet neki. „Eszter nagyon várt gyerek, a nagyszülők részéről is. Folyamatosan, intenzíven foglalkozunk vele. Ez pedagógiailag rettentően jó, mert a készségei sokkal gyorsabban fejlődnek, mint a vele egykorúaknak. Timi énekel neki, kézimunkázik vele, neveli, tanítja.” Bizony, a kislánynak már némettudása is van, igaz, beszélni még nem tud, de mindent ért, amit Tímea mond neki. „Csecsemőkora óta mindennap egy órát németül beszélek hozzá, német zenét hallgatunk, természetes neki, mikor átváltunk. Ez nekem is jó, mert sok olyan kifejezés van, amit se tanárként, sem a mindennapi életben nem használok ezen a nyelven. Én is fejlődöm ezáltal.”

Eszter birodalma
Eszter igazi tanárcsaládba született. Nemcsak a szülei, a nagymama, nagypapa, a nagynéni is pedagógus. Valószínűleg ő is az lesz. Anyukája tényleg nagyon sokat foglalkozik vele, közösen készítenek játékokat, énekelnek, mondókáznak. Hogy minderre hogy jut idő? Tímea szerint szervezés kérdése az egész. Közben a picur könyvecskéjét lapozva észrevesz egy rajzolt hangyát. Azonnal követeli, hogy anyukája énekeljen róla. Ő persze vele együtt énekli, táncol, nevet. Igazán boldog gyerek. Ezután kiinvitál bennünket az udvarra, mutatja a birodalmát. Hol szokott traktorokat nézni, melyekért különösen rajong, megmutatja Artúr kutyusát, az aranyszínű Labradort. A szőlőnél megáll kicsit nassolni, természetesen a kutyust is megkínálja, aki nem nagyon díjazza az ötletet. A tyúkokról is gondoskodik, őket is meg akarja etetni szőlővel. Megmutatja, hol laknak a mamáék, de félúton visszafordulunk. Nem tudnak látogatásomról, Galoék meglepetésnek szánják a Vasárnapban megjelent írást.
Jó dolga van egy kislánynak falun. „Reggelente elindulunk összeszedni az ebédhez valót. A faluban nem csak ez a jó. Ha sétálunk az utcán, mindig megállít valaki, ilyenkor kicsit elbeszélgetünk, nem közönyösek az emberek. Ezáltal Eszter hozzájuk szokott, és nem félénk baba.”
Itt és így talán az értékek is könnyebben megtarthatóak. Falun, családban, szeretetben, boldogságban.