Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink!A Kopertába írt vélemények nem feltétlenül tükrözik a miénket, ezek olvasói vélemények. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg. Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk a 6663-as mobilszámon.

Kedves Olvasóink!
A Kopertába írt vélemények nem feltétlenül tükrözik a miénket, ezek olvasói vélemények. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg. Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk a 6663-as mobilszámon. A beküldés módja: KOP(szóköz)szöveg, név (legfeljebb 160 leütés). A visszaigazoló SMS ára 0,50 € áfával.
Legyen eredményes a hetünk!

Tisztelt Főszerkesztőnő!
Nyugdíjas özvegyasszony vagyok. Nagyon szeretem a Vasárnapot! Az írások, cikkek embertársaink sorsain keresztül összekötnek bennünket, ezért is bátorkodom a mellékelt versre felhívni a figyelmet. A „Maradj meg magyarnak” című verset a Kárpát-medencei református egyházak imaalkalmának kapcsán kaptam a lelkészemtől, melyet a templomban szavaltam el. Sokatmondó, építő jellegű versnek tartom, mely nagyon a szívemhez nőtt. Egy alkalommal önszántamból Negyeden a március 15-i emlékünnepségen is elszavaltam. Sajnos úgy érzem, hogy környezetünkben jó néhány embertársunkban elalvóban van a magyarságtudat, akik kényelemből vagy lazaságból nem állnak ki magyarságuk mellett, nem viselik szívükön nemzetünk sorsát, amit a legutóbbi parlamenti választások eredménye is tanúsít. Olyan közegben élünk, ahol nap mint nap, óráról órára résen kell lennünk, óvni kell nemzetünk becsületét. Minden magyarnak üzenem, hogy a nyelv teremtő erő! A magyar nyelv kész csoda, s ezt a csodát kötelességünk óvni és továbbadni az utókornak.
Takács Rózsa, Negyed

Maradj meg magyarnak...

Maradj meg magyarnak akkor is,
ha űznek, rúgnak, marnak.
Magyar légy, de ne melldöngetős,
csak előretekintő, kitartó, felelős.
Ne szégyelld őseid nyelvét,
tanuld irodalmát, történelmét.
Hogy szegték szárnyát, tiporták századok,
de voltak Rákócziak és Kossuthok.
Voltak nyelvújító s költő fejedelmek,
akik pallérozták az ősi nyelvet.
Gyarapodott, szépült a szó,
így lett minden elmondható.
„A Magyar nem különb, de nem is alábbvaló!”
Amíg ajkadon élő a szó,
addig nem kell gyászinduló.
Petőfi, Arany e nyelven zengett.
Becsüld, szeresd ez árva nyelvet,
„HISZEN NYELVÉBEN ÉL A NEMZET”,
ha ezért űznek, rúgnak, marnak,
akkor is maradj meg magyarnak.
Kormányok jönnek-mennek,
eltűnnek századok,
Rajtad is múlik, lesznek-e itt
még magyarok.
Czövek Ilona – Várdaróc

Édes anyanyelvünk
Miután végeztem a Szlovák Műszaki Főiskola vegyészeti karának cellulóz és papírgyártási szakán, 1963-tól a gömörhorkai cellulóz- és papírgyárban kezdtem el dolgozni. A gyár 900 alkalmazottjából kb. 90% magyar nemzetiségű volt. Ezért a gépi berendezésekhez kidolgozott kezelési útmutatók magyarra is le lettek fordítva, amit az igazgató, Pavol Kapusta is támogatott. Ez hozzátartozott a munkások felé irányuló pártpolitikához. Nekem jól jött a fordításért kapott jutalom is a vegyésztechnikusi kezdő fizetés kiegészítésére. Az ottani szakiktól, Székely Dénestől és Zachar Laci bácsitól sikerült megkapnom Ferdinandy Gejza Papirosgyártás c. könyvét. Ez a könyv később is sokat segített a magyar szakkifejezések elsajátításában. Mivel a cellulózgyártásnak már majdnem 80 éves hagyománya volt, és túlsúlyban magyarok dolgoztak, az alkalmazottak a magyar beszédben magyar szakkifejezéseket használtak. 1967-től a párkányi papír- és cellulózgyárban dolgoztam. Itt a magyar és szlovák alkalmazottak már fele-fele arányban képviseltették magukat. A kezelési útmutató magyar fordítására nem mutatkozott igény. Sok magyar alkalmazott a szakiskoláját szlovák nyelven végezte el. A magyar beszédbe szlovák szakkifejezéseket is kevertek, de angolt is, épp úgy, mint a szlovákba. Őrizzük meg nyelvünk tisztaságát a közéletben is utódaink számára. Ennél nagyobb ajándékot nem adhatunk nekik. A jövőben ők is hálásan gondolnak majd ránk.
Benye Ferenc, Párkány

