Az utcán csak a nárciszok napján adakozzanak!

Idén április 13-án lesz a nárciszok napja, amikor a Rákellenes Liga gyűjt adományokat az utcákon, tereken. Ez az egyetlen nap, amikor érdemes és ajánlatos a daganatos betegek javára ily módon adakozni. A befolyt pénzt ilyenkor tényleg az ő gyógyításukra fordítják, az év többi 364 napján viszont nagy ívben ki kell kerülni mindenkit, aki persellyel a kezében rákos betegeknek kéreget. Az utcai adománygyűjtők főleg gyermekonkológiai osztályokra hivatkoznak, arra számítva, hogy a beteg gyermekek említése mindenkit megindít.

Nem létezőknek gyűjtenek
Általában posták, bankok, áruházak bejáratánál csapnak le a járókelőkre, ott, ahol úgyis kéznél van a pénztárca, és mindenki siet. Aki mégis megáll, és rákérdez néhány részletre, az rádöbbenhet, hogy a perselyes embernek fogalma sincs róla, milyen szervezet nevében gyűjt, azt meg még kevésbé tudja, ki részesül majd az adományból, sőt nem létező intézményre hivatkozik. Aki veszi a fáradságot és utánanéz, rájön, hogy az említett szervezetek többsége semmilyen tevékenységet sem tud kimutatni. Vagy egyáltalán nincs honlapja, ahol ellenőrizhető volna a minisztériumi bejegyzése, évi elszámolása, hosszú távú tervei, a megajándékozott szervezetek névsora, vagy ha van is, ott csak arról lehet olvasni, mennyire segíteni akar a rászorulókon. Sehol egy telefonszám, e-mail cím, semmi, ami azt jelezné, hogy tisztességes emberek jó szándékú kezdeményezéséről van szó. Hogy mennyi lehet az eleve csalás szándékával létrehozott adománygyűjtő társulás és alapítvány, azt nem lehet tudni, mert tevékenységük teljességgel ellenőrizhetetlen. A jogszabály felületes volta miatt nálunk elég, ha egy polgári társulást bejegyeznek a belügyminisztériumban. Ugyanez a tárca engedélyezi az adománygyűjtést (vagy a körzeti hivatal, ha a gyűjtés csak az illetékességi területén folyik), de a befolyt összeg ellenőrzése a gyakorlatban lehetetlen. A törvény szerint a gyűjtés befejezésétől számított harminc napon belül le kell adni az elszámolást a belügyminisztériumba, de mindenki azt ír bele, amit akar.

A törvényt megtartva csalni
Elvileg a regisztrációról szóló igazolás és egy zárt hordozható persely elég ahhoz, hogy bárki kiállhasson az utcára kéregetni – és sokan meg is teszik. Az agyafúrtabbak mindenben eleget is tesznek a törvény betűjének: minden egyes önkéntesüknél ott van a hivatalos engedély másolata, a perselyeken címeres, logós matrica virít, még a bevételből is küldenek egy elenyésző részt valamelyik kórháznak. Tudják, hogy úgysem firtatja senki, mennyi marad náluk. A vonatkozó jogszabály szerint még annak az intézménynek sem kell tudnia a gyűjtésről, amelynek a nevében kéregetnek, vagyis bárkire szabadon hivatkozhatnak. A szemtelenebbek az engedélyeztetéssel sem fáradnak, egyszerűen egy fényképes kártyát akasztanak az önkéntesek nyakába, és gátlás nélkül bezsebelik, amit az emberek jóhiszeműen a perselyeikbe dobálnak. A körzeti hivatalok ugyan 6638 eurós bírságot szabhatnak ki annak, aki engedély nélkül gyűjt pénzadományokat, vagy nem a meghirdetett célra használja őket, de ez is az ellenőrzésen bukik meg: hiszen senki sem tudja bizonyítani, mennyi pénz volt a perselyben. Különösen rafinált módja az adománygyűjtésnek, ha azt különböző nonprofit alapok végzik, mert ezeknek engedélyt sem kell kérniük; elég, ha tizenöt nappal előtte bejelentik szándékukat az illetékes hivatalnak. Igaz, hogy csak az alapszabályukban rögzített célra gyűjthetnek, de azt is tudjuk, hogy a szélsőséges szervezetek alapszabálya is általában környezetvédelemről, társadalmi munkáról, jótékonykodásról szól.

