Állunk rendelkezésére!

Szerelem szárnyán Újvárban

Ezzel a címmel szerveznek a Vasárnapban is nemrég bemutatott Pekarik Katica Anna ötlete alapján jótékony célú musicalgálát a legkisebbekért április 19-én, pénteken, este 18 órakor Érsekújvárott, a főtéri kultúrház nagytermében. Felcsendülnek majd a jól ismert és méltán kedvelt dallamok, duettek, a P. Blaho utcai óvoda támogatását szolgálva: az óvoda kitűnő szakmai, erkölcsi munkájának segítése érdekében.

A fellépő művészek között lesz maga az ötletadó, Pekarik Katica Anna is, akinek régóta dédelgetett álma ez zenésztársaival, december óta pedig, miután pedagógusként maga is részt vesz az óvoda életének mindennapjaiban, egyre inkább szükségét érezte a jótékonysági koncert megvalósításának. Hiszen most már saját szemével látja azt az empatikus bánásmódot, odafigyelést, szeretetet, szakmai rátermettséget, ami az óvodások fejlődését, tanulási, okosodási folyamatait, személyiségalakulását gazdagítja. Külön kiemelte az integrált nevelésben részesített, mozgásában korlátozott, nehézségekkel küzdő kisfiú óvodai nevelésének felvállalását is, ami példaértékű!

Művésztársaival: Lőrincz Verával, Bognár Lászlóval, Vanya Róberttel hiszi és vallja: az énekhang, a zene teremtő ereje csodákra képes! A gyermeki lélekhez és megnyilatkozáshoz való legfinomabb és legtermékenyebb út. Sajátos, egyedi és értékes, mindenekfölött. A Szerelem szárnyán musicalest a zene, az ének fontosságát is hivatott képviselni. Annak okán, hogy az énekhang, a zene meghatározója lehet a magzati, pocaklakó állapotnak, végigkísérve a gyermeket az óvodáskortól egészen a felnőtté válásig.

Bizakodva, hogy minél többen megtisztelik ezt a jótékony rendezvényt, előre is köszönik támogató figyelmüket:

A szervezők

Tavaszi események Nyíregyházán

Meghívásnak eleget téve 2012. március 9-én a királyhelmeci Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet megbízásából részt vettem egy nemzetközinek mondható nagyszerű tavaszi nyugdíjas-műsorostalálkozón, az Arany János Gimnázium aulájában. Királyhelmecről az Árvalány népdalkör kapott meghívást, ők már másodszor képviselték a várost Nyíregyházán, ismételten kimagasló teljesítménnyel. A népdalkört a Nyíregyházi Dialóg Civil Szervezet javaslatára a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat látta vendégül.

A Bodrogközi és Ung-vidéki Közművelődési Intézet egyébként is fáradhatatlanul dolgozik a kulturális kapcsolatotok kiépítésén PaedDr. Zvolenský Gabriella igazgatóval az élén. Ők fáradoztak azon, hogy a Nyíregyházán működő Dialóg Nyugdíjas-civilszervezettel tartós kapcsolatot építsenek ki, ami a királyhelmeci nyugdíjasok javát hivatott szolgálni. Az éneklőcsoport kiutaztatását saját forrásából biztosította a polgármesteri hivatal. A csoporttal tartott Hogya György városházi alkalmazott is, aki hitelesen értékelhette azt a sikert, amit az Árvalányhaj aratott Nyíregyházán Berta Ludmilla zenei szakértő, valamint Juhász Anna énekkarvezető kíséretében. Juhász Anna az, aki az énekkar útját fáradhatatlanul egyengeti, törődik a kapcsolatok kiépítésével, s koordinál az egyes hivatalok között. Figyelemre méltó az a munka, amit az éneklőcsoport kifejt. Hetente kétszer tartanak énekpróbát, az időt saját családjuktól rabolják el. A nemrégen kiadott Helmeci zenei mozaik CD felvételén is jelen vannak, olyan rangos együttesek társaságában, mint a Holdfény zenekar, a Bodrogközi Szeredás, a Gong együttes.

A nyíregyházi ünnepségek szintén példát szolgáltattak arra, hogy lehet összefogni közös cél érdekében, amely mindannyiunk hasznára szolgál, hogy békésen tudjunk egymás mellett élni akkor is, ha egyes meghatározó esetekben ütköznek a vélemények.

