Élmények háza

Somorján, a tejfaluit is beleértve, hét óvoda látja el naponta a város legkisebb gyerkőceit. Közülük ötben vannak magyar osztályok. Legnagyobbikuk az 1987-ben megnyílt Duna utcai óvoda. Bár a puszta ellátás nem helyénvaló kifejezés, hiszen ebben a – panelházak árnyékában álló – intézményben mindig történik valami, és minden a gyermekekért történik. Négyosztályos – kettő magyar és kettő szlovák nyelvű – oviról van szó. Valacsay Franciska igazgatónőtől megtudjuk, hogy napjainkban 94 gyermek jár ide, és nyolc óvópedagógus foglalkozik velük. Jellemző és sokatmondó tény, hogy a somorjai szülők szeretik ezt az óvodát, hiszen minden évben jelentős túljelentkezéssel kell szembenézniük. Honnan a nagy érdeklődés? „Talán azért szeretik és választják a mi óvodánkat a szülők, mert gyermekközpontú intézmény vagyunk, s a gyerekek személyiségét helyezzük előtérbe. Rengeteg tevékenységet nyújtunk nekik, és ezekkel próbáljuk fejleszteni képességeiket, miközben arra is figyelünk, ki milyen területen érzi jól magát. Másrészt azért is kedvelnek bennünket, mert szorosan együttműködünk a szülőkkel, és közös programokat szervezünk velük. Közülük megemlíteném a karácsonyi betlehemezést, a pásztorjátékokat, de nagy hagyománya van az együtt megünnepelt gyermeknapnak, a családi délutánoknak, apák napjának vagy akár a születésnapoknak is. Már legalább tíz éve rendszeresen úszásoktatást szervezünk a gyerekeknek. Minden hét csütörtökjén járunk velük a pozsonyi Slovnaft uszodájába. Kevés óvodában van például tornaterem. Mi elmondhatjuk, hogy jól felszerelt tornatermünk van, és ki is használjuk. Nagyon fontos, hogy a gyerekek rendszeresen mozogjanak. Tehát olyan foglalkozásokat tervezünk, amelyeken jól érzik magukat, játékosan tanulnak, és maradandó élményt szereznek. Rendszeresen tartunk nekik előadásokat: legutóbb éppen Écsi Gyöngyi volt nálunk, bábos előadását nagyon élvezték a gyerekek. De mi, felnőttek is. A bábozásnak amúgy is nagy hagyománya van nálunk, s amíg óvodások is szerepeltek a Duna Menti Tavaszon, szép sikereket értünk el a fesztiválon. Kapcsolatban vagyunk a somorjai Csali néptánccsoporttal is, ez sem marad ki a gyerekek életéből.

Alternatív módszerek
A Duna utcai óvodában gyakoriak a kézműves-foglalkozások, amelyek szintén a gyermek-óvónő-szülő hármas jegyében zajlanak. Délután fél négytől tartják őket, addig, ameddig igény van rá, vagy ameddig bírják szusszal a gyerekek. Az igazgatónő elmondja, hogy több alternatív módszert (Waldorf-, Montessori- és Frené-) is alkalmaznak; mindegyikből a legjobbat, legeredményesebbet igyekeznek átvenni, a körülményeikhez hangolva.
„Például rendszeresen sütünk a gyerekekkel. Éppen most tartottunk vitaminhetet. A befőzést tanítottuk; zöldség- és gyümölcssalátákat készítettünk velük. Természetesen néphagyományainkat is ápoljuk. Tavaszonként kiszebábut készítünk, és elégetjük az udvaron, így búcsúzunk a téltől. Nagyon fontosnak tartjuk az esztétikai nevelést, a zenét, a képzőművészetet, a mesét, a bábozást, a dramatikus nevelést. Külön figyelmet szentelünk a tehetségesek felkarolásának, de a problémásakkal is külön foglalkozunk.” Hogy hogyan győznek mindent? „Nem szeretnénk, ha ezek zavarnák a délelőtti, napi óvodai rendünket, így általában ebéd, majd a pihenés után szoktuk őket megvalósítani” – mondja Valacsay Franciska.
A somorjai Duna utcai óvoda színvonaláról árulkodik az is, hogy az egész város területéről járnak ide gyerekek: hiszen a mai szülők többségének nem meghatározó szempont, hogy az óvoda az ablak alatt legyen. Mi több, a környező községekből is volnának jelentkezők, ezeket az igényeket azonban kénytelenek elutasítani. „Utasítást kaptunk az önkormányzattól, hogy csak somorjai gyerekeket vehetünk fel. Ennek ellenére – igaz, a régebben beíratottak között – vannak itt pakaiak, gútoriak, szarvaiak és bacsfaiak is. Természetesen a környező óvodáknak sem akarunk rosszat, ezért az elutasítottakat igyekszünk átirányítani a többibe.”

Segít a város
„A mai szűkös világban nagy teher a fenntartónak – a városnak – az oktatási intézmények működtetése. Ennek ellenére két éve sikerült az önkormányzat támogatásával átalakítani óvodánkat. Egyebek közt új szigetelést, ablakokat kaptunk, és felújították a tetőt. Mindezért köszönet a város vezetőségének” – közli az igazgatónő, hozzátéve, hogy – most már önerőből – szeretnék az osztályokat is felújítani (mosdók, parketta). Kis lépésekkel, adó-kétszázalékokkal, pályázatokkal. „Szerencsére ügyes, lelkes és kreatív óvónőink vannak, önállóan tudnak dolgozni a legújabb módszereket alkalmazva. Név szerint: Csiba Veronika, Komzsik Diana, Horváth Erika, Thaly Denisa, Vörös Alica, Kovács Erzsébet és Kállay Eleonóra. Azt akarjuk, hogy mind a gyerekek, mind a szülők elégedettek legyenek, így nem ódzkodnak a pluszmunkáktól. Természetesen örülnék, ha mind anyagilag, mind erkölcsileg értékelnék a munkájukat, de hát nehéz időket élünk.”
Köztudott, hogy Somorján, elsősorban a beköltözők révén, egyre nagyobb a szlovák lakosok aránya. Ez a Duna utcai óvodában is tükröződik. Természetesen nem negatívan, hanem például úgy, hogy a mostani szeptemberi tanévnyitón a szlovák szülők kérték, hogy tanítsák gyermekeiket magyarul. Ez, tegyük hozzá, ismét csak pluszfeladat az óvónőknek, ám ha belegondolunk, hogy a jövő nemzedék egymás iránti toleranciája itt alapozódik meg, és ezek a gyerekek felnőttként ugyanannak a városnak a lakói lesznek, így van rendjén.