Fekete tűz

Nagy erejű alakítás az övé. Szenvedéllyel, indulattal, feszültséggel teli. Léptei alatt felsikolt a padló, bizonyos pillanatokban még a tűzveszély is fennáll. Pál András energiájától még a gerenda is majdnem kigyullad. Ha ökölbe szorul a keze, felizzik körülötte a levegő. Meredeken ível a pályája. Kaposváron végzett, Pécsen kezdett, Budapesten egy perc alatt a szakma és a közönség kedvence lett. Úgy robbant be, olyan őserővel, amely valóban éget és perzsel, és az önpusztítás veszélyét is magában hordozza. S mivel bírja a terhelést, terhelik is folyamatosan. Ondris után újabb súlyos szerepek várják. Hamlet és Stanley Kowalski.

* Hét év, hét bő esztendő vidéken, és most a Pesti Magyar Színház tagja. Lakása van, amelyet a szüleinek köszönhet, hivatása, melyet magának. Mázlista – mondja. Így is, úgy is.

Igen, felszerződtem Pestre, de a legtöbbet most is vidéken játszom. Tatabányán, Székesfehérváron és Miskolcon. A Magyar Színházban jól indultak a dolgok. A Kár, hogy k… után jött a Macska a forró bádogtetőn. Mindkét előadást nagyon szeretem.

* Pedig ez utóbbiban komoly baleset érte.

Épp a premier napján. Széttört a kezemben egy whiskys üveg játék közben. Izzadtam, kicsúszott az ujjaim közül, és megtörtént a baj. Ideget és inakat vágott el az üveg, lifegett az ujjam, ömlött a vér a kezemből. Próbáltam folytatni az előadást, de a nézők felkiabáltak, hogy ne, ne, hagyjam abba. Akkor leálltam, és azonnal vittek a kórházba. Miután megműtöttek, biztos voltam benne, hogy visszamehetek a színpadra, de nem mehettem. Aztán a színház is bajba került. Rengeteg pénzt elvontak tőlünk, a következő évben pedig már nem is tudtuk, mi lesz velünk. Törölni kellett az évadot. Így kezdtem el fővárosi színészként ismét vidéken játszani.

* Például Brahmsot. Ezért az alakításáért a pécsi színházi találkozón díjat is kapott. Milyen tanúságokkal jár a színész életében, ha egy sorshoz ennyire közel kerül? A saját életébe mit tud átmenteni belőle?

Most még nem tudom megítélni. Pár év múlva talán kiderül. Új szemléletet, másfajta hozzáállást a dolgokhoz, különböző konfliktusok másképpen való kezelését. Talán ezt.

* Ondris bivalyereje miből ered?

Éveken át kézilabdáztam.

* Tajtékzik, ha dühös, szétfeszíti a vágy, amikor ölelni akar, kivörösödik a szeme, amint zokogni kezd. A regény olvasása közben miket érzett?

Nem vettem elő a könyvet. Régen olvastam, most direkt kerültem. Édesanyám nagy kedvence, én még a filmet sem akartam látni a próbák heteiben. Nagy dolog volt, amikor megtudtam, hogy Ondrist fogom játszani. Meg is ijedtem. Ilyen színészekkel egy színpadon! Iszonyú pánik fogott el. Aztán kiderült: ezek nemcsak remek színészek, hanem csodás emberek és kitűnő partnerek is. Olyan szeretettel voltak irántam, amelyben nem volt nehéz kinyílni és vallani magamról. Ezért nagyon hálás vagyok nekik.

* Jadvigát, érzelmeiben kiismerhetetlen feleségét Ónodi Eszter játssza.

Kamaszkoromban úgy néztem rá, mint egy istennőre.

* És most, »nagy öregen«?

Ugyanúgy! Hihetetlen érzés vele lenni. Megerősít az utamon, hogy ő is ugyanolyan bizonytalan néha, ugyanúgy izgul, fél, küzd magával, mint én. Ettől aztán még inkább szerethető ez az ikon.

* Jadviga ügyvéd szeretője: Gáspár Sándor.

Gyerekkoromban miatta akartam színész lenni. Hétévesen láttam őt a Stílusgyakorlatokban. Elképesztő hatással volt rám. Szeretem a humorát, a munkamorálját, a kétkedéseit, a gondolkodását, a hajtóerejét.

* Lukáts Andor a pap.

Igen! Nagyon fontos volt a kaposvári egyetem, ahol végeztem. Egyszer csak jött Andor, s ahogy bánt velem, ahogy létezik mellettem, valahogy úgy éreztem, általa jutottam közelebb az egykori Kaposvár-jelenséghez, hiszen a színház legendás éveiben ő is a társulat tagja volt.

* Takács Katalin mint anya, gazgyina?

Vele azért is jó, mert nagyon szigorú tud lenni. Magához is, másokhoz és az egészhez is. Jó a kritikai él, amelyet képvisel. Azzal kijózanít engem. Onnantól kezdve pedig olyan anyai szeretettel van irántam. Terelget, dicsér, kérdez.

* Pokorny Lia Jadviga barátnője és a család cselédje, aki meglehetősen közel kerül Ondrishoz.

Nagyon jelen van ő is. Akkora szív, hogy beszakad az ember háta.

* Ondris is tudna szeretni, ha Jadviga közel engedné magához.

Ez az alapfelvetés is segített a szerep megformálásában. A szerelem, a rajongás, a családalapítás és annak minden hozománya. A remények. És hogy ki vagy a nő életében? Egy korábbi szerelem sokat tud ártani, rombolni az új kapcsolatban. Tönkre is tehet. Erre is gondoltam. És van egy súlyos mondat is a darabban: »Nyom nélkül múlik el minden.« Azért kéri meg Ondris a fényképész barátját, hogy örökítsen meg neki mindent, amit látott a szeme. Ez nagyon megrázó. Ilyen szempontból én is szentimentális vagyok. Érzelgős. Múltba révedő. Hangulatokat, képeket őrzök a gyerekkoromból, amelyeket rettenetesen szeretek. Ondris minden mondatába bele tudtam helyettesíteni valamit az életemből. Össze is szorul néha a szívem rendesen.

* Mivel a történet Magyarországon élő szlovákok között játszódik, Závada Pál szlovák mondatokkal tarkítja, hitelesíti szövegét. Ezekkel a részekkel könnyen megküzdött?

Épp ellenkezőleg! Závada Pál felmondta ugyan ezeket a mondatokat, úgy, ahogy gyerekként Tótkomlóson hallotta. Vagyis eredeti nyelvjárásban. Még az utcán is ezt tanultam. Hangosan. A szembejövők elég furcsán néztek rám, én csak mosolyogtam.

* És most boldog az édesanyja, hogy a fia játssza kedvenc regényalakját?

Annyira boldog, hogy lefényképezte a nevemmel a plakátot. De az előadást még nem látta. Kint van az unokájánál Szicíliában. Nyilván nagyon kíváncsi már rám. Engem is érdekel, mit fog majd szólni.

* Egy biztos: hálás szerepben áll majd elé.

Van egy pécsi mondás. Színész az, aki szerepet játszik. Jó színész az, aki jó szerepet játszik. Van benne valami.

* Harmincévesen mindenesetre a legjobb formáját futja.

Nekem egy dolgom van: csináljam. De úgy, hogy közben a maximumot préseljem ki magamból. Ebben viszont mások is közrejátszanak. A szüleim. A tanáraim. A barátaim. A rendezőim. A kollégáim. Ők hívják a lelkemet minden munka alatt.

* S ezekért a szép sötét karikákért a szeme alatt mit kell tenni?

