Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink!
A Kopertába írt vélemények nem feltétlenül tükrözik a miénket, ezek olvasói vélemények. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg. Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk a 6663-as mobilszámon. A beküldés módja: KOP(szóköz)szöveg, név (legfeljebb 160 leütés). A visszaigazoló SMS ára 0,50 € áfával.
Legyen eredményes a hetünk!

Adventi visszaemlékezések

Füleken
December 10-én karácsonyváró rendezvényt szervezett a Csemadok a városi művelődési központban. A látogatók karácsonyi díszeket készíthettek, vásárolhattak, mézeskalácsot süthettek a sok gyerek, szülő örömére. A játszóházban hagyományos játékok, néptánc szórakoztatta a gyerekeket. Alkalom nyílt az ünnepi ráhangolódásra, egy kis tereferére, forralt bor, tea, finom füstöltáruk kóstolására. A helyi BANYA szervezet asszonyai saját készítésű molnárkaláccsal kedveskedtek a vendégeknek. Az esti szentmisén a ferences plébániatemplomban a helyi Pro Cultura aranykoszorús férfikórus karácsonyi énekekkel kedveskedett a nagyérdemű hallgatóságnak, Fehér Miklós karmester vezetésével. December 11-én a helyi Matica slovenská házának tagjai léptek fel a klubhelyiségben szép karácsonyi műsorral. 18-án, vasárnap este karácsonyi ünnepi hangverseny volt a helyi Melódia Női Kar, a Pro Cultura férfikar közreműködésével. Karácsony éjszakáján a templom előtti téren a helyi II. Koháry István Gróf Cserkészcsapat tagjai élő betlehemet alkottak. A szentcsalád, a bölcsek ruháit a helyi ferences atyák, az állatokat a helyi kis állatkertből kölcsönözték, a pásztorok ruháit maguk készítették. Az adventi örömök minden egyes programjának résztvevői Kisjézussal a szívükben térhettek haza. Minden szervezőnek, segítőnek hálás köszönet.
Szabó Irén, Fülek

Zselízen
A zselízi református gyülekezet szervezésében, a zselízi Római Katolikus Mária Légiónak, a Magyar Nevelési Nyelvű Óvodának és a Csemadok helyi alapszervezetének támogatásával december második szombatján Csillagváró délutánt rendeztek a Magyar Ház épületében. Jó volt látni a gyermekes családokat, fiatalokat, időseket, szinte minden korosztály képviseltette magát. Kellemes, tartalmas órákat tölthettek együtt, mindenkire tea, finom sütemény, zsíros kenyér, palacsinta várt, mind felajánlásokból származott, a belépés ingyenes volt, ami ebben az anyagias világban igencsak példaértékű. Kézművesek segítségével a gyerekek csodálatos karácsonyi díszeket, adventi koszorúkat, képeslapokat és egyéb ajándéktárgyakat készítettek. Nagy sikert aratott az olvasztott gyertyából öntött csengettyű, ami még a felnőttek érdeklődését is felkeltette. Az óvónők játszósarokkal készültek, megmutatták kreativitásukat, a legkisebbek nagy örömére. Késő délután Révész Tibor lelkipásztor és Galgóczi Rudolf esperes közös előadást tartott az adventi időszakról, az esperes úr hosszasan beszélt a Szentföldön tett látogatásáról. Erről a rendezvényről senki sem távozott üres kézzel, új ismeretek és élmények nélkül. Köszönet a szervezőknek!
Bitter Valéria, Zselíz

Csallóközkürtön
Kedves Vasárnap! Az Angyal üzeni: „Jó itt, az új helyemen. Babusgatnak, simogatnak, szeretnek – az ovisok. Egy kis ideig szeretnék velük együtt készülni, várakozni a kis Jézus megszületésére, szívünkbe fogadására. Ezután hazaköltözöm. Reménységet, hitet, szeretetet viszek – számítanak rám, szükségük van rám. Köszönöm mindenkinek, aki számít, gondol rám, velem van, segít és ad, hogy megérkezhettem!”
Azt kívánom minden jóakaratú embernek, amit szeretteimnek s magamnak: keressék, lássák, találják meg a jót a másik emberben. Őszinte tisztelettel, csodálattal:
Gányovics Jolán

Szentpéteren
A Csemadok-alapszervezet már másodszor ünnepelte meg a 60. évfordulót. Tavaly részesei voltunk az országos megemlékezéseknek, s mivel falunkban csak 1951-ben jött létre az akkori Csehszlovákiai Dolgozók Kultúregyesülete, újfent ünneplőbe öltöztünk. A vezetőség december elején Szabó Gabriella vezetésével 4 napos rendezvénysorozattal lepte meg az emlékezőket. A színes választékban volt kiállításmegnyitó Szentpéterről készült festményekkel, mesefesztivál a gyermekeknek, rockopera, az ünnepi műsorban felléptek az óvodások, iskolások, a hagyományőrző csoport, az újonnan megalakult citerazenekar és vendégszereplőként a kálazi Új Hajtás színjátszó csoport. Az utolsó nap a Csemadok 60 évéért, megmaradásunkért felajánlott hálaadó szentmisével zárult. A megjelenteket és a tagságot A szentpéteri Csemadok 60 éve c. kiadvánnyal leptük meg, amelyben sok érdekes olvasmány és rengeteg fénykép található. Köszönet Szabó Gabriellának, a helyi szervezet elnökének áldozatos munkájáért és mindenkinek, aki valamivel hozzájárult a rendezvény sikeréhez.
Pintér Márta

Kedves Vasárnap Szerkesztői!
Nagyon szépen megköszönjük a karácsonyi dupla számot, mely nagyon jó olvasmány volt az egész családnak. Mindennap megyek a helyi postára, és örömmel láttam, hogy igazán jól fogy, vásárolják a Vasárnapot – és nem is a műsor miatt, hanem egyre többen szeretnek olvasni, erre pedig a hosszú téli esték is lehetőséget adnak. Valahogy nem sokan szavaztak a Vasárnap angyalára! Pedig nagyon szépen megemlékezett erről a témáról a főszerkesztő asszony is, Cs. Liszka Györgyi az STV2 Terítéken című műsorában is. Én már idősebb vagyok, mégis odafigyelek az eseményekre. Nemcsak átlapozni kell az újságot, hanem elolvasni is, lehet rejtvényezni az unokákkal, együtt olvastuk el a Fiatalosban Puha József cikkét, aki a Pátria rádióban mind lejátssza ezeket a dalokat. A recepteket is köszönjük, valamint a szerkesztők és riporterek fényképeit. Talán így mintha ismernénk is távolról egymást. Az egyik szlovák kereskedelmi tévé vacsorasorozatában láttuk Rigó Mónika művésznőt is, örültem, hogy ő nyert a vasárnapos kötényben.
Dorók Erzsébet, Nagydaróc

A számlás nyugdíjasok nevében
Az új postai törvények változása alapján egyre több nyugdíjas kényszerül arra, hogy nem a postás hozza a havi járadékot, hanem számlán folyósítják. Az eddigi tapasztalatok azért nem kedvezőek, mert csak a folyósítás napján lehet a pénzhez hozzájutni. Gyakran előfordul, hogy azon a napon a technika nem működik, vagy éppen áramszünet (javítás) van a településen. Ilyen esetben a pénzre váró nyugdíjasok órákat sorakoznak. No és van, mikor a kényelmes hivatalnokok csak 12 után írják a számlára az adatokat. E szolgáltatás minőségén ideje lenne változtatni, hogy a megjelölt nyugdíjnap előtt már nappal is hozzá lehetne jutni ahhoz a kis összeghez, aminek nagy részét ott is hagyja az ember a havi csekkek kifizetésével. Tisztelettel a számlás nyugdíjasok nevében:
Hajtman Kornélia

Ad Pompos
A Kopertában olvastam Kemény úr írását a pompos (nálunk guba néven ismert) finomságról. Sokáig én is kiflivel készítettem, a kiflikarikákat kevés olajon megpirítottam, forró cukros tejjel leöntöttem, majd kivajