Életpályák kerülnek mérlegre a Duna utcai gimnázium mérlegtermében, holott a műszereknek már hűlt helyük. A régi feliratnak Kulcsár Mónika tanárnő pályaválasztó és tehetséggondozó tevékenysége ad új töltetet.
A közelmúltban két díjat is kapott, mégis azon dilemmázott, hogy miért szólítjuk meg, hiszen – mint fogalmaz – csak egy középiskolai tanár. Valójában éppen ezért, a kitüntetés csak apropó, ha viszont már az, akkor az elismerések válfajaitól indulunk. Pedagógusnapkor a megye a tevékenysége egészéért, áprilisban pedig a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a tehetségek felkarolásáért és gondozásáért díjazta, de folyamatos visszajelzést jelentenek a versenyeredmények és az érettségi, ahová magyar–történelem szakosként minden diákot el kell vezetnie, sikerre kell juttatnia.
Távlati visszajelzés
Kulcsár Mónika azt mondja, hogy kritikus a diákjaival is, de főleg magával szemben: egy belső iránytű mutatja, hogy mikor kellene változtatni, más irányba haladni, és egy specifikus jó érzés jelzi, ha valami jól sikerült. Emellett megkerülhetetlen a jelenlegi és egykori tanítványok reakciója, utóbbi különösen osztályfőnökként és pályaválasztási tanácsadóként foglalkoztatja. „A diákoktól kapott pozitív visszajelzést nem lehet személyi pótlékkal megfizetni, díjjal értékelni.” Jelenleg a nyolcadik osztályát vezeti, ebből is következik, hogy három hónapon belül a harmadik érettségi találkozóra hivatalos. „Most lesz egy 25 év utáni. Amikor az ember ül ott, hallgatja a diákokat, és látja, hogy hova jutottak, mérhetetlenül büszke. Bizonyos esetekben nem is értem, milyen foglalkozásokat űznek, mert folyamatosan változik a világ, de ehhez az alapokat emberileg és szakmailag itt szerezték meg.” A diákok figyelmét is igyekeznek felhívni erre, mert egy dolog, hogy az anyagot érettségi előtt mennyire tanulják meg, és egy egészen másik, hogy aztán boldogulnak-e az életben. „Engem a motiválatlanság hangol le leginkább, amikor azt mondják, hogy úgyis meglesz az érettségi, vagy hogy ráérünk még. Ezen is át kell lendíteni a fiatalokat pedagógusként.”
Tehetséglesőben
A gimnazisták rendszerint korábban már belekóstoltak a versenyzésbe, bizonyos tevékenységeket, a szavalást, a kiejtési megmérettetéseken való részvételt például nem ilyenkor szokták kezdeni, sőt inkább abbahagyják, ha mégsem, akkor őket a megkezdett úton lehet segíteni. „Senkit nem kényszerítek versenyezni, nem is lenne elég, ha csak én akarnám. Folyamatosan figyelem viszont a diákokat, mert több oka lehet annak is, ha mondjuk, korábban nem szerette ezeket a tantárgyakat. Lehet, hogy nálam kialakul egy pluszkötődése a tárgyhoz, és meg tudom szólítani.”
A tanulmányi versenyek esetében különböző készségekre van szükség, nem elég a memória, a szorgalom, hanem kreativitás, kiállás, csoportszellem, akár filmkészítési készség is szükségeltetik, ezt mind figyelembe kell vennie, és arra is odafigyel, hogy a potenciális versenyző ne legyen túlterhelve más aktivitásokkal, maradjon ideje felkészülni. „A megszólítás utáni reakcióból már látszik, hogy ebből lesz valami plusz, és a tippjeim jórészt beválnak: csak kevesen állnak el később a megmérkőzéstől.”
Csöngetésen innen és túl
A tanárnő szerint a mind népszerűbbé váló projektalapú és egyéb alternatív oktatási módszerek lehetővé teszik, hogy a versenyektől függetlenül, a tanóra részeként is megvalósuljon a tehetséggondozás. „Lehet, hogy egy diáknak nincs konkrét kötődése az adott tárgyhoz, de mondjuk, ha prezentációt kell készíteni, abban kiválóan teljesít, vagy ha az oral history, azaz az elbeszélt történelem a téma, akkor aktívan gyűjthet anyagot.”
A tehetséggondozás mellett azonban folyamatosan ott lebeg a kötelezettség, hogy fel kell készülni az érettségire. Kulcsár Mónika közel harminc éve van a pályán, azóta számos tanügyi reformot élt meg, állandóság nincs, ahogy sok esetben tankönyv sem, ha igen, az sem a legkorszerűbb – ez mind többletmunkát okoz a tanároknak. „A negyedikes tankönyvek a kilencvenes évekből valók, magyarból viszont folyton jönnek az újdonságok, a kortárs irodalom. Az általános tendencia az, hogy csökkentik a tényanyagot, ennek van is logikája, jobban el tudunk merülni a művekben. Viszont az érettségi követelmények ezt nem feltétlenül követik, így nehéz megállapítani, mit lehet kihagyni.”
A hozzáállás
Az anyag rövidítésekor az is szempont, hogy a tanár személyes kötődésből mit tart fontosnak. „Meg kell találni az adott téma szépségét, mert úgy kell bemennem az órára, hogy ez a lehető legjobb dolog a világon, és ezt a diák elhiggye, átérezze. Ha pedig egyszer ez megvan, nem hagyhatom ki.” Mindeközben pedig szem előtt kell tartani a mérést, amely szintén visszás: problematikus például, hogy nincsenek szintek az érettségi tesztek között, bennük a tényanyagra rékérdező feladatokból kb. háromszor annyi van, mint a szövegértést felmérőkből. „A nyilvánosságra hozott eredmények esetében sem biztos, hogy a közvélemény megfelelően átlátja és értelmezi a számokat, és nem is egyszerű elmagyarázni, hogy nem a minél jobb pontérték a lényeg.”
Ebben az állandóságot és a változást sajátosan vegyítő rendszerben fokozottabban fennáll a kiégés veszélye, Kulcsár tanárnő azt mondja, ezzel a szimptómával aránylag korán találkozott. „Amikor az első osztályom negyedikes volt, felmerült bennem, hogyan tovább, mert számomra ez a szinten tartáshoz nem elég. Ezért előremenekülök: találok magamnak valamilyen pluszfeladatot.” A tankönyvírás, a fordítás, a szerkesztés, a lektorálás, a szakvizsgák, a kisdoktori, a projektek, a tematikus évek meghirdetése arra is ösztökéli, hogy még többet kutasson, ezáltal mindig tudjon újat mondani az órákon is.
Nyitottság, bizalom
A gondok idejében való kezelése lehetővé tette, hogy ne vágyjon el soha a tanári pályáról, és mivel a nevelői tevékenységtől sokat kap, jelenleg abban gondolkodik, hogy pszichológiai, mentálhigiénés irányba fejlessze magát. „Annyi lehetőséget ad ez a szakma, hogy ha mindet ki szeretném használni, nem lenne elég a nap 24 órája, ráadásul a tanítás mellett számos más kötelessége is van a tanárnak.” Kulcsár Mónika azt vallja, hogy ehhez az energiát csak a munkában lehet meglelni. Meg abban, hogy át tudja adni a tényanyagon túl azt is, amit gondol a világról, értékekről. „Erre biztosan van lehetőség a természettudományok terén is, de a magyar és a történelem esetében adja magát, hogy emberi, érzelmi dolgokról beszéljünk. A tanár kiadja magát, mert akár aktuális ügyekről is véleményt kell nyilvánítania, vitázhatunk is, cserébe viszont nagyon megható a diákok bizalma.”
A pályaválasztási tanácsadás részeként pedig még szorosabbá válik ez a kapcsolat. Érdeklődésemre elárulja, hogy a tanári pályáról senkit nem beszélne le, inkább azt tapasztalja, hogy erre otthon történnek próbálkozások. „Biztosan közrejátszik benne az anyagi és társadalmi megbecsülés hiánya. Az empatikus, toleráns, türelmes diákoknak azonban elmondom, hogy választhatják a pedagógusi pályát, mert szerintem előbb vagy utóbb ez a társadalom is felfogja, hogy a tanár a legfontosabb ember.” Szerinte van egy olyan része a pedagógusi szakmának, amely nem tanulható, és már gimnáziumban ki lehet szúrni, hogy kiben van meg a kellő emberi attitűd. Az útkereső mérlegelésekkor a millió szempontból ez is egy.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.