Gyűjteni. Súlyos időszakokat. Meg sokat játszani. Én most éjjel-nappal színpadon vagyok. Amióta elkezdtem a pályát, egyfolytában dolgozom. Fel is áldozok sok mindent a szakmámért. Törődéseket, odafigyeléseket, kapcsolatokat. Sokszor van lelkiismeret-furdalásom. Annyi helyen nem tudok jelen lenni, amennyire vágyom elmenni! Önző vagyok, de másképpen nem lehet ezt csinálni. Szörnyű. Akkor nyugszom meg, ha eljön megnézni a mamám, és látom az arcán, hogy boldog. Olyankor abban reménykedem, hogy adtam neki valamit. Csak minden lelkifurdalásos időszakot egy hasonló követ. Magamra sem tudok figyelni. Jó lenne megtanulni pihenni, kikapcsolódni. Nem tudok. Iszonyúan erős kontroll uralkodik rajtam. Még akkor is, ha jól berúgok. Képtelen vagyok ellazulni, mindig tartanom kell magam valamihez. Vagy ahhoz, ami van, vagy ahhoz, ami lesz. Katt, katt, katt. Állandóan megy az agyam.

* Hogy legyen akkor, hogy jó legyen?

Így jó, ahogy van. A lelkiismeret-furdalás meg kell. Akinek nincs, az hazudik.

Závada Pál:

„Igazuk lett azoknak, akik őt választották. Elsősorban Hargitai Iván rendezőnek. Amikor kijelölték a szerepre, elmentem megnézni, ki ez a fiú. Remek srác. Tudtam, hogy Mohácsi János tanítványa volt Kaposváron, de nem láttam játszani őt Pécsen, ahová diplomás színészként szerződött. Engem most teljesen levett a lábamról. Azt szoktam mondani, ha jó a színész, még a dramaturgiai hiányosságokat is keresztüljátssza, áthidalja. Andrásnak sodró erejű a játéka. Nagyon örülök, hogy ő kapta meg Ondris szerepét.”

Takács Katalin:

„Nem ismertem őt, de hallottam hírét, hogy milyen jó színész. Aztán láttam őt Brahms szerepében a Trióban, és elcsodálkoztam, mitől van az, hogy valaki ilyen természetesen színész. Hogyan tud olyan iszonyú lezseren ott lenni a színpadon, és még erő is van benne? Mert ugye, férfi. Nagyon férfi! A Jadviga párnájában úgy dolgozott, hogy semmi vita, rosszízű megjegyzés. Mindent megcsinált, és még hozzá is tett valamit ahhoz, amit a rendező kért tőle. Már az is megejtő, ahogy jön. Magas, gyönyörű pasi, egyszerűen bekebelezi a szerepet. Az úgy kell, hogy legyen, ahogy ő csinálja. Nincs görcs, nem látom, hogy jár az agya. Egyszerűen benne van a szerepben. Született színész, én ezt érzem. Nagyon komoly tehetséggel vagyunk egy színpadon. Minden, amit ad, könnyedén jön belőle. Kibugyog. Nagyon drukkolok neki, hogy szerepek sorát kapja, és lubickolhasson a lehetőségekben. Nyilván nagyon sok függ attól, hogy kik veszik körül, milyen társulat tagja, és értik-e őt. Köztünk jó helyen van. Ritka konstellációban született az előadás. A letett munkája alapján azonnal elfogadtuk őt. Csak azt sajnálom, hogy harminc évvel fiatalabb nálam. Jaj, Istenem, de kár! Amikor gazgyinaként holtan fekszem a színpadon, és ő mellettem ülve arra kéri a barátját, hogy fényképezzen le mindent, ami fontos volt neki az életben, az olyan sírás, kifakadás a részéről, hogy abba még a padló is beleremeg. Féltem őt nagyon, mert olyan magas hőfokon játszik. Bár behunyt szemmel fekszem a színpadon, érzem, milyen maszatos az arca a sírástól, bánatában hogyan omlik össze. Néha arra gondolok, hogy atyaúristen, honnan jön belőle ekkora energia, és megint csak féltem őt. Igen, nagyon féltem.”