Állunk rendelkezésére!

Petőfire emlékezünk

Az idei farsang utolsó napjaiban, február 9-én az alistáli sport- és kultúrközpontban a magyar irodalom kimagasló egyéniségére emlékeztek az összegyűltek, születésének 190. évfordulója alkalmából.

László Árpádné Kosár Lenke tanítónő kezdeményezésére a helyi nyugdíjasklub néhány lelkes tagja még az adventi időszakban kezdte el a szervezést, heti rendszerességgel tartottuk a próbákat, s mindig kellemes, vidám hangulatban folytak. Az összekötő szöveg méltatta Petőfi Sándor életútját, társadalmi tevékenységét. Az irodalmi összeállításban a válogatott versek mellett megzenésített Petőfi-verseket is hallhattunk. A szebbnél szebb szavalatokat a szervezet énekkarának és a Cimborák férfikarnak a felcsendülő éneke tette változatosabbá. Különösen megható volt a Reszket a bokor… szerelmes vers egy házaspár közös előadásában. Sokak szemébe könnyeket csalogatott egy másik házaspár János vitéz-összeállítása, különösen, amikor a férj elénekelte az Egy rózsaszál szebben beszél című betétdalt. A költő humoros versei kacajra derítették a nagyérdeműt, a tájleíró költeményein elmerengtünk, forradalmi versei vérpezsdítően hatottak, felébresztették magyarságtudatunkat. Zengett a kultúrterem a katonadaloktól, a Színészdalt hátborzongva hallgattuk. Még filmvetítés is volt Petőfi életútjáról a közel kétórás műsor alatt, az előcsarnokban pedig képkiállítás fogadta a látogatókat. A nézőtéren házastársak, felnőttek, gyerekek és unokák szurkoltak a nagyiknak, s a megérdemelt taps sem maradt el. Befejezésül a szereplők és a közönség együtt énekelte, hogy Kis lak áll a nagy Duna mentében.

Köszönet a tanító házaspárnak a lelkesedésükért, akik időt nem sajnálva gyűjtötték a megfelelő anyagot, és aktivizálták a népes szereplőgárdát.

Vendégh Erzsébet, Alistál

*

Nagy volt az izgalom, hogy eljönnek-e az emberek, kik azok, akik szeretik a verseket, dalokat, az irodalmat. Még nagyobb volt a meglepetés: megtelt a nézőtér. Mindannyian tanultunk az iskolában Petőfiről, ismerjük rövid életének számtalan nagy tettét. Sok verset írt családjáról, szerelméről, költőtársairól, hazaszeretetről, a magyar szabadságharcról. Ő volt hazájának és korának egyik legnagyobb lángoszlopa. Szerelmi lírája a magyar költészet legszebb darabjai közé tartozik. Hazafias verseivel a magyar nép politikai felemelkedésének ösztönzője. Maga is részt vesz a szabadságharcban, ír, harcol, buzdít, s pontosan, ahogy verseiben kifejezte vágyát, harc közben esik el, a harcmezőn, fújó paripák vágtatnak holttestén át. De ő győzött, övé a diadal, ezt világosan láthatjuk napjainkban. Eszméivel, tetteivel halhatatlanná vált. Ahogy költői hitvallásában, a Szabadság, szerelem versében fogalmazta meg: „Szabadság, szerelem / E kettő kell nekem / Szerelmemért föláldozom / Az életet / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet.”

A bemutató befejezésével sok-sok gratulációt kaptunk, már ezért is megérte a fáradozás. Köszönjük a sok tapsot, remélem, mindenki szép élményekkel gazdagodva távozott a nézőtérről.

Bartalos Zoltánné, Alistál

Klapka György Férfidalkör

Február elején ünnepelte 10. évfordulóját a komáromi városi nyugdíjasklub mellett működő Klapka György Férfidalkör, amit közös vacsorával ünnepeltek meg a Klapka Vigadóban. Az összejövetelen részt vett MUDr. Anton Marek polgármester és Dubány Katalin mérnök, a szociális osztály vezetője. A polgármester köszöntötte a jubiláló dalkörösöket, elismerően szólt tevékenységükről, s emléklapokat adott át a tagoknak. Kravec Magda, a városi nyugdíjasklub vezetője is méltatta a dalkör munkáját, és hatalmas tortával lepte meg a dalos férfiakat. A vendéglátó Hajabács Mária gratulált az eredményekhez, majd a közös vacsorához invitált.

