Ez is mind 2017-ben történt

Kezdjük az időjárással, hiszen mindenkit érint és érdekel. Tavaly karácsonykor már majdnem legyintettünk, hogy megint nem lesz hideg, mire olyan januárt és februárt kaptunk, hogy unokáinknak is emlegetni fogjuk. Dél-Szlovákiában régen mértünk mínusz huszonöt körüli értékeket, ráadásul 2017 telének mínuszai nem napokig, hanem hetekig és hónapokig tartottak.

Trump és Macron jött

Minderre jött egy száraz, forró nyár. Mivel a múltbeli időjárási viszonyok ecsetelése meglehetősen unalmas műfaj, át is térnénk az év eleji nagy sokkokra és meglepetésekre. Hiszen minden év kezdetén meghal hirtelen valami híres zenész, vagy történik valami egyéb megrázó. Hát az idei év köszöntését az isztambuli terrortámadás színezte feketére: egy szórakozóhelyen lövöldöztek, 39 ember halt meg. Január 20-án pedig hivatalosan is beiktatták Donald Trumpot. Pedig olyan, mintha már évek óta ő volna az USA elnöke, és tessék, még egy éve sincs hivatalban. Biztosan az zavar be, hogy olyan aktív, vagy legalábbis annak látszik. Vagy hogy folyamatosan hunyorít, miközben beszél.

Választás Hollandiában, Franciaországban és Németországban. Ezek foglalkoztatták a közvéleményt leginkább 2017 elején. Hollandiában mindenki a radikális, idegen- és iszlámellenes Geert Wilders győzelmét várta, de a politikusnak be kellett érnie egy szerénynek mondható, 13 százalékos eredménnyel, ám az is leszögezendő, hogy így is másodikok lettek, és 5-tel növelték képviselőik számát az előző ciklushoz képest.

Még nagyobb meglepetéssel zárult a francia elnökválasztás, amelynek egyetlen nyilvánvaló eredménye volt: hogy Françoise Hollande eddigi elnök távozik, és nem indul ismét. Egész Európa a szélsőjobbos Le Penék családi pártjának aktuális vezetőjét, Marine Le Pen győzelmét sejtette az előrejelzések alapján, mire az alig ismert Emanuel Macron nyert, aki szintén alig múlt harminc. Fontos változás, hogy júniusban eltörölték az Európai Unió területén a roamingdíjakat, így ugyanannyiért telefonálhatunk az uniós országokba, mint idehaza.

Spanyol cirkusz, német patt

Győzni tudott ugyan Angela Merkel is a németeknél ősszel, a koalíciós tárgyalások viszont rekordhosszúra sikerültek, sok-sok bizonytalanságot szülve, és lapzártakor sem volt még véglegesnek tekinthető eredmény. Cirkusz volt a spanyoloknál is, ahol az eddig is autonóm Katalónia indította el saját függetlenségének folyamatát. Meg is szavaztak szépen mindent, az eredményt viszont Carles Puidgemont katalán elnök október elején mégsem hirdette ki. Madrid az egész folyamatot jogellenesnek minősítette, és elkezdte letartóztatni a katalán illetékeseket. A helyzet azóta némileg megnyugodott, de egyelőre csak annyi biztos, hogy Katalónia nem lesz független európai ország egy darabig. Bár arról is megoszlanak a vélemények, hogy ezzel egyáltalán jót tenne-e magának. Ahogy a tavalyelőtt nyáron megszavazott Brexit kimenetele is kérdéses. Mármint nem a britek unióból való kilépése, hiszen idén elindították a szükséges folyamatokat és tárgyalásokat, hanem hogy ezzel ki jár majd jól rövid és hosszú távon.