Perselyes kéregetőknek ne!
Mivel a kéregetők úgy elszaporodtak, hogy nincs mód az ellenőrzésükre, az a legjobb, ha az utcán egyáltalán nem adakozunk. Főleg nem gyermekonkológiai osztályokra, mert azokból csak három van az egész országban, és egyik sem zaklatja a járókelőket. Valamennyinek saját számlaszáma van, s a beteg gyerekek szüleivel közösen alapított polgári társulást működtet, pontosan elszámol az adományokkal, és elhatárolódik minden ellenőrizhetetlen kezdeményezéstől. Ezt tette tavaly a Rákellenes Liga is, amely felhívásban figyelmeztette a lakosságot, hogy az utcai adománygyűjtők többsége semmilyen kapcsolatban nem áll a kórházakkal, nincsenek tervei, elképzelései – egyetlen célja a pénzszerzés. A szervezet már többször is kezdeményezte a nyilvános adománygyűjtésekre vonatkozó törvény megváltoztatását – reméljük, hogy a belügyminisztérium régi-új vezetőségénél sikerrel jár. „Szeretnénk találkozni azoknak a társulásoknak a képviselőivel is, amelyek kifejezetten a gyermekrákosztályok javára gyűjtenek. Csak üdvözölni tudjuk, ha vállalják ezt a feladatot, mert akkor más feladatokra összpontosíthatunk” – mondta Eva Kováčová, a Rákellenes Liga munkatársa. „Szlovákiában évente 170-nel nő a rákos gyermekek és 25 ezerrel a rákos felnőttek száma; minden segítségre szükség van a gyógyításukhoz. De biztosnak kell lennünk abban, hogy a pénz el is jut hozzájuk, mert egy csaló többet árt, mint amennyit száz jó szándékú ember használni tud.”

A főorvosok is óvnak
A rossz tapasztalatokból okulva a Szlovákiában működő gyermekonkológiai osztályok mindegyike saját polgári társulást alapított, és kizárólag ezek számlaszámán vagy az országos nagy gyűjtésekből – pl. a Rákellenes Ligától – fogadja az adományokat. Az utcai kéregetőktől maguk a főorvosok is óvják a polgárokat; azt mondják, senki sem tudja ellenőrizni, hová kerül a perselyekbe dobott pénz.
Pavel Bician, a Besztercebányai Egyetemi Kórház gyermekonkológiai osztályának főorvosa: „Pár száz eurót már kaptunk különböző szervezetektől, de az is lehet, hogy ezt csak a tevékenységük igazolására küldték. Az a gond ezekkel a társulásokkal, hogy senki sem tudja ellenőrizni, valójában mennyi pénzt szednek össze, és mire költik. Nyugodtan állíthatják, hogy mindössze 200 euró volt a bevételük: ki tudja, mennyit gyűjtöttek valóban? Lehet akár a tízszerese is. Tőlem is kért már adományt olyan szervezet az utcán, amelyről soha nem hallottam, és nekünk biztosan nem küldött pénzt. Sajnos, ezek a szervezetek mind rontják a hírünket, járókelőket zaklató koldusokká degradálnak annak ellenére, hogy mi soha nem kéregetünk az utcán. Aki valóban a rákbetegeken akar segíteni, annak azt ajánlom, hogy a nárciszok napja kivételével kerülje az utcai adománygyűjtőket, és közvetlenül azt az intézményt keresse, amelynek a javára adakozni szándékozik.”
Irina Orvavkinová, a Kassai Egyetemi Kórház gyermekonkológiai osztályának főorvosa: „Csak a Segítség Világossága és a Remény Világossága (Svetieľko pomoci, Svetieľko nádeje) szervezetekkel van jó tapasztalatunk, a többiben nem bízom. Négy éve egy trencséni nyomozó hívott fel, hogy kaptunk-e egy bizonyos polgári társulástól adományokat, mert azt állították, hogy a gyermek-onkológiai osztályoknak gyűjtenek, és egy újfasiszta szervezetet pénzeltek. Azóta még bizalmatlanabb vagyok. Borzasztó dolognak tartom, hogy valakik a gyermekek szenvedésével élnek vissza, mert azt a pénzt, amelyet rájuk hivatkozva gyűjtenek, valójában tőlük veszik el. Aki rádöbben, hogy becsapták, már a tisztességes szándéknak sem fog hinni, aki pedig nem jön rá a turpisságra, azt hiszi, hogy ő már adott. Aki nekünk akarnak segíteni, azoknak azt ajánlom, hogy az osztályunk által 1996-ban alapított társulás számlaszámára adakozzanak. Ezekből az adományokból építettük fel a klinikát, minden centtel el tudunk számolni, és minden adakozónak köszönőlevelet küldünk, hogy tudja: jó helyre érkezett a pénze. Ebben az, aki az utcán egy dobozba dobja be, nem lehet biztos.”
Daniela Sejnová, a Pozsonyi Egyetemi Kórház Gyermekonkológiai Klinikájának főorvosa: „Egyetlen olyan szervezettel sem működünk együtt, amely az utcán gyűjt adományokat. Tavaly két társulás küldött a számlánkra jelképes összeget, és cserébe azt kérték, hogy kössünk velük szerződést, de ezt elutasítottuk. Jómagam feljelentést is tettem a perselyes kéregetők ellen, de a hatóságok tehetetlenek, mert ezek az emberek a törvény hiányosságait használják ki. Naponta látom, milyen nehéz helyzetbe kerülnek azok a családok, ahol rákos a gyermek: a szülők sokszor kénytelenek feladni munkahelyüket, szó szerint nyomorognak. Akik az ő szenvedésükre hivatkozva akarnak könnyen pénzhez jutni, és visszaélnek az emberi részvéttel, azok az én szememben hiénák. Mindenkit arra kértek, hogy ha segíteni akar, közvetlenül a számlaszámunkra utalja a pénzt, adója két százalékával támogasson, vagy a nárciszok napján adakozzon a Rákellenes Ligának. Ez a szervezet tartja fenn a beteg gyermekek szüleinek elszállásolását szolgáló öt lakást, és rendszeresen támogat bennünket.”
Tizenhatezer nárciszos önkéntes
Pénteken, a nárciszok napján 16 ezer önkéntes fiatal fog adományokat gyűjteni az utcákon. Nem kéregetnek majd, ránk bízzák, mennyit dobunk a perselybe. Mindegyikük nárciszos jelvényt visel, az adakozóknak is nárciszokat fognak osztani, és a csalások megelőzése végett a perselyek mások lesznek, mint tavaly. A múlt évben ezen a napon 96 ezer euró gyűlt össze, s a pénzt kórházak és rákbetegeket segítő szervezetek között osztották szét.

Mikor gyanakodjunk?
 Ha a perselyes kéregető nem tudja felmutatni a belügyminisztériumnak az adománygyűjtést szervező polgári társulás bejegyzéséről szóló igazolását;
 ha olyan intézményre hivatkozik, melynek a létezéséről nem tudunk, vagy amely távol esik a lakhelyünktől;
 ha valaki egyszerre több szervezet számára is gyűjt;
 ha az illető szervezetnek nincs honlapja, számlaszáma, telefonon nem elérhető, a tevékenységéről soha nem hallottunk;
 ha a belügyminisztérium honlapján – www. minv.sk (sekcia verejná správa) – nincs bejegyezve a szervezet.

Hogyan csinálják?
Az alábbiakat egy rendőr mondta el nekünk neve elhallgatásét kérve, mert bűncselekmény híján eljárást sem indíthatott. Az utcai kéregetésre szakosodott társulások működési mechanizmusát azonban jól illusztrálja a történet. Egy Nyugat-szlovákiai nő a főszereplője, aki két éve jegyeztetett be egy megindító nevű polgári társulást. Az asszony vásárolt nyolc zárható perselyt, és megegyezett a falujában ugyanennyi munkanélkülivel. Férje kisbusszal mindennap elszállította őket egy száz kilométerre lévő nagyvárosba, ahová piacozni járt. Amíg ő árult, a munkanélküliek rákos gyermekeknek kéregettek, majd délután hazavitte őket, és a feleségének mindenki leadta a bevételt. A perselyek kulcsát természetesen az asszony őrizte, így a kéregetők csak annyit kaptak, amennyit adott nekik. Egyikük vallomása szerint naponta a bevétel 20 százalékát keresték; ez 10 és 20 euró között mozgott, vagyis az asszonynak minden perselyből legalább 30 euró jutott. A töredékét elküldte egy alapítványnak, de nem tudták rábizonyítani, hogy többet szedett össze, mert csak egy ember vallott ellene, később az is visszavonta vallomását. Ma a nő más polgári társulást működtet, de gyanítható, hogy ugyanazzal foglalkozik.