Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink!
A Kopertába írt vélemények nem feltétlenül tükrözik a miénket, ezek olvasói vélemények. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg. Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk, a 6663-as mobilszámon. A beküldés módja: KOP(szóköz)szöveg, név (legfeljebb 160 leütés). A visszaigazoló SMS ára 0,50 € áfával.
Legyen eredményes a hetünk!

Nahát!
A politikában megjelent a Jávában élő gorilla. Most azt várom, hogy megjelenjen a porondon a szintén jávai majomember, a pithecanthropus erectus, akit a politikában felvált a homo sapiens meg a gondolkodó és felelősségvállaló homo politicus. Csak az a kérdés, a 92 évemmel megélem-e. Mert már sok mindent megéltem. Még frontkatona is voltam. Csapkodott körülöttem az akna, a bomba. Végigizzadtam a szocializmust, és betöltöttem pártonkívüli létemre felelős funkciót, de soha ilyen kulimászban, mint ami most van, még nem voltam. Mindenki hiteget, mindenki másra mutogat.
Könnyű volt az átkosban. Megmondták, mit kell tennünk, kire kell szavazni a ködös jövő és az aparatcsikok jóléte érdekében. Ma vagy 30 párt esküszik arra, hogy képviselőik nem a húsosfazékhoz jutást tartják szem előtt, hanem az én érdekemet. Van még pár napom, hogy eldöntsem, kinek a programja felel meg, és ki szavahihető. Mert elmegyek szavazni, mert kutya kötelességem. Ha jól döntök, a fiam és az unokám jövőjét is bizonyos fokig meghatározom. Aki pedig nem megy el választani, olyan, mint a strucc, amely állítólag veszély esetén a homokba dugja a fejét, és reméli, hogy így megússza a vihart.
Kedves sorstársaim, ne várjuk, hogy ha nem választunk, azzal előbbre jutunk, és a politikusokat büntetjük meg, mondva, „predsa oni stratia”.
Hunčík urat arra kérem, jósolja meg, mikor jön el a józan ész kora. Még valami: két éve a német parlamenti választások idején a posta bélyegzőin ez a felhívás volt olvasható: Minden szavazat számít. Szlovákiai magyarok, jól jegyezzétek meg!
Kemény József

Tévedni emberi dolog!
Vészesen közeleg a választások ideje, s a körülményeket látva, nagyon nagy szükség lenne arra, hogy a félrevezetett, megtévesztett emberek tájékoztatást kapjanak az igazi, a valódi helyzetről. Szerény soraimmal ezt szeretném tenni, bár ez csak csepp a tengerben, s remélem, hogy ennek közlése egy magyar újság számára nem ütközik nehézségekbe.
Tévedni emberi dolog, ezt tudjuk jól, s ha nem áll mögötte szándékosság, a tévedés meg is bocsátható. Amikor azonban síppal, dobbal, zeneszóval félrevezetik az embereket, erre nincs kifejezés, erre nem lehet bocsánat. Mindenkinek tudnia kellene, hogy csak egy magyar párt létezik, amit hosszú évek során sok nehézséggel kovácsoltak össze nagy örömünkre. Majd jön egy váltás, s a régi vezér nem bírván elviselni a vereséget, segítségül híva a többségieket is, új pártot alakít, mondván, hogy ez összekötő kapocs a kisebbség és a többség között. Ez nagy félreértés. Az egymáshoz való közeledés a szeretet és a megértés kell, hogy legyen mindkét fél részéről!
Nagyon sokakkal együtt abban bízva, hogy tudjuk, megértjük hol a helyünk.
V. Anna

