Becsengettek 2.

A szeptember 4-ei Vasárnapban beszámoltunk arról, hogy az iskolák országszerte gondokkal küzdenek – nincs egyetlen olyan intézmény sem, ahol minden tankönyv a tanulók és tanítóik rendelkezésére állna. A szlovák iskolákban is sok a hiányosság, a magyar tanítási nyelvűekben pedig egyenesen katasztrofális a helyzet. Most ennek néztünk utána…

Tankönyvmizéria
A megrendelt tankönyveknek, munkafüzeteknek a legtöbb helyen csak töredékét kapták meg… A kiadásokat, a más forrásokból vásárolt könyvek, munkafüzetek, szoftverek árát a szülők, a szülői szövetségek, az iskolák és iskolabarát alapítványok állják.

Miről szólt a sztrájk?
Mindig is méltatlanul bánt a társadalom a nemzet napszámosaival... Hofi Géza szakállas vicce a hivatását elhagyó, taxisofőrré, borbéllyá szakosodott volt tanárokról és az utcasarkon kéregető, szakmájukban maradottakról bizonyítja, a helyzet évtizedek óta változatlan Magyarországon, Szlovákiában és a világ nagy részén.
Amikor valaki hivatásául választ egy szakmát, elsősorban az iránta való vonzalom alapján dönt. A pedagógus munkájához pedig igazán szükség van az elhivatottságra. Fogékonynak kell lennie a gyermeki viselkedésre, magas szintű jártassággal kell rendelkeznie a pedagógiában, megingathatatlanul alapos tudással a tantárgyban, amit oktat… Ahogy mondani szokás: vérében van a szakma szeretete.

Szeretetből megélni nem lehet…
A pedagógiai irányú felsőoktatású intézményekben egyre kevesebb férfi végez, s ha végez is, nagy hányadában nem a tanult szakmájában helyezkedik el. A pedagógusi munka női privilégium lett, és nem a szó legjobb értelmében. A családfenntartó férfiak lassan teljesen kivonulnak az iskolákból… Ahol rengeteg gonddal küzdenek, tankönyvek nélkül, magyarországi könyveket, oktató szoftvereket vásárolva, a szülők vállára mind nagyobb anyagi terheket rakva… Erről is szólt a sztrájk.

Egy nap a méltányosságért
A sztrájk napján, szeptember 13-án a pedagógusok és technikai alkalmazottak lemondtak napi bérükről, és az aznapi egészségbiztosítást is saját zsebből fizették.

Soha még ilyen rossz nem volt a helyzet
– mondja Csintalan Zsuzsa, a komáromi Eötvös utcai magyar iskola igazgatóhelyettese. Az első osztályon kívül egyetlen évfolyam sincs intézményükben, ahonnan ne hiányozna valamilyen taneszköz, könyv vagy munkafüzet… A hiányzó anyanyelvi tankönyvek egy részét Magyarországról szerzik be, ami nem ideális, hiszen a tantervek nem azonosak.
Az interaktív tananyagok, szoftverek nem helyettesítik a könyvet, bár az iskolák anyagi helyzetükhöz mérten hatalmas összegeket költenek rájuk. Van, ahol csak munkafüzet van, ami könyv nélkül hasznavehetetlenül fekszik a raktár polcán, s van, ahol csak könyv van, vagy az sincs, és a kisdiákok a tábláról kénytelenek másolni a feladatokat – ami sok időt vesz el, és a tanítási óra hatékonyságát is rontja.
A munkafüzetek sokszorosítása-fénymásolása törvénybe ütközik, hiszen szerzői jogvédelem alatt állnak.
Persze, megoldást mindig mindenre lehet és kell találni, és találnak is, sokszor szinte a csodával határos módon – bár a minisztérium ahhoz nem adott útmutatást, hogy hogyan lehet a semmiből valamit teremteni, elboldogulni segédeszközök, tankönyvek nélkül.

Az iskolareform óta
a helyzet évről évre bonyolódik, vagy ha nem, hát ismétlődik. Ferencei Andrea, a kassai Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola igazgatóhelyettese szerint az iskolák már megszokták, hogy pótmegoldásokat keressenek.
A minisztérium azt hangoztatja – savanyú a szőlő –, hogy a tananyag nem tankönyvfüggő. A pedagógus keze nincs megkötve, fontos, hogy az előírt tananyagot a gyerekkel megtanítsa. Hogy miként, milyen taneszközök felhasználásával – legyen az ő gondja.

Honnan? Miből?
Az alsó tagozatosok számára közvetlenül a kiadók szállítják a tankönyveket. A Bethlen Alapítvány a 75 eurós gyermekenkénti támogatást a szülőnek küldi, az angol, német, magyar munkafüzeteket abból fizetik.

A digitalizált világban
az összes iskolai dokumentációt papíron is ki kell dolgozniuk a pedagógusoknak. A bürokratikus előírások rengeteg időbe és sok mázsányi papírba kerülnek.

A reformosztály
A legrosszabb helyzetben a mai kilencedikesek vannak. Ők az a reformévfolyam, amely az új tankönyvekből kezdett tanulni. Azaz kezdett volna, ha lett volna elegendő tankönyv. Az idén még az eddigieknél is áldatlanabb a könyvvel való ellátottságuk. Mindemellett ők azok, akik márciusban matematikából, szlovák nyelvből és irodalomból, magyar nyelvből és irodalomból országos felmérést fognak írni. Vajon milyen lesz az országos átlag?