Sok mester arra tanít bennünket, hogy mindennapjainkban ne foglalkozzunk mások véleményével. Helyette kövessük saját elhatározásainkat, és hagyatkozzunk meggyőződésünkre. Ha ezt feltétel nélkül hisszük, sokat árthatunk vele magunknak.
Saját elképzeléseinket követni egyfajta magabiztosság. Amikor meg vagyunk győződve róla, hogy helyesen cselekszünk, nem vagyunk kíváncsiak másnak a véleményére. A magabiztosságot sokszor összekeverjük a daccal. Aki dacol másokkal, a világgal, a magabiztosság látszata mögé bújva mindenkit kizár a döntéseiből. Úgy is nevezik, hogy keményfejű.
Arról ismerheted fel őket, hogy örökké elégedetlenek, s gyakran az állandó változtatást hajszolják. Ha valami nem a kedvük szerint történik, a külvilágot hibáztatják, majd továbbállnak. Később újra elégedetlenek, és megint elmenekülnek. Munkát, barátokat, lakhelyet cserélnek, s mindig abban bíznak, hogy a következő majd jobb lesz.
Ha dacolva, dühből menekülsz a jelened elől, és nem vagy kíváncsi más emberek véleményére, nehezen fogsz kilábalni az elégedetlenségből. Ha időről időre visszatérő bajokba botlasz, érdemes lehet a túlzott „magabiztosság” helyett mások véleményére is odafigyelned.
Sorsod alakulásáért okolhatsz másokat, de időnként célszerű elgondolkodni rajta, vajon te magad mennyire vagy felelős érte. Saját hibáidon ugyanis sokkal könnyebben lehetsz úrrá, mint bármi máson ezen a világon.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.