Mit jelent képviselőnek lenni?
Nem vagyok szakértő, csak egy szavazó. De szerintem a képviselő bennünket, szavazókat képvisel, vagyis minket és az ország érdekeit. Nem értem, minek ennyi párt – egymás ellen vetélkedni? Ha az országot és a szavazókat képviselik, nem ugyanazt akarják? Minek két magyar párt? Ha csak egy magyar párt lenne, most mind a kettő bejutott volna, több szavazattal. De viszont, ha már bejutottak, nem egy a céljuk? Nemcsak a magyarok képviselőinek, hanem minden képviselőnek együtt mindent megtenni, hogy az országnak és lakosainak jobb legyen. Így is nagyon sok a probléma az országban – kis nyugdíj, sok munkanélküli, egészségügy, iskolák problémái...
A parlamentbe kinevezik a minisztereket – gondolom, mind szakember, mindegyiknek van szaktanácsadója. Nem kis pénzért! Viszont ha valami probléma van, nem azon vannak, hogy okosan, bölcsen, szakértelemmel megoldják, hanem mindegyik a maga igazát tartja a legjobbnak, más szóba sem jöhet. De hogy mi a jó az országnak, a lakosoknak, törődik vele valaki? Szitkozódás, gyalázás, alvás, olvasás, szórakozás, ezt látjuk mi, akik figyelemmel kísérjük a parlamenti üléseket. Mit várhatunk a mostani eredménytől? Azt hiszem, itt lenne az idő, hogy a képviselők elgondolkodjanak azon, hogy jutottak ilyen jó helyre – a parlamentbe. De azon is, hogy nem azért juttattuk őket oda, hogy jó fizetést kapjanak, előnyöket élvezzenek, hanem azért, hogy minket és az ország érdekeit képviseljék.
Rapcsák Terézia

Tisztelt Olvasó!
Nem csak a választási eredményünk olyan, amilyen, de éppen azon a napon megy tönkre Gömörországunk öröksége. Borzasztó látvány volt, ahogy a lángok mardosták a vár tornyait. Nyolcadikától tizedikéig evangelizációs napok voltak Vígtelkén, a környéken lakókat autóbusz szállítja mikor hova így nagyböjt idején, felekezeti hovatartozástól függetlenül, hogy legyen időnk egy kicsit meditálni az igéről: nem csak kenyérrel él az ember. Az alkalmak nagyon meghatóak voltak, szombat az utolsó, ahogy megérkeztünk, mindenki szomorú, nemzeti kincsünk a lángok martaléka lett. Az istentisztelet után közös fohász, hogy sikerüljön menteni, amit lehet, ne legyen emberi életben kár, végül elénekeltük a KRASZNAHORKA BÜSZKE VÁRÁT. Mely kibírta a török támadást, a világháborúkat, és most két kiskorú pillanatok alatt tönkretette. Sokan kérdezzük, ki a felelős.
K. Andrásné, Rozsnyó

Tisztelt Vasárnap!
Önökön keresztül szeretnék üzenni Bugár úrnak, remélem, felhőtlen a boldogsága. A Most–Híd pártja soha nem lesz magyar párt. Soha nem fogja úgy képviselni a magyarságot, ahogy kell. De szerintem a Most–Hídnak nem is volt soha az a célja, itt a hatalom megszerzése és megtartása a fő cél, ha nem így lenne, ezt a maréknyi magyarságot Bugár úr nem szakította volna ketté. Merthogy Ön szakította ketté, az tény. Hát gratulálok hozzá, és most már lehet úgy táncolni, ahogy a többség fütyül. De szerintem ez nem fog Önnek gondot okozni.
Kedves Vasárnap! Több éve fizetem a Vasárnapot. Volt, amikor nagyon jó volt, volt, amikor kevésbé. De ragaszkodtam hozzá, mert magyar volt, mert rólunk, nekünk, szlovákiai magyarokról szól. Az előző lapjuk, mit mondjak, felháborító volt. Nem azt mondom, hogy ne legyen reklám, mert sok minden a pénzről szól. De a lapjuk ordított a Most–Hídtól, ami nekem már sok volt. Nekem ez már nem fér bele. Úgy döntöttem, hogy a jövőben nem tartok igényt a Vasárnapra.
Kasnyík János, Kürt

