Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink!
A Kopertába írt vélemények nem feltétlenül tükrözik a miénket, ezek olvasói vélemények. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg. Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk, a 6663-as mobilszámon. A beküldés módja: KOP(szóköz)szöveg, név (legfeljebb 160 leütés). A visszaigazoló SMS ára 0,50 € áfával.
Legyen eredményes a hetünk!

Egyszer majdcsak betelik a pohár!
1989-ben azt ígérték, hogy jobb lesz a népnek, 2-3 év, és utolérjük az USA-t, Svájcot. Sajnos nagyot tévedtek, akik az SNP téren a kulcsokat csörgették abban reménykedve, hogy igazi demokrácia következik. A szocinak voltak hátrányai, de előnye sokkal több, mint a mostani áldemokráciának. A miniszter uraknak csak az lett volna a dolguk, hogy a hátrányokat kiküszöböljék. Az, hogy ez a rendszer jobb, nem vitás, de csak néhány ezer embernek, mert sok közöttük az olyan vállalkozó, aki dolgozni nem akart! Miért kellett az 1921-ben alakult Csehszlovákiát Mečiar–Klaus úrnak népszavazás nélkül szétválasztania, ki fogja őket ezért felelősségre vonni? A csehektől elválni rossz döntés volt, ők ugyanis mindig jobban álltak az iparban. Sokan jártunk oda dolgozni. Ez a két nemzet jól megvolt, és mi, magyarok is a szlovákokkal – az ellentéteket többnyire csak a politikusok szították közöttünk.
A mondás szerint is egységben az erő. A németek egyesültek. Tudjuk, hogy Szlovákia már volt önálló állam, nem sokáig, és most sem rózsás a helyzetünk. De majd most Fico úr a Smerrel rendbe hozza! De olyan rafináltan, hogy ismét csak a szegény emberek fognak ráfizetni. Így akarják a hiányt csökkenteni, amit a tűzhöz közel állók szétloptak. Mert már nincs mit privatizálni, de azért az ő bukszájuk legyen tele. Azon törik a fejüket, hogyan is lehetne még a szegényeket kizsebelni. Például az adóemelésekkel. A szegény ember egész életében hajtotta magát, nem ismerve szombat-vasárnapot, felépített egy házikót, hogy kényelmesen lakjon, éljen öregkorára, most meg nem fogja tudni fizetni a már úgyis magas adót. Mi ebből a tanulság, hogy egy életen át törte magát, spórolt, most meg 290 eurós nyugdíjból nyomorogjon?
Nagy Ferenc, Dunaszerdahely

Most kéne abbahagyni…
A rendes szülőt, aki szorgalmasan dolgozott, hogy mire felnőnek a gyerekei, biztos jövőjük legyen, azt a mai társadalmi rendszer tönkretette. A munkájának nincs értéke, mert egyik napról a másikra ő is, felnőtt gyereke is munkanélküli. A külföldi nagyfőnökök, akik potom áron megvették a régi üzemeket, nyomorba taszították a rendes munkást. Aki halálra dolgozza magát, elkeseredik, kiborul, míg az idegen urak agyonra lopják magukat. Törvény szerint a 25 éven aluli fiatalt, ha utcára kerül, tartsa el a szülő (ha van neki). Mert a sok Dobzse László így szavazott a parlamentben. Szégyen, nem úgy, mint a vén rókák, akik több lábon állnak, 100 ezer eurókkal távoztak, és még meg is magyarázzák, hogy több járt volna nekik, de nagyvonalúan lemondtak róla. Gratulálok! A fiatalnak, aki élni szeretne, ki kell mennie a nagyvilágba, a szülő meg bolonduljon meg itthon, hogy fog megbirkózni az ismeretlenben támogatás nélkül. A nagyokosok csinálhatnának már olyan törvényt, ami mindenkinek megfelel, és biztosítja a megélhetést.
SCA, Pelsőc

Hozzátartozóm esete a szociális ügyosztállyal
Sajnos, mint annyian manapság, saját hibáján kívül munkanélkülivé vált 2009 augusztusában (32 évig a komáromi hajógyár alkalmazottja volt). A fél év, míg a munkanélküli-segélyt kapta, gyorsan eltelt, és így szociális juttatásban részesült, ami a lakhatási hozzájárulással havi 118 euró volt, mivel 2 szobás lakás tulajdonosa volt. Évei száma meghaladta az 50-et, így nem sok eshetősége volt arra, hogy munkát találjon, pedig rendszeresen keresett. Kényszerhelyzetbe került – nem tudta fizetni a banki kölcsönét –, kénytelen lett eladni a lakását. Az eladás sikerrel járt, kötelességtudóan jelentette a szociális osztályon a lakcím változását ez okból. Egy héten belül hivatalos levélben szólították fel, vallja be, hogy az eladásból származó bevételt mire fordította. Ha ennek nem tesz eleget 15 napon belül, megvonják tőle a havi már csak 62 eurót is.
Érdekesek hazánk törvényei. A polgárnak sok mindent fizetnie kell, adót, különféle biztosításokat, illetékeket, de ha az államnak kell fizetnie, akkor korlátokat szab, azt is csak egyeseknek. Tudomásomra jutott, hogy egy börtönviselt polgár, miután letöltötte a büntetését, jelentkezett segélyre. A hivatalos dolgok elintézése után boldogan újságolta az egyik komájának, hogy havi 200 eurót fog kapni. Kérdezem én, milyen törvény alapján? Az én ismerősöm a ledolgozott 37 év alatt mennyit befizetett az államkasszába! Az illetőt meg az állam tartotta el a közösből.
Munkahelyek szűnnek meg egyre, a helyzet kilátástalan, családok mennek tönkre a nincstelenségben, ez pedig sok problémát okoz. Például növekszik az öngyilkosok és a depressziós betegek száma, telítettek a kórházak pszichiátriai osztályai is. A nagy fizetésű parlamenti képviselő urak végre megdolgozhatnának a pénzükért, tanulhatnának az ausztriai államvezetőktől, ahol nyugodt, biztonságos életet élnek az emberek. Tapasztalatból tudom, hogy az ottani szociális háló milyen széles körű. A legkisebb segély havi 600 euró, a nyugdíjról nem is beszélve, a legalacsonyabb is havi 800. Nálunk jó, ha 300 van.
Nem értem a hazai politikát. Csak azt tapasztalom, hogy aki vezető pozícióban van, annak jól megy, a társadalom alapja, a család pedig szétesik. Persze mindenre van magyarázat, hát ez a krízis. Kérdezem, meddig fog tartani? A fiatal munkaerő nem kell, mert nincs tapasztalata, az idősebb, 40-50 éves korosztály pedig túl öreg. De hát mindenkinek élnie kell valamiből. És nem mindegy, mennyiből.
Nagyobb figyelmet fordíthatnának a katasztrofális szintű egészségügyre is, hogy ne csak a műtét sikerüljön, de a beteg is élje túl… A sok milliót, amit holmi népszámlálásra, mindenféle korrupt helyi és országos választásokra költenek, fontosabb részlegekre fordíthatnák, hogy végre nálunk is vidám, kiegyensúlyozott és biztonságban élő állampolgárok éljék a szebb jövőt.
Sz. E., hű komáromi olvasójuk

Ad A kínai cipőn túl is van élet
Elolvastam Kövesdi úr írását Gabul Piroskáról. A szép sikertörténet bizonyára sok munkát, kitartást igényelt. Még jobban felkeltette figyelmemet a cikk azon része, ahol a bérekről ír, idézem, vannak idény- és állandó munkásaim, akiknek a bére 200 és 500 euró között mozog. Továbbá. Van olyan is, aki képes öt órakor bejönni, ő olykor meg is keresi az 500 eurót. Elképesztő. A nagyobb összegért hajnaltól estig kell dolgozni, a 200 euróból nemigen lehet Riker cipőt vásárolni. Ezért kell a kínai. Kicsit büdös, izzad benne az ember lába, de van, és olcsó. Tudom, a vállalkozóknak sem könnyű, de alkalmazottak nélkül nincs termelés. Ők ugyan nem mondanák el sikertelen történetüket, nem vállalnák arcukat, sem nevüket, sok a munkanélküli, bőven van utánpótlás.
Éva néni