Fő téma a munkanélküliség!
Nem gondolják, hogy unjuk már a politikusok efféle dumáit? Ezek másról nem is tudnak papolni, csak hogy Mečiar, Dzurinda, Fico idejében mikor mennyi volt a munkanélküliség? Pedig nagyon egyszerű, nem kellett volna mindent privatizálni azért, hogy akik közel voltak a vályúhoz, meg akik nem féltek lopni-rabolni, azok mind meggazdagodjanak. Miért nem lett egy becsületes ember sem milliomos? Fillérekért eladtak mindent. Az egyszerű embereket azzal hülyítik, hogy hány százalék a munkanélküliség. Hiszen nincsenek is igényes munkahelyek, az autógyárak is gépesítve vannak, minden automatizált, robotokkal tele, melyek több embert helyettesítenek egyszerre. A harmadik ok meg, hogy gazdasági válság van, és ez nagyon sokunkat érint. Én is voltam két évet külföldön, sok embernek vissza kell jönnie. Itt meg tönkrementek a szövetkezetek. Sok falusi asszony megélt a fóliasátrakból, most meg inkább behozzák az olcsó zöldséget, gyümölcsöt külföldről. Ahhoz, hogy rájöjjenek, mi az oka mindennek, nem kell főiskola. A főkolomposok, akik szétszedték a republikát, mikor fognak felelni a tetteikért? Eltitkolják az állam milliárdos tartozásait. Mikor lesz végre igazság, amikor még a köztársasági elnökünk is a másik oldalon áll! Trnka, Harabin, Čentéš. Én csak azt kívánom, hogy egyszer majd győzzön az igazság, és a vétkeseket büntessék meg, vagyonukat kobozzák el, mert nem tisztességesen jutottak hozzá.
A miniszterek meg a képviselő urak s hölgyek, hogy okosabban dönthessenek, többet járhatnának a munkahelyükre, nem csak a fizetésért, mint a Slota-félék. Mi a kevés pénzért annyit dolgozunk, hogy lassan ha hazamegyek, a gyerekem azt kérdi a feleségemtől: anyu, ki volt az a bácsi? Nevetséges? Szerintem nem.
Valahogyan ki kellene nyitni a nép szemét, és hogy ne válasszák a régi garnitúrát. Elkezdték a Gorilla-ügyet is, de a választások után abbahagyják, és a bűnösök büntetlenül maradnak, mint mindig, amíg ezek fognak bársonyszékben ülni.
Szeretném, ha Szlovákia lakossága, sorstársak, szlovákiai magyarok, a Vasárnap kedves olvasói (és az Új Szó olvasói is!) elolvasnák a levelem, és elgondolkodnának rajta, mi történt a 22 év alatt, és hogy mennyivel jobb ez az áldemokrácia a szocitól. Most van lehetőség, hogy Szlovákia végre jó útra térjen. Sok múlik azon, hogy elmenjünk választani, és nagyon jól gondoljuk meg, kire adjuk a voksunkat. A 22 éves tapasztalat az, hogy az eddigieket ne, mert 22 évig a saját zsebüket tömték. Se a Smert! 1989-ben a bársonyos forradalomkor Kňažkóék azt ígérték, milyen jó lesz, hogy 3 éven belül utolérjük a Nyugatot. Igen, igaza lett, sőt még el is hagytuk, de sajnos csak az árakban. Azt is tudjuk, hogy ott a munkanélküli csaknem annyit kap, mint aki nálunk rendesen dolgozik.
Szlovákiai választóknak most nem szabad másra szavazniuk, mint Híd, Egyszerű emberek, 99% és SAS. Nekem már majdnem mindegy, 64 éves vagyok, de vannak gyerekeim, unokáim, és még a dédunokáink is érezni fogják a Fico-kormány hibáit, akit sajnos a szlovák polgártársaink többsége választ meggondolatlanul. Azért szavazzunk előrelátóan, hogy a gyerekeink eljussanak a főiskolákra, hogy legyenek a jövőben felelősségteljes orvosok, ügyvédek, bírók, hogy kinőhesse magát egy olyan nemzedék, mely a munkát becsülettel, szívből végzi, és nem érdekből!
Egy hű olvasójuk Dunaszerdahelyről

Ígéretes ígéretek
Azt a sok jó ígéretet, amit kedves jövendő országos képviselőink tesznek, jó volna, ha teljesítenék is. Ha egyszer már teljesülne legalább annyi, hogy a szegény nép is becsületesen és nyugodtan meg tudna élni ebből a sok ígéretből. Én 84 éves bácsi vagyok, sok mindent megértem, rosszat is, jót is, de még ilyen helytelen világ, mint most uralkodik általában, nem volt. A népből kihalt a szeretet, mindenki meg akar gazdagodni, ígér mindent, csak följusson a jó helyre, s mikor ott van, megfeledkezik az ígéretéről. Például Mečiar, ő is azt ígérte, hogy Szlovákia egy éven belül Svájc hasonmása lesz. Ez neki be is teljesült, csak mirólunk feledkezett meg, mert még a privatizációs pénzünket is eltörölte. Utána jött Dzurinda, ő meg aztán elfelejtette, hogy szegények is vannak ebben az országban, pedig maga is csak kocsiíró volt a kis szlabosi papírgyárban, és ő is úgy szidta a rendszert, mint mi most. Ilyenek a vezetőink, megfeledkeznek a népről, azért ne csodálkozzanak, ha ez a nép már nem hisz lassan senkinek. El sem tudom képzelni, hogy az a sok gazdag ember honnan szedi a vagyonát, nekünk meg nagyon be kell osztani azt a csepp pénzt, amit kapunk. Jó volna, ha gondolnának ránk is, amit nagyon szépen megköszönnénk, és nagyobb szeretettel, odaadással járnánk az urnákhoz. Mély tisztelettel:
Lipták József, Csetnek

A gyűlöletről
Puskaporos hangulatunk vagy forrongó gyűlöletünk gyakran nem más, mint mélységes fájdalmunk álarca. Azt hisszük, ha elijesztjük az embereket, akkor elkerülhetjük a további sérüléseket. Valójában pont az ellenkezője történik. Azzal, hogy sebeinket páncél mögé rejtjük, megakadályozzuk a gyógyulást. Azzal, hogy folyton kirohanunk mások ellen, megakadályozzuk, hogy szeretetet és törődést kapjunk… Pedig arra mindenkinek szüksége van. Sokszor szembesít a sors megváltoztathatatlan döntéseivel: Egyik pillanatban még itt volt, akit szerettünk, a másikban már nincs sehol. Csakhogy ez így lesz velünk is: az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. És csupán e röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk! Mennyi erőszakot, ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk! Ezért a rövid pillanatért. Csak figyeljük meg egy állomás várótermében, miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk, egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni akarunk másokon. Aztán megjön a vonat, és minden lenyugszik, mindenki eltűnik örökre, mintha ott se lett volna soha. A váróteremben ott maradsz te, ha nem szálltál fel a vonatra, és ott marad a megbántás, a bűn, a fájdalom, amit többé nem lehet meg nem történtté, sem jóvátenni.
Próbáljunk hát úgy társalogni abban a bizonyos váróteremben, ami most az életünk, hogy soha ne kelljen bocsánatot kérnünk, és ne kelljen a hátralevő kis időben azon bánkódnunk, hogy mit nem szabadott volna elkövetnünk, viszont mit kellett volna okvetlenül megtennünk. Nehéz lesz, de meg kellene próbálni. Sok-sok szeretettel:
Kálozi Kati, Galánta

Összetartozunk
A mátyóci Czap Magduska neve nem ismeretlen a Vasárnap olvasói előtt. Láthatjuk kézimunkáit, karácsonyfadíszeit, sőt a munkafolyamatok leírását is megosztja az olvasókkal, ott volt a nagykaposi tollfosztóban is. Mi itt, a „keleti végeken”, ahol a munkanélküliség hatványozottan sújtja a lakosságot, jobban egymásra vagyunk utalva, a kis faluközösségek összetartására még nagyobb szükség van.
A nagykaposi szabadidőközpontba, vagy nálunk a mokcsakerészi művelődési házba gyűlünk össze hagyományőrző délutánokra; mézeskalácsfestésre, karácsonyfadíszek horgolására, tojásfestésre stb. Kicsiny faluközösségünk, mely két részből, Mokcsakerészből és Ungmogyorósból áll, 913 lelket számlál (ebből 240 roma). Messze esünk a nagyvárosoktól, kulturális lehetőségektől, de nem vagyunk elkeseredettek. A mindennapos anyagi gondok még jobban összekovácsolnak bennünket. Múlt év decemberében a mokcsakerészi kultúrotthonba közel nyolcvan gyermek, középiskolás, szülő, nagyszülő gyűlt össze, hogy Magduskától ellessék a mézeskalácsfestés tudományát. Az előre elkészített mézeskalácsokra egyre-másra kerültek fel a szép díszek. Volt olyan nebuló, aki mindnyájunk derültségére a festés helyett inkább elfogyasztotta a munkadarabot.
Február 4-én Végső Milena és lányai már hajnaltól sütötték a farsangi fánkot, palacsintát, muffint, főzték a pudingot. Ítéletidőben, –16 Celsius-fokban, viharos erejű szélben délután ismét megtelt a kultúrotthon didergő, de jókedvű gyerekekkel. Karnevál volt a javából, együtt örült a falu apraja-nagyja. Jó érzés ezeken az alkalmakon látni azt, hogy időről időre el tudjuk felejteni mindennapi gondjainkat. Nem kerülhetem el, hogy ne tegyek említést polgármesterünkről, Tamaska Gyuláról. A szűkös viszonyok ellenére anyagiakkal, de erkölcsileg is támogat minden megmozdulást. Mindig szakít időt arra, hogy együtt örüljön velünk.
Baloghné Domonkos Malvin

Kedves Vasárnap Szerkesztői!
Nőnap alkalmából kívánok sok szeretettel minden jót a szerkesztőség női tagjainak és a kedves olvasó hölgytársaknak. Legyen sikeres, boldog életük!
A Dorók család Nagydarócból

Tisztelt Szerkesztőség!
Az ajándékcsomagot megkaptuk, nagyon szépen köszönjük. Nagyon boldog voltam, hogy az én legjobb nagyim is a kiválasztottak között volt. Maradok tisztelettel:
Habara Vanessa

A www.vasarnap.com-ra érkezett
Nagyon megörültem a legújabb mellékletnek! Még csak most tanulok kötni (23 éves vagyok), de szerintem is a legszebb ajándék az, amit mi magunk készítünk, hiszen nem sajnáljuk rá az időt, sem az energiát, és nem utolsósorban a szívünket is belerakjuk. :-) Üdvözlettel: K. B.