Kedves Kasnyík János,
megértem az érzéseit, hiszen meg kell vallanom, hasonlóan nem jól éreztem magam jómagam sem. Sőt kimondottan szomorú voltam, mikor összeállt a 10. lapszám, s láttam, az MKP teljesen figyelmen kívül hagyta lapunk olvasóit. Vagy azt gondolva, ahogy Berényi elnök úr is emlegetni szokta, hogy a Vasárnap korrekt lap, olvasói öntudatosak, vagy – gondolható az is – egyszerűen nem tartottak igényt a szavazatukra. Annál nagyobb tiszteletem Tímár Imre mérnök úrnak, aki egyedüliként az „egyetlen magyar” pártból megtisztelte az egyetlen magyar családi magazin olvasóit is. Sajnálom, hogy pártpolitikai okokból egy politikamentes lapot büntet, s von meg magától. Tiszteletben tartom a döntését.
Cs. Liszka Györgyi

Tisztelt Szerkesztőség!
Pár sorommal én is szeretném kifejezni jókívánságomat. Régen szándékozom Önöknek írni, megköszönni a Vasárnapot, mert igen várom a postást minden kedden, hogy elhozza. Nagyon sokat lehet belőle tanulni, nagyon sok jót. Igaz, sokszor vannak olyan dolgok is, melyeket az író olvasó küld be, sokszor van, hogy túlzásnak is nevezném, de azt is elolvasom. Szeretnék Önöktől kérni is, a Pátria rádió címét vagy a telefonszámát. Tudniillik: egész nap csak a Pátriát hallgatom, a műsorvezető mindig bejelenti az ingyenes számot, melyen a Slovenská televízia jelentkezik. Kértem én őket is, hogy segítsenek, de tudják, mit válaszoltak: kérdezzem meg, ahol akarom, ők nem foglalkoznak a Pátria rádióval. Írtam levelet is (Pátria rádió, Puha József szerkesztő), de visszajött, a címzett ismeretlen. Lett volna hozzászólásom egy interjúhoz, amelyet a rozsnyói ortopédia főorvosa adott, dr. Vitkovsky József. Szerettem volna neki megköszönni, amit velem csinált, amikor még Sacán volt operáló orvos, de nem sikerült.
A választásról csak annyit, a hetvenen is túl vagyok, de igen sokszor ígértek már nekünk jó életet, úgy látszik azonban, már csak a másvilágon lesz jobb, ha lesz. Igen szeretem az olyan rovatokat, melyek a vallásról szólnak, vagy a valóságról valaki elbeszélése alapján, szeretem az orvosi tanácsokat is, sokat lehet belőlük tanulni. Egyszóval mindent, ami a Vasárnapban van. Csak így tovább, sokáig maradjanak meg nekünk. Kívánok jó egészséget.
K. József, Kistárkány

Tisztelt Főszerkesztő Asszony!
Az igen kedves cikke, Disznótor böjtben késztetett e néhány sor megírására. Nagyon kellemes, néha humoros hangulatú az egész szöveg. S mivel karácsony előtt a Terítéken c. műsorban láttam Önt, így a mondanivalót azonosítani tudtam a hangjával is. Az említett József atyát én is ismerem, néhányszor beszéltem is vele, főleg a könyvei dedikálása alkalmával. Én is nagy tisztelője vagyok, s megérdemli, hogy a Szentatya őt nevezte ki segédpüspöknek. Azt azonban nem tudtam, hogy ez a nagy tudású komoly lelkipásztor rendkívül jó humorú, vicces ember, aki érdekes kulináris történeteket mesél a társaságának, s hogy főzni is tud. Hm! Hát ez nagyon érdekes. A cikk utolsó mondata sokat mond és tanulságos. Idézem: „így változnak az emberek, vetkezve le előbb parancsolatot, aztán csak ünnepet, előbb küllemet, aztán bensőt. Előbb iskolát, aztán templomot. Végül nyelvet.” (Sajnos, ez így igaz – lásd a népszámlálás eredményeit.) Szeretettel üdvözli:
Somogyi Katalin, ny. tanárnő

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?