Amint kimondtam, hogy Strasbourgba készülök, különböző országokra gondoltak a barátaim. Ezekkel a reakciókkal találkoztam: „Németország nagyon szép hely”, „én is elmennék egyszer Belgiumba, annyira finomak a belga sörök”. Egyik sem talált. Strasbourg Franciaországban van. Becsapós lehet az elnevezés, nem hangzik túl franciásan, ugye? Nem véletlenül!
A város a történelem során többször is tartozott Németországhoz. Ausztiában is található ilyen nevű település, az írásmód az, ami segít megkülönböztetni francia névrokonától. Határ menti fekvésének köszönhetően Strasbourg a francia és a német nemzet kultúráját egyaránt hordozza.
Rajna alkotta kis sziget
A történelmi városmag fekvése nem is lehetne tökéletesebb, hiszen a Rajna és az Ill folyócska alkotta szigeten, a Grande-Île-en (Nagy-sziget) terül el. Ez a rész egyébként az UNESCO-világörökség része. A folyón szebbnél szebb hidak ívelnek át, amelyeket tavasszal cserépbe ültetett tulipánokkal és nárciszokkal varázsolnak még hangulatosabbá. A belvárost a gerendavázas, elzászi stílusú házak teszik igazán bájossá és különlegessé. A központtól nyugati irányban találjuk Strasbourg legszebb részét, ahol az Ill folyó több csatornára ágazik szét a favázas házak között. Vizét egykor az itt álló malmok és bőrgyárak használták. Ez a terület a híres Petite France, vagyis Kis Franciaország.
A napsugarak kicsalogatják az embereket az utcára. Ellepik a tereket, csevegnek, vásárolnak, kávéjukat szürcsölve ücsörögnek a teraszokon. A napsütötte folyópart sem maradhat ki, ezt is birtokba veszik a sütkérező, fecsegő fiatalok, akik élvezik a nap melegét. A macskaköves szűk utcákon sétálni igazán romantikus. Azonban érdemes vízre szállni és onnan is felfedezni a helyet. A batorámák olyan kisebb hajók, amelyeknek üvegből van a tetejük, így tökéletes belőlük a kilátás. A másfél órás út alatt végignézhetjük a csodás épületeket, és az Európai Parlament mellett is végigsodor bennünket a víz.
Bor és bagett
Talán ez a két dolog az, ami először eszünkbe jut Franciaország nevének hallatán. A franciák különleges péksüteményeket készítenek. Tésztája lágy, ropogós, vajas. Teljesen más, mint amit itthon kapni.
Elzász bokultúrája több ezer éves. Főleg a fehérborok jelentősek, nagy fehéreknek (Les Grandes Blancs) nevezik őket. Melléjük érdemes megkóstolni a különböző desszerteket és a sajtokat. A crème brûlée, csokiszuflé, macaron és croissant semmiképpen se maradjon ki! Strasbourgban több Michelin-csillagos étterem is fellelhető, például a Maison Kammerzell a város egyik leginpozánsabb épületében található, közvetelnül a katedrális mellett. Aki bort szeretne vásárolni, az a legegyszerűbb kis élelmiszerboltban is hatamas választékkal találja szembe magát, már csak a francia címkékkel kell megküzdenie, hogy milyet is szeretne valójában. Nem lesz könnyű a döntés, azonban melléfogni nagyon nehéz.
Egy igazán európai város
Strasbourgot nemcsak az teszi igazán európaivá, hogy nagyon erősen keveredik benne két nemzet kultúrája. Az Európai Parlament is itt található, ahol a képviselők a plenáris üléseiket tartják. Könnyen eshetünk abba a hibába, hogy a parlament meglátogatását unalmasnak gondoljuk. Egyáltalán nem az. Van benne valami igazán lenyűgöző, ahogy az üléstermben ülve szemtanúi lehetünk egy-egy fontos döntés meghozatalának.
Kevesen tudják, hogy a 15. században Gutenberg Strasbourgban kezdte meg a könyvnyomtatás fejlesztését. A város akkoriban nyomdászati központtá vált. Ma Gutenberg szobra emlékeztet erre, amely a róla elnevezett téren ücsörög. Azonban nemcsak az ő neve köthető a városhoz, egy ideig Goethe is itt tanult. A kultúra mindenhonnan ránk köszön.
Aki teheti, mindenképpen keresse fel ezt a csodás várost, biztos, hogy egy percig sem fog unatkozni.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.