Állunk rendelkezésére!

Gasztrokorzó Madaron

A közelmúltban a Vasárnap is bemutatta községünket. A riport részletesen beszámolt Madarról, falunk hétköznapjairól. A dolgos és rohanó mindennapokban felüdülést jelentenek a családi körben eltöltött vasár- és ünnepnapok. Az ünnepek azért is fontosak, mert az embert pozitív energiával töltik fel, összekovácsolják a családokat. Nemrég egy, a falunapon is túlmutató, színvonalas rendezvényen vehettek részt a madariak. Az októberi bor- és gasztrokorzón a helyiek és a környékről érkező vendégek is nagyon jól érezték magukat. A rendezvény nemzetközi jellegét fokozta, hogy nemcsak Szlovákiából, hanem Erdélyből, Magyarországról, Csehországból és Lengyelországból is voltak résztvevők. Ők is bemutatták specialitásaikat. Így a sült ökör mellett a látogatók megkóstolhatták a bajai halászlét, az erdélyiek bárány- és sertéshúsból készített specialitásait és a juhtúrós galuskát is. A helyi borászok finom borai tették teljessé az összhatást. A rendezvény helyszíne, a Sutyús-völgy most egy teljesen új arcát mutatta meg. A szabadtéri istentisztelet, a különféle kísérő rendezvények és a szombati Demjén-koncert is felejthetetlen emlék marad. A madari olvasók nevében köszönöm a szervezőknek, az önkormányzatnak és Édes István polgármesternek ezt a páratlan élményt, amely községünk jó hírét kelti határainkon innen és túl.

Molnár Anna pedagógus, Madar

A tanítók is?

Egymás után jönnek a problémák, mindenki elégedetlen (az egészségügyben dolgozók, az egyszerű munkások, mindenki). Sokan kérdezzük, még a tanítok is? Szerintem jogosan. Hisz minden szülő azt szeretné, hogy gyereke okos, illemtudó legyen. De a tanító ne figyelmeztessen, ne húzzon fület, tűrjön mindent, még a fején is járhat az a gyerek, mert a szülő mindjárt reagál. Bátorkodom kérdezni a szülőket, miért ilyen szigorúak a tanítóval? Otthon, ahol egy vagy két gyerek van, a gombolyag nagyon sokszor elgurul a kezükből jó messzire. Pár éve történt, hogy rajzórán az egyik gyerek a másiknak az ecsetet a bordája közé szúrta. Akkor a kedves szülők megkérdezték, hogy történhet ilyen, hol volt a tanító. Hát igen, más szemében a szálka, az enyémben meg a gerenda. Amikor a baj megtörténik, megyünk a Sínai-hegyig, csak hogy megvédjük a magunkét (emberi tulajdonság). De az egyszerű tanító is szülő, ha hazamegy, az várja, ami a többi szülőt. Csakhogy neki a munkában százfele kell figyelnie, nemhogy valami baleset, még komolyabb történik. És a honoráció 500–600 euró átlagban. Van olyan 1500 eurós is, persze, másodállással, mert polgármester is az illető, és még legalább két állása van. Az ilyenek nem értenek egyet azzal, aki csak egy csöppet szeretne többet kiharcolni a mindennapi munkájáért. Mert az 1500 eurót zsebre tevővel a diák nem is találkozik, hisz neki már asszisztense van. Végezetül még tudnám ajánlani az Arany abc-t, amit az én gyerekkoromban minden hittanra járónak tudnia kellett, abból is a T betűt. Higgyék el, megéri elolvasni (megtanulni)!

K. Andrásné, Rozsnyó

50 év után  

Szép, verőfényes napra ébredtünk június 23-án, akik a Nagyfödémesi Magyar Tannyelvű Alapiskola diákjai voltunk. 50 évvel ezelőtt búcsúztunk el ugyanis szeretett iskolánktól. A szervezőbizottság tagjainak – Sebőkné Németh Ilona, Ornyi Éva és Takács Gyula mérnök – köszönhetően szép ünnepségre került sor mindkét osztály tanulói részére a nagyfödémesi Kerkira vendéglőben. A megnyitó után finom vacsorával, családias hangulatban, zene nélkül folytatódott a késő éjszakáig tartó beszélgetés. Jelenlétével megtisztelt iskolánk egykori igazgatója, Ročkár István is. Köszönjük a hozzánk intézett szép szavakat. Nagyon örültünk egymásnak mi, vén diákok, hiszen sokan most találkoztunk először 50 év után. Nem feledkeztünk meg elhunyt osztálytársainkról és tanítóinkról sem. Néma csenddel emlékeztünk mindannyiukra. Nyugodjanak békében! Reméljük, hogy 5 év múlva valamennyien újra együtt ünnepelhetünk erőben és egészségben.

Krizsanné Kajos Irén

Kedves Főszerkesztő Asszony!

A Vasárnap július 12-ei számában az volt olvasható, hogy a Vasárnap előfizetői számára a Vasárnap az asztalon szakácskönyv 9,90 euróba kerül. Ha valaki előfizetője az önök lapjának, akkor mi ugyancsak régi előfizetők vagyunk. Ne értsen félre, nem azért a 2,10 euróért írok, hanem azért, hogy az ígéretnek súlya legyen, és ne csak üres szó maradjon. És még valami, az ilyen dolgok mindig utánvéttel szoktak érkezni a postán, és nem előre fizetni. Tisztelettel:

Vass Tibor, Köbölkút

Kedves Vass Tibor!

Amint Ön is írja, valóban, június 12-én kezdtük el felmérni, igényt tartanak-e egyáltalán Olvasóink egy ilyen jellegű könyvre. Miután hatalmas lett az érdeklődés, döntött úgy a kiadó, hogy belevág ebbe a nagy fába, a könyvkiadás ugyanis nem profilunk. Ahogy az előrendelőknek (akik valamennyien, ha előfizetők, ha nem, 9,90-ért kapják meg a könyvet, éppen azért, mert elkötelezték magukat időben) küldött levélben is írom: „Az összeg magában foglalja az előrendelőknek ígért kedvezményes könyvárat és a postaköltséget.” Mi nyár elején még csak abban kalkuláltunk, mi az a legalacsonyabb összeg, amennyiből ki tudunk hozni egy igazán impozáns könyvet olvasóink receptjeivel. Ez a 13,90-es tétel, aminél még nem adósodunk el. Ebből a régi, és ugyancsak régi előfizetőinknek 4 eurót ajándékba adunk a hűségükért. A többletet a postának fizetik, nem nekünk. S hogy miért nem utánvéttel? Pusztán azért, mert akkor majd két euróval még drágább lenne. Ez a megoldás volt a legolcsóbb az Önök számára. Hát ezért. Tisztelettel:

Cs. Liszka Györgyi