Éjszakai éleslövészeten voltunk a Doupovon, egy hatalmas kiterjedésű katonai gyakorló- és lőtéren Nyugat-Csehországban, közel Karlovy Varyhoz. A mai napig ezt a szerepet tölti be.
Erősen alkonyodott, mikor a századunk csatárláncban felsorakozott egy enyhén emelkedő domb tövében. Három-négy méter távolságra álltunk fel egymástól. A századparancsnok nem bízott az elsőéves fiatal katonákban, így az ő lőszeradagjukat is köztünk, másodévesek között osztotta szét. Miután betáraztunk, kiadta a parancsot a támadásra. Megindult a század dombnak felfelé. Ennél a formációnál arra kell figyelni, hogy nem szabad sem lemaradni, sem előrerohanni. Az alakzatot a középen elhelyezkedő századparancsnok figyelte és irányította. Jó sokat haladtunk előre, mikor megálljt parancsolt.
– Előttünk száz méterre ellenséges lőállás. Tüzelésre felkészülni!
Kibiztosítottuk fegyvereinket. Bemértük a célt.
– Tűz! – adta ki a parancsot.
Lőttünk, ami a csövön kifért. Miután az ellenséget imitáló pléhfigurák alábuktak, leálltunk.
– Tüzet szüntess! – adta ki az új parancsot.
Bebiztosítottuk a fegyvereinket, és folytattuk az előrenyomulást. Megint jó darabot haladtunk. Ismét megálljt parancsolt, és ismét jöttek az előző vezényszavak. Előttünk száz méterre... Tüzelésre felkészülni! Tűz! Berregni kezdtek a géppuskák, -karabélyok. Az ellenséges pléhfiguráknak, mert nem voltak valami elővigyázatosak, halványan még meg is voltak világítva, esélyük sem lehetett a túlélésre. Mikor találat érte őket, hátrabuktak. Dolgunk végeztével haladtunk tovább, csakhogy a mi őrangyal parancsnokunk nem említette, hogy lesz még egy harmadik sor céltábla is. Megyünk, mendegélünk, mikor megint megállít!
– Ellenséges lőállás. Tüzelésre felkészülni! Tűz!
Most azonban egyetlen lövés sem dördült el.
– Mi van veletek? Miért nem lőtök?
– Elfogyott a lőszer – jött a válasz minden oldalról.
– No, hogy azt a...! – mondott egy jó cifrát. – Kapjatok fel egy követ, és roham! – adta ki a mentő parancsot.
Úgy is lett. Halált megvető bátorsággal rohamoztuk meg az ellenséges pléhfigurákat. Így arattunk fényes győzelmet, persze ha ez élesben fordult volna elő, ripityára lőnek bennünket, mert nem jól osztottuk be a lőszert.
Ezen az estén tőlünk nem messze tankok is gyakorlatoztak. Láttuk, amint két tank csupán szórakozásból géppuskákkal lőni kezdte egymást. Hallottuk, ahogy a lövedékek tompán becsapódnak a harckocsi vastag páncélzatán. Egy gyalogos katona is beszállt a mókába. Vállról indítható tankelhárító löveggel, persze nem éles robbanótöltettel, hanem úgynevezett aszfalttöltettel rálőtt az egyik harckocsi lánctalpára. Annak ellenére, hogy ez csak gyakorlólövedék volt, szétlőtte a tank lánctalpát. A harckocsi parancsnoka jelentette a toronynak, hogy mozgásképtelenné vált, mert egy idióta szétlőtte a lánctalpát.
Jó, hogy nem volt háború.
Plavec Gyula
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.