Ünnepeltünk

Mint annyi sok magyarlakta városban és faluban, mi, nagymácsédiak is megünnepeltük nemzeti ünnepünket, március 15-ét. 9 órakor kezdődött a templomban szentmisével Mészáros Dávid mártír pap tiszteletére, aki falunk plébánosa volt, s akinek iskolánk 10 évvel ezelőtt felvette nevét. Az ünneplő menet az iskolából indult, mint mindig, elöl az iskola zászlajával, utána pedig a gyerekek mind, tanítóikkal és igazgatónőjükkel együtt, kokárdával a mellükön.

A szentmisére lelkiatyánk, Dobry László meghívta falunk szülöttét, Józsa Attila galántai esperest is. Attila atya homíliájában szólt iskolánk névadójáról, aki emberségből jelesre vizsgázott, életét adta a szabadságért. Biztatta a diákokat és a jelenlevőket, hogy emelt fővel, büszkén vállalják magyarságukat. Amely nemzetnek ilyen nagyjai vannak, az utódoknak csak egyenes gerinccel lehet követni dicső eleik példáját. Úrfelmutatás után elhallgatott az orgona, és a gyereksereg ajkáról felszállt egy gyönyörű gregorián ének: „Aki nékem szolgál, engem kövessen, mert ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám.” Mintha egy angyali kórus dalolt volna az Úr nagyobb dicsőségére. Mi pedig döbbent csendben, könnyeinkkel küszködve hallgattuk, s még az ismert refrént sem énekeltük, mert éreztük, hogy azzal megbontanánk azt a gyönyörű harmóniát.

Azt mondják, ünnepelni igazán csak úgy lehet, hogy a lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük. Mi ezt a lelki ünneplőt Cséfalvay Ivetka tanító néninek köszönhetjük, aki a másodikosaival mindennap gyakoroltatta az egész zsoltárt, és mivel az alsó tagozaton zenét tanít, a többiekkel is. Nagyon szép és felemelő volt a szentmise, amelyen részt vett a falu polgármestere, Lancz István és helyettese, Klaszta Zoltán is, valamint Forró Krisztián az MKP képviseletében.

Ezután a kultúrházban színvonalas műsort mutattak be a nagyobb gyerekek. Felelevenítették mindazokat az eseményeket, melyek március 15-én zajlottak Pest-Budán. Mindezért Fodor Éva és Balázs Klára tanító néniket illeti a dicséret. A gyönyörű díszlet, amelyen a Nemzeti Múzeum körvonalai voltak láthatók, Farkas Katalin tehetségét bizonyítja. A műsor után az iskola előtti kopjafánál a zord idő miatt már csak a meghívott vendégek koszorúztak, a gyerekek bevonultak az iskolába.

Bugyi Mária, Nagymácséd

Isten, nemzet, család, palóc húsvét

Március idusa alkalmából Füleken, mint minden évben, idén is szép ünnepségen vehettek részt a város polgárai a ferences templomban. Március van, fékezhetetlen erővel töri át magát a megújuló élet mindenen, ami visszafogta. Az ünnepi köszöntőt Erdélyi Géza nyugalmazott református püspök mondta, közreműködtek a Štúr, a Daxner utcai óvodások; énekszólók: Danyi Irénke, Farkas Csaba, Németh Bozó Andrea, Simon János kántor; vers: Fekete Gábor tanár, Szacsko Adrián, a füleki gimnázium diákja; a Melódia női kar, a Pro Cultura férfikar tagjai, Agócs Sándor, tárogató.

A zord idő ellenére is szépszámú közönség gyűlt össze. Az ünnepi megemlékezés után a Hősök terén megkoszorúzták a hősök emlékművét, majd a cserkészeink a temetőben nyugvó két hősünk síremlékét.

Március 15-ét követően újra itt a húsvét és a szép füleki hagyományok, melyet minden évben megünneplünk Palóc húsvét című műsorunkkal. Ez idén is gazdag műsor, kézműves-foglalkozások, ügyességi versenyek, locsolóversmondó verseny, íjászverseny, ételszentelés, néptáncegyüttesek fellépése, nagyszüleink öröksége, a budapesti Cimbaliband együttes koncertje s egyéb vonzó műsorszám került a programba. A műsor alatt is különböző foglalkozásokon lehetett részt venni: tojásdíszítés, molnárkalács- és mézeskalácssütés, palóc ételek kóstolása, kirakodóvásár stb. A vár Bebek-tornyában megtekinthetők a Füleki Vármúzeum állandó kiállításai mellett a Rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum kincsestára, valamint a Rozsnyói Gömör-Kishonti Múzeum A rozsnyói céhek című tárlata.

Szabó Irén, Fülek

Kis élelmiszerbolt nagyszerű személyzettel

Van Nagymegyeren a városközpontban egy kis élelmiszerbolt. Tulajdonosa még a múlt század elején úgy építtette, hogy az eleje üzlet volt, a hátsó részét pedig lakórésznek használta. Kívülről megmaradt eredeti állapotában, belterét alakították úgy, hogy a lakrész raktárhelyiség lett. A megyeriek Rózsika-boltnak hívják. Azért szeretek itt vásárolni, mert ha ebből a közönyös világból az ember ide belép, kedvesen fogadják, mosolyogva kérdezik, mit parancsol. Mégpedig a bolt Rózsika nevű főnökasszonya és fiatal kolléganője. Ez a kedvesség a múlt század, ifjúkorom boltosait juttatja eszembe. Ami miatt tollat fogtam, annak nemrég voltam szemtanúja. Mikor beléptem, ketten voltak előttem, egy fiatal és egy nagyon idős hölgy, aki éppen vásárolt. Elég hosszú listája volt arról, amit vásárolni akart. Türelmesen kiszolgálták, elég lassan tudta ugyanis elolvasni a felírt dolgokat. Mi is türelmesen vártuk. Mikor a vevő fizetett, Rózsika szépasszony kijött a pult mögül, és a vásárolt árut pillanatok alatt berakta a néni kerekes táskájába. Azt hiszem, nem először tette, megköszönte neki a vásárlást, és kihúzta a táskáját az üzlet elé. Az idős hölgy ugyanis visszatérő vásárló. A fiatal elárusítónő közben kiszolgálta az előttem várakozót. Megjegyeztem: a kedvességük és a bőséges áruválaszték a fennmaradásuk titka. Majdnem szemben ugyanis van a Billa, kicsit odébb, a körforgalom túlsó oldalán a Jednota-szupermarket. Mikor ez megépült, a kis élelmiszerboltot meg akarták szüntetni, merthogy nem lesz forgalma. Nem így történt! A forgalma megmaradt, mert aki ide egyszer beteszi a lábát, legyen az idős, középkorú, fiatal, magyar, szlovák vagy cseh turista, az biztos, hogy visszatérő vásárló lesz. Ez a kis bolt sosem üres. Kitartást, jó szerencsét kívánok a két hölgynek, tisztelettel:

Baráth Tibor, Nagymegyer

Ad Ako sa voláš? Opicatojás!

Tisztelt Főszerkesztő Asszony, nem tudom, hogyan lehetek az Ön hullámhosszán, de a legtöbb esetben egy-két nappal a Vasárnap megjelenése előtt rátippelek vezércikke témakörére, pl. az „opicatojást” is hosszú idő után mostanában használtam-emlegettem egy baráti beszélgetés alkalmával, és láss csodát, a vezércikke fonala is ezt érinti. Igen, megerősíthetem, a többi sejtelmesen szép gyermekkori emlékeim között nekem is jelentős szerepet játszott, és nemcsak nekem. A mi vidékünkön, Gömörben is általános volt e szó, sőt meg is akartuk mindenképpen fejteni a körülötte lapuló titkot, főleg bújócskázás közben, ami nálunk kikopogtatósdinak becéződött, és a bújóhelyek a fészertől a padlásig, az istállótól a tyúkólakig (ahol a tojások lapultak, így az első összetétel titka után a második ismerős anyanyelvi fogalom volt). Az „opica” szó jelentését pedig a falunkban állomásozó szlovák csendőröktől, fináncoktól és a határvadász katonáktól, helyesebben gyermekeiktől tudtuk meg. Az összetett szót először kettéválasztottuk, hát, de amikor egy huncutabb, idegenből falunkba költözött barát figyelmeztetett, hogy ő bizony már járt állatkertben, és személyesen látott „opicatojást”, megtaláltuk az összetett szó igazi értelmét. Ilyen is volt tehát a szlovák–magyar együttélés, barátság!

Hiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy ez nem csak frázis, így éltük ezt meg az én szülőfalumban, az ötvenes években. E számomra leggyönyörűbb, akkoriban kb. 1000 lelket számláló határ menti faluban (ezt éreztem a Hunčík Péter Határeset regénye olvasása közben is), mely mára csak kb. 500 lelket számlál. A szlovák–magyar határról van szó, kb. 30 km-es hosszúságban. Ezt én csak az 1956-os forradalomkor tudatosítottam valójában, tízéves koromban, amikor is a helyi csendőröket és fináncokat, akik szlovákok voltak, feltöltötték tartalékos cseh katonákkal. Így őrizték a két államot összekötő utakat. Ezekből a katonákból ott is maradt vagy harminc. Szoros barátság alakult ki közöttünk, később már úgy vettük őket, mint falubelieket. Hozzám különösképpen közel álltak, mert apukám hordta nekik az ivóvizet és más egyebeket a két lovával, én pedig teniszeztem velük, többek között egy Kodeš nevű, később országos bajnokkal. A csendőrök és fináncok gyermekeivel barátkoztunk, a csendőrfeleségek szlovák énekekkel léptek fel egyes rendezvényeinken, még most is a fülemben csengenek a gyönyörű kétszólamú dallamok. Mondhatom tehát, hogy nagy egyetértésben éltünk. Na és hogy szerintem véletlenek nincsenek, mert minden mindennel összefügg, van ok és okozat, állítom, félre kell ma is tenni az előítéleteket, és nem felfújni a piti nézeteltéréseket. Persze, kettőn áll a vásár alapon, csak így kerülhetünk még közelebb egymáshoz. Így van ez a férj-feleség, gyermek-szülő, tanító-tanuló, orvos-nővér-páciens, főnök-alkalmazott, de sorolhatnánk, minden kapcsolattal. Mindenkinek meg kell tartania az önbecsülését, de csak azt várhatjuk el a másik embertől, nemzettől, amit magunk is cselekszünk. Régebben ezt úgy mondták, amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

Bokros Gyula, Vígtelke

Kedves Vasárnap!

Szeretnék köszönetet mondani a Vasárnap 12. számában megjelentetett VasárnapOlvasmány mellékletért, nagyon szép szövegek vannak benne, nagy élmény olvasni. Hálás köszönet érte annak, aki összeállította, szép munka volt. Gratulálok hozzá.

Mészáros Lajosné, Erzsébet, Ipolyság

*

Tiszta szívemből kívánok nagyon jó egészséget és továbbra is sok sikert a Vasárnap minden dolgozójának. Vrabec Máriának külön megköszönöm a nyugdíjemeléssel kapcsolatos fontos írását, amit a Panaszkönyvben közölt velünk, idős emberekkel. Maradok tisztelettel:

Kálmán Lajosné

*

Ezúttal szeretném megköszönni a Vasárnap ajándékát, a digitális hőmérőt és a kitűzőt. Nagyon régi olvasójuk vagyok a férjemmel együtt. Jó az újság, és színvonalas, mindketten találunk benne olvasnivalót. Viszont a címem közlésével nem vagyok megelégedve. A falunk neve Kőrös, és nem Berzétekőrös. Berzétén a posta van. Itt élek születésemtől fogva, és a falu neve Kőrös/Kružna, így van mindenütt feltüntetve.

Orosz Erzsébet Kőrösből

*

A csomagot a piperecikkekkel megkaptam, nagyon szépen köszönöm, nagy meglepetés volt, mert én már el is felejtettem a lehetőséget a megrendeléssel kapcsolatban. Pár napig nem is nyitottam ki, azt gondoltam, tévedés történt. De a cím pontos volt, így végül kibontottam, s akkor ért igazán a meglepetés. Még egyszer köszönöm, különben a Vasárnapot minden héten vásároltam, csak most rendeltem meg. Nagyon jó, tartalmas hetilap, valóban, ahogy írták már többen a tisztelt olvasók. Elejétől a végéig el kell olvasni. Maradok tisztelettel régi olvasójuk:

Varga Piroska

*

Engedjék meg, hogy kedves mindnyájuknak köszönetet mondjak munkájukért, mellyel hetenként megörvendeztetnek. Kívánok továbbra is sok sikert és örömet. Szívélyes üdvözlettel:

Gulyásné Sávay Sarolta