A férfiakból álló énekkar 2002-ben alakult meg. Nagy érdeme volt ebben Patócs József nyugdíjas pedagógusnak és Bartakovics István nyugdíjas mezőgazdasági mérnöknek, akik vállalták a vezetését. 2003-ban Szabó Ferenc nyugalmazott pedagógus vette át, aki új irányt adott az együttesnek. Az ő hozzáértésével, kitartásával kezdődött a dalkör művészeti felfelé ívelése.

2005-ben ünnepélyesen felvette a Klapka György Férfidalkör nevet. A keresztanya szerepét az akkori városi képviselő, a Klapka Vigadó tulajdonosa, Hajabács Mária vállalta el, s azóta is becsületesen őrködik a dalkör felett, majdnem minden fellépésén jelen van. A közös összejövetelen is volt miről beszámolni, hiszen 2007-ben kiérdemelték a Komáromi Városi Hivatal Polgármesteri Díját a nyugdíjasélet színvonalas reprezentálásáért. Az elmúlt tíz évben több mint 280 fellépésük volt, nemcsak a járásban, falunapok alkalmával, hanem a Komáromi napok, a Borsétány, a Vox Humana állandó szereplői. Felléptek Dunaszerdahelyen, Királyréven, Pereden, Helembán és 16 ízben Magyarországon. A balatonfüredi borhéten kétszer is szerepeltek, a debreceni Katonadalok fesztiváljáról kétszer elhozták a legjobb külföldi együttesnek járó serleget, de szívesen tapsoltak nekik Mezőtúron, Ozorán, Monoron, Csopakon, Tatabányán és Budapesten is a Margitsziget dalos fesztiválon vagy a Stefánia-palotában már két ízben is. Rendszeresen részt vesznek a Nagymarosi Nemzetközi népdalkörök találkozóján és az idősek Ki mit tud? versenyén Sopronban. A Csehországi Magyarok Szövetsége meghívására Teplicén a Magyar hét alkalmából szerepeltek, de a baráti városokban is tapsolhattak nekik, így Kralupy nad Vltavouban és Blanskóban. A népdalokat csokorba kötötték: Régiónk dalai, Balatoni csokor, A Tisza-vidék népdalai, Palóc csokor, Katonadalok, Huszárdalok, Bordalok. Megjelent két DVD-jük. Legnagyobb sikere Az új bor ünnepe összeállításuknak volt, ezenkívül adtak műsort a deportálások kerek évfordulóján, Dankó Pista, Seres Rezső, a székely népköltészet és Petőfi Sándor remekeiből. Minden évben fellépéssel készülnek nőnapra, pásztorjátékokkal karácsonyra, októberben Tisztelet az éveknek alkalmából, s minden második hónapban a jubilánsok tiszteletére. Az eredményekhez nagyban hozzájárultak: Rigó Pál prímás és Szabó Anna citerás.

Németh Sándor

El vagyok szomorodva

Láttam egy plakátot. Rajta népviseletbe öltözött fiatalok ropták a „kamontwistigent”. A felirat kb. így hangzott: Valahol Európában gyertyagyújtással egybekötött duhajkodó és koszorúzó estet tartanak a magyarság megmaradásának védelmében. Nem tartom szerencsés dolognak a lekváros derelyét savanyú káposztával fogyasztani. A magyarság létszámának csökkenése nem egy vidám dolog, melyet önfeledten viháncoló fiatalokkal kellene ábrázolni. Gyertyát pedig a halottak emlékére szokás gyújtani. Mi még azért talán nem tartunk teljesen itt.

Szomorú vagyok, mert Szlovákiában még tán létezik egy képzettebb elit, de úgy veszem észre, ők jobbnak látják meglapulni, a végsőkig védelmezni nehezen megszerzett pozíciójukat. Nem nagyon törik magukat, hogy véleményt nyilvánítsanak ebben a témakörben. Jobbnak látják betartani a régi bölcsességet: ne szólj szám, nem fáj fejem! Már megint rám hárul a feladat, hogy megírjam az őszintét. Már megint én leszek a nagyokos, aki mindenhol járt, mindent látott, mindent tud, és mindennel torkig van. A magyarság létszáma mindaddig fogyni fog, amíg nem lesz érdemes megtanulni magyarul. Amíg nem lesznek szülők, akik azt mondják, hogy én igenis megtanítom a gyermekemet azért, hogy Plavec Gyula fantasztikusan értelmes, hátborzongatóan gyönyörű, csodálatos, káprázatos, agyvelőt szaggató írásait eredetiben élvezhesse. Mert csak akkor érdemes megtanulni magyarul e globalizált világban, ha a magyar állam vagy a nemzet fel tud mutatni olyan produktumot, amely vonzóvá teszi a nemzetet. Volt velem a katonaságon egy született szlovák srác Turócszentmártonból, civilben hivatásos zenész. Hordozott utánam egy papírcetlit, melyen, ha jól emlékszem, a Neoton egyik dalának magyar nyelvű szövege volt olvasható. Tőlem várt segítséget. Azt akarta, hogy fordítsam le neki, mert ha hazamegy, azt szeretné eljátszani szlovákul. Persze, nem tetszett neki, ahogy lefordítottam, de akkor legalább volt olyan produktum, amely vonzóvá tette a magyarságot. Ma nincs ilyen produktum. A rádióban hallottam, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr egyik rendezvényen kijelentette, a magyar nemzet forradalmi nemzet. Örömömre szolgálna, ha a miniszterelnök úr átgondoltabb, megfontoltabb kijelentéseket tenne. A forradalmár és az anarchista között csak árnyalati a különbség. Egyszer megkérdeztek egy fő-fő anarchistát, hogy mit tenne, ha valamilyen csoda folytán egyik napról a másikra teljesülnének azok a politikai feltételek, amelyekért évek óta harcol. Azt válaszolta, „természetesen azonnal harcba szállnék az új rendszer ellen”.

A magyar nemzetnek van már éppen elég mártírja, nem kell újakat kreálni! A forradalmárok amúgy sem arról híresek, hogy alkotó tevékenységet folytatnának. A miniszterelnök úr azért kapott bizalmat, hogy megpróbáljon a nemzet számára olyan feltételeket biztosítani, amely feltételek között a nemzet képes békés úton értékteremtő munkát végezni. Azért lett a nemzet első embere, hogy védelmezze, gyarapodását elősegítse, és nem azért, hogy olcsó, hatásvadász kijelentésekkel lejárassa, megbélyegezze a nemzetet.

Uff! Én beszéltem. A Felső-Ipoly mente géniusza.

Plavec Gyula, Vilke

Levél az egészségügyből

Sok súlyos vád, becsülettiprás, megalázó megjegyzések. Talán nem túlzás, ha ezek után szeretném elmondani, hogyan is viselkedtek az utóbbi időben velünk – egészségügyben dolgozókkal – embertársaink. Nem kellett sokáig gondolkoznunk, mi váltja ki a mai napig az emberekből ezt a fajta véleménynyilvánítást. Ugye emlékeznek még az utóbbi időben eluralkodó „Elmondom hát mindenkinek” jellegű újságcikkre? Távol álljon tőlem, hogy bárkinek is a becsületébe gázoljak, nem erre neveltek és tanítottak annak idején.

Mindmegannyi negatív vélemény ellenére örömmel tapasztaljuk, hogy továbbra is megbíznak bennünk és orvosainkban a betegek, amiért mi hálásak is vagyunk. Betegeink száma nem csökkent, tapasztalataink is azt igazolják, hogy nem szívesen keresnek fel más egészségügyi intézményt. A miértekről talán a betegeket kellene megkérdezni, de szívesen megosztják velünk is a másutt szerzett negatív tapasztalataikat. Előre kell bocsátanom, nemcsak az idősebb korosztályról beszélek. Az egyik legvisszataszítóbb a beteg anyanyelvét illető gúnyos megjegyzések, amikor felvilágosítják, hogy keressen olyan intézményt, ahol meg is értik. Ha mégis megérteti magát, akkor a nyelvi hiányosságokra hívják fel a kedves beteg figyelmét. „Akkor mi a probléma?” – kérdezhetik sokan, akik ezeket a sorokat olvassák. A probléma épp az efféle intézményeknél keresendő. Amikor ugyanis a beteg állapota felsőbb szintű kezelésre adna okot, orvosaink magas falakba ütköznek. Amikor a lehető legtöbbet megtéve a beteg áthelyezése mellett döntenek, sajnos előfordul, hogy minden meggyőző érv ellenére sem hajlandók fogadni, nem törődve az esetleges következményekkel. Ennek ellenére tovább folyik a küzdelem a beteg gyógyulása vagy épp életének megmentése érdekében. Csak annyit akarok ezzel elmondani, hogy ne mindig a kis halakat bántsuk, a nagyoknak is vannak gyenge pontjaik. Meg azt, hogy orvosaink, nővéreink együtt harcolnak a betegért, minden tőlük telhetőt elkövetnek, bármilyen megaláztatást elviselve, ha kell, hosszas szócsatát vívnak bármelyik magasabb szintű egészségügyi intézménnyel a beteg érdekében. Aztán bárhogy alakulnak is a dolgok, a köztudatba sajnos mindig bekerül valakinek a negatív véleménye, megfűszerezve még néhány „bölcs” hozzászólással.

Köszönet betegeinknek a bizalmukért, az együttműködésükért, ami nélkülözhetetlen velejárója a gyógyításnak, betegellátásnak, magának a gyógyulásnak. Mi mindezeket meghálálva szakmai tapasztalattal, bizalommal és odaadással gyógyítjuk és ápoljuk tovább betegeinket! Tisztelettel mi, akik a betegkért vagyunk!

R. E., Kelet-Szlovákia

Szenzációóó!

Mélyen tisztelt elhízott, kövér, molett és magát molettnek tartó, jó húsban levő uraim és hölgyeim, feltaláltam! Igenis, feltaláltam! No nem a spanyolviaszkot, hanem az aszketizmus és a fájdalom nélküli fogyás receptjét. Ezentúl ha megfogadja a tanácsomat, annyit ehet reggelire, ebédre és vacsorára, amennyi csak belefér, és azt, amihez kedve, jó magyarsággal kifejezve, andungja van. A recept pedig a következő: reggel étkezés előtt negyed órával hajtson fel egy nagy pohár meleg vizet. Vagy két óra múlva érezni fogja a hatást. Megcsikordul a gyomra, majd kiürülnek a belei. Tegye ezt nap mint nap. Garantáltan lead néhány kilót. Igaz, hogy kár a sok finom kajáért, füstölt csülökért, tejfölös babcsuszpajzért vagy a pomposért (itt köszönöm meg Éva néninek a jó tanácsát még régről), ami a kúra alatt félig emésztve kárba vész, de kérem tisztelettel, aki Vénusz (mármint a milói, de ruhában) -termetű akar lenni, az áldozzon valamit a karcsúság oltárán. Nekem a módszer használt. Egy hét alatt fél kilót fogytam. Nem szuper? Akinek ez mégsem jön be, jókívánságait küldje el a szerkesztőségbe, ahol megvan a címem. Kárpótlásul küldök neki egy csomag szennateát, amit a lakásommal szembeni gyógyszertárban szerzek be készpénzért, mert hát a gyógyszerész is ember, és valamiből élnie kell. Viszont a következményekért nem vállalok felelősséget. Maradok továbbra is az Önök sarlatán népi gyógyásza.

Kemény József, Érsekújvár