A csehek is letudtak egy újabb parlamenti választást, rekordszámú félőrülttel sikerült feltölteniük a parlamentet, kormányt pedig december elején a szlovák származású Andrej Babiš alakíthatott. A többi szomszédos ország sem szerénykedett politikai perverziókban: a románok a korrupciós ügyek miatt tartottak 2017 első hónapjaiban tömegtüntetéseket, majd a helyi kormánykoalíció szándékosan megbuktatta saját kormányát. A lengyelek meg váratlanul lecserélték kőkemény kormányfőjüket, Beata Szydłót, de csak miután a parlamentben bizalmat szavaztak neki. Párttársa, Mariusz Morawiecki került a helyére. Ukrajna a kisebbségi nyelvek oktatásának korlátozásával borzolta a kedélyeket, az osztrákoknál meg miután januárban kinevezték a megismételt választással újra megválasztott Alexander Van der Bellent, az őszi parlamenti választást az Osztrák Néppárt nyerte. Ebben így eddig még nem sok érdekesség található, viszont az új kancellár a mindössze harmincegy éves Sebastian Kurz, aki 27 évesen lett Ausztria történetének legfiatalabb külügyminisztere, tavaly pedig az említett Osztrák Néppárt elnökévé is megválasztották. A szimpatikus fiatal politikus aztán decemberben úgy döntött, a szélsőjobbal fog kormányozni. Nem baj, volt már ilyen.

Bús magyar Soros

A legtöbbet persze a magyarországi helyzetről kaptuk, hiszen benne volt minden a hírekben. Aki meg nem látta a hírekben, elolvashatta a plakátokon, hogy Soros Györggyel kell foglalkozni, nem pedig azzal, hogy a letelepedési kötvényekkel bizonyos fideszes politikusok 20 ezer külföldit telepítettek Magyarországra, és még jól be is kerestek mindezen. De biztosan nemes célra fordítják, hiszen miért tennének másként. Év elején még ott is az volt a kérdés, szabad-e a baloldalnak a Jobbik felé kacsingatnia, hiszen a Fidesz újabb népszerűségi rekordokat döntöget, és még egy széles összefogás sem biztos, hogy elég lesz a váltáshoz (pontosabban szólva biztos, hogy nem lesz elég). Év végére pedig ezt a lehetőséget már senki sem utasítja el százszázalékosan, ráadásul éppen a Jobbik nyakába varrott 600 milliós számvevőszék-büntetés (amely lenullázta a párt kasszáját) miatt lett a Jobbik a magyar politika legújabb mártírja. Decemberre már el is felejtettük, hogy februárban a Momentum aláírásgyűjtési akciójával gyakorlatilag megakadályozta a 2024-es budapesti olimpiát (miután összegyűlt a népszavazáshoz szükséges mennyiségű aláírás, visszavonták a pályázatot). Nemsoká párttá is alakultak, így a magyar ellenzék szereplői pártonként már lassan focicsapatnyian vannak. Arra sem emlékszik már senki, hogy tavaly áprilisban tüntetéshullám volt Budapesten a Közép-európai Egyetemet érintő törvény miatt. Mindenesetre úgy tűnik, történhet bármi, a hírek főszereplője továbbra is Soros György. Ha nem nyolcvanhét éves volna, akár örülhetne is az ingyenreklámnak, de így valószínűleg nem sokra megy vele.

Konditerem a megyeházán

Szlovákiában unalmas évet zárunk közéleti szempontból, ám fontos megjegyezni, hogy ez az unalmasság pozitív értelemben értendő. Egyetlen dologra kaphattuk fel a fejünket, hogy a megyei választásokon eléggé befürdött a Smer. Csak Trencsén és Nyitra megyékben tudtak győzni, és elvesztették megyeelnöküket Kassán, Eperjesen, Zsolnán. Besztercebányán ugye nem is indultak, mert mindenki beállt a független Ján Lunter mögé, hogy sikerüljön leváltani Marian Kotlebát. Sikerült is, és szépen fokozatosan másznak elő a csontvázak a megyei hivatal szekrényéből. Meg az alagsorból, ahol Lunter egy jól felszerelt edzőtermet talált: vélhetően a leköszönő megyeelnök tornáztatta ott az elméjét, izmait a munkatársaival. Független megyeelnökjelöltek győztek még Kassán, Eperjesen, Zsolnán és Nagyszombatban, Pozsonyban meg nyolc év után leváltották Pavol Frešót. Pedig nagyon szimpatikus volt a kampánystratégiája, megfogadta ugyanis, hogy egyetlen óriásplakáttal sem fogja szennyezni a megyei látképet, így ígéretéhez híven nem láttuk őt egyetlen óriásplakáton sem. Így hát nem is nyerte meg a választást. Az SaS-es Juraj Droba vette át a posztot.

