Érik a szőlő, hajlik a vessző…

A szüret a falu életében az év legvidámabb eseménye volt

A szőlő betakarítása, a szüret valaha az év egyik legvidámabb és legnagyobb eseményének számított, amelyből a falu apraja-nagyja kivette a részét. Az egész szőlőhegy hangos volt a szüretelők énekétől, kacajától. Gyakran zenészeket is fogadtak, hogy könnyebben menjen a munka.
A középkor óta tudunk szüreti szokásokról, bálokról, mulatságokról. A 15–17. században ilyenkor még a hadviselő vitézek is hazamentek, városainkban pedig szünetelt a törvényhozás.

Beérett a bornak való
A szőlő betakarítása az őszi időszak legfontosabb gazdasági és társadalmi eseménye volt. Szeptember végén vagy – általában – csak október valamelyik napján kezdték el.
Kezdete a múltban egy bizonyos naphoz kötődött, vidékenként változóan Mihály (szeptember 29.), Terézia (október 15.), Gál (október 16.), Lukács (október 18.), Orsolya (október 21.) vagy Simon Júdás (október 28.) napjához.

A hegy felszabadítása
A szüret az egész falu számára a szőlőhegy felszabadításával és a hegykapuk megnyitásával kezdődött. A szőlőhegyek ugyanis a múltban be voltak kerítve, és a termést csőszök védték a betolakodóktól.
A betakarítás megkezdését a hegyőr vagy hegybíró engedélyezte. Jóváhagyása nélkül nem volt szabad szőlőt szedni. A szüreti munkák megkezdését harangzúgással, mozsárágyúk dörgésével vagy ostorcsattogtatással adták a falu tudtára.
A szüretelők énekszóval, nótázva, helyenként muzsikaszó mellett vonultak a hegyre. A fiatalok ünnepélyesebben, a lányok-asszonyok cifrábban öltöztek ehhez az eseményhez, mint más alkalmakkor. Az ünnepi ruhát a szőlőhegyen cserélték le.

Énekelve, kalákában
A munka kalákában folyt, a falubeli gazdák segítettek egymásnak. A rokonok, szomszédok, ismerősök is kivették részüket a betakarításból. Munkájukért cserébe vihettek a leszedett szőlőből.
A nagyobb gazdák ilyenkor bérmunkásokat fogadtak. Ők maguk gyakran ki se mentek a szőlőbe, szüretgazdát, általában a vincellérüket bízták meg a munkák irányításával.
A kisebb gazdák, akiknél kalákában folyt a szedés, a szüretelőket étellel-itallal látták el. A munka megkezdése előtt a gazda végigkínálta a munkásokat borral, pálinkával. A gazdasszony pogácsát és kalácsot sütött erre az alkalomra. Az ebéd gulyás vagy pecsenye volt, a gazdasszony vitte ki a hegyre. Délben a zenészek is megjelentek; muzsikájukért egy vödör szőlőt kaptak a gazdától. A szüretelők pedig vígan járták a talp alá valóra a szüreti táncot. Szedés közben énekeltek, tréfálkoztak, hangoskodtak. Gyakran zengett tőle az egész szőlőhegy. A munka végeztével nótaszóval vonultak haza.

Görbekés és puttony
Az asszonyok és gyerekek kacorral (görbekéssel) vagy szőlőollóval metszették le a tőkékről a fürtöket, és szüreti edényekbe, csöbrökbe gyűjtötték.
A leszedett termést a férfiak a hátukon, faputtonyokban szállították a présházhoz; a csöbrösök hátukon, vállukon vagy kézben vitték csöbrökben, vödrökben. A présház előtt hatalmas taposókádakba öntötték. Valaha nem őrölték a szőlőt, hanem fakádban taposták ki a levét.

Cifra kalap, szüreti fa
Helyenként a szedés végeztével a szüretelők lemetszették a szőlővesszőket, és mindegyik tőkére egy szem szőlőt helyeztek a következő évi gazdag termés végett. A legszebb fürtöket szedés közben félretették; ezeket a gazdának adták át.
A szüret befejezése után a vincellér cifra kalapot tett a fejére, jobb kezében különböző szőlőkből font koszorút, a balban pedig szőlővel rakott botot, szüreti fát tartva ment a szüretelők élén a borházba. Itt a koszorút átnyújtotta a gazdasszonynak, a szüreti fát pedig a gazdának. Utóbbi vacsorával kínálta a szedőket, s a nap szüreti tánccal végződött. Másutt a szüreti fát a gazda házához vitték, s itt költötték el közösen a vacsorát és járták el a szüreti táncot.

Koszorúban szőlő, búza
A munka befejeztével, a végzősnapon a szüretelők szőlőfürtökből készült, fém- vagy favázas szüreti koszorút vittek a gazdának. A szőlőfürtökön kívül búzakalászokkal, esetleg szalagokkal, borosüveggel díszítették. Egyes helyeken vízzel is meglocsolták.
Általában két fehérbe öltözött leány vitte hosszú rúdon. Gyakran két maskarába öltözött pár haladt előttük, körülöttük egy-egy zászlós legény, mögöttük a többi szüretelő. Nótázva mentek végig a falun, a szembejövőket borral kínálták. A szőlőpásztor pedig állandóan csattogtatta az ostorát, rá-ráhúzva a bámészkodók hátára.
Otthon a gazdát tréfás rigmusokkal köszöntötték. Az szívélyesen fogadta és munkájukat megköszöntetve birkapörkölttel, borral, pogácsával vendégelte meg őket.
A legszorgalmasabbakat meg is ajándékozta, például keszkenővel. Este táncmulatságot rendezett a szüretelők részére.

Felvonulások, bálok, mulatságok
A szüret befejeztével a fiatalok szüreti bált, mulatságot rendeztek, amely rendszerint maskarás felvonulással kezdődött. A legények-lányok különböző jelmezeket öltöttek magukra, a farsangi felvonuláson viseltekhez hasonlókat. A menet vezetői a vőfélyek és a táncmesterek voltak. A felvonulók között volt még bíró és bíróné, csőszlányok, csőszlegények. Ezeket általában a fiatalok választották ki a legügyesebb munkások közül. Helyenként a bíró kíséretéhez tartozott két pandúr, két kisbíró és két cigány is. A két cigány állandó mókázásával mulattatta a közönséget.
A menet fontos szereplője volt a bor- vagy bálkirály. Ő és a családja volt a felelős az esti mulatság rendezéséért. További jellegzetes figurák a tolvaj és a csősz voltak, akik állandó veszekedésükkel szórakoztatták a közönséget. A szőlőmetsző asszonyok pedig meg jelenítették a szőlőművelés egyes mozzanatait.
Olyan beöltözött szereplők is megjelentek, amilyen alakoskodók általában a farsangi felvonulásokon szoktak – mint a török, a szerecsen, a vándorárus, a drótos, a medvetáncoltató stb.
Gyakori volt a baksusfigura: botra vagy hordóra ültetett, piros ruhás férfibábu; egyik kezében lopótököt, a másikban poharat tartott. A baksusvivők két rúd segítségével vállukra emelve hordozták. Előtte két fehér ruhás leány lépdelt, akik egy szőlőtőkét kísértek. A szüreti szokások helyenként olyan elemekkel gazdagodtak, mint a kádártánc, a török menyecskerablás vagy a lakodalmas.

Bejárták a falut…
A szüreti bált rendező fiatalok ünneplőbe öltözve, szőlőfürtökkel, virágokkal díszített szekéren és lóháton, zenészekkel kísérve, nótázva-énekelve bejárták az egész falut, hívogatva a fiatalságot a szüreti bálba. A kocsin a bíró és a bíróné ült, mögöttük lányok foglaltak helyet szőlővel teli kosárral az ölükben. A kocsit két pandúr kísérte lovon. A többi legény a lányok mellett lovagolt.
Másutt a legények-lányok nagy kurjongatások közepette toborozták a vendégsereget a szüreti bálra. A feldíszített kocsin a nagy bajuszú és szakállú, papírkoronás borkirály ült. Kezében hatalmas szőlőfürtös rudat tartott.

Szólt a zene hajnalig
A szegények, a gazdalegények és az iparosok valaha külön bálokat tartottak. Később egy-egy nagyobb, közös mulatságon ünnepelt az egész falu.
A szüreti bál reggelig is eltartott. Régen a legények-lányok szervezték a borkirály vagy bálkirály vezetésével. A szüreti menet szereplői a bálon tovább viselték tisztségüket.
A báltermet a falu fiataljai előzőleg szőlőfürtökkel díszítették fel. A főhelyre egy nagy fürtöt vagy szőlőkoszorú(ka)t helyeztek. Ezeket az éjszaka folyamán ellophatták a mulatozók, vagy a bál végén kisorsolták.
A csőszlányok és -legények feladata volt, hogy a teremben felaggatott szőlőfürtöket őrizzék. Akit lopáson értek, annak bírságot kellett fizetnie. Ezt a bál rendezésére fordították.
A mulatságot tréfás versengésekkel színesítették. Ilyen volt például a csőszjáték. Az egyik termet vagy a bálterem egy részét szőlőskertté alakították, fürtöket lógattak fel mindenfelé. A férfiak egyik fele a szőlőcsőszt, a másik a szőlőtolvajt alakította. Ha a csőszöknek sikerült a tolvajokat elkapniuk, bíróság alakult, és mókás büntetéseket szabtak ki. A bál fénypontja a csősztánc volt.