Nyáron voltak azért izgalmak is, hiszen új igazgatót választott a parlament a közszolgálati tévének és rádiónak (RTVS). Bár a hivatalt eddig betöltő Václav Mikára senkinek nem lehetett egy szava sem, ő pedig ismét indult, a kormánypártok megegyeztek, hogy Jaroslav Rezníket, a TASR hírügynökség eddigi igazgatóját ültetik a helyére, ami sikerült is nekik.

Aztán nagy igazságtalanság történt: július elején kizárták Peter Sagant a Tour de France nevű híres kerékpárversenyből. Az illetékesek szerint könyökével szabálytalankodott, és ellökte versenytársát. A felvételek alapos kielemzése után persze mindenki megegyezett abban, hogy a kizárás túlzás volt. Főleg, hogy Sagan minden évben a Tour egyik főszereplőjének számít, és a zöld trikó mellett egy rakás szakaszgyőzelmet is be szokott söpörni.

Repülők, vonatok, izzadás

Idén is folytatódott a Smer és a köztársasági elnök üzengetése: Robert Fico és Robert Kaliňák először azt vetette Kiska szemére, hogy túl sokat használja a kormány különgépét. Kaliňák áprilisi állítása szerint nincs rendben, hogy Kiska 317 alkalommal tette már meg a Pozsony–Poprád távot a géppel. Mire Kiska elárulta, hogy Kaliňák épp erre biztatta őt. De azért egy reklámgesztust is bevetett, és az egyik tavaszi reggelen vonattal utazott poprádi otthonából Pozsonyba, a munkahelyére. És az is kiderült, hogy bár 54 éves, ismét gyereket várnak feleségével, pontosan az ötödiket. Szeptemberben pedig azzal jöttek elő a smeresek, hogy Kiska valamelyik cége évekkel ezelőtt adót csalt, úgyhogy Fico szerint az lenne a legjobb, ha Kiska befizetne egymillió euró büntetést az államnak.

A csapadékmentes, forró nyárban leváltották Peter Plavčant, elsőként a harmadik Fico-kabinet miniszterei közül. Az oktatási tárca vezetőjének nyaka körül már szorult a hurok egy ideje, nem tudta ugyanis megmagyarázni az uniós alapokkal kapcsolatos kételyeket, így Robert Fico augusztus közepén leváltotta. Az eset bája, hogy erről nem egyeztetett az SNS-szel, holott Plavčan az ő jelöltjük volt. Annyit még ember nem izzadt sajtótájékoztatón, mint Plavčan azon a bizonyos utolsón. Andrej Danko SNS-elnök persze durcáskodott pár hétig, SMS-ben kommunikált Ficóval, vagy még úgy sem, és az a szórakoztató helyzet állt elő, hogy Bugár Béla próbálta összebékíteni őket, mivel neki épp semelyikkel nem volt gondja. Végül Danko megemésztette a problémát, és kerestek egy új minisztert, Martina Lubyová személyében. Hivatalba lépése után nem tagadta, hogy Plavčan hibázott.

Megdoblak #én is!

2017 őszén indult útjára a #Metoo jelenség. Amerikai színésznők kezdtek beszámolni arról, milyen szexuális zaklatásokban volt részük munka közben. Egyre többen csatlakoztak hozzájuk, és egyre több nagyon híres emberről állították, hogy szexuálisan zaklatott nőket, vagy sok esetben férfiakat is. A jelenség világméretűre dagadt, és magyar művészkörökben is okozott kisebb-nagyobb felfordulást, ráadásul úgy tűnik, még közel sem derült ki minden, ami kiderülhet.

Robert Fico pedig karácsony előtt néhány héttel megosztotta velünk pártja új, fölöttébb keresztényi értékekből táplálkozó krédóját, mely úgy hangzik: „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kettővel!” Őt is elérte a politikai korrektségtől való kényszeres elhatárolódás kórja: mint mondta, olyan időket élünk, hogy nem tűrhetnek már el semmilyen mocskolódást vagy támadást az ellenzék vagy a sajtó részéről. Ennyire tellett tőle. Meg az idei évtől. Azért persze még legyünk óvatosak, hisz jövőre bármikor kiderülhet bármiről, hogy 2017-ben történt, csak mi eddig nem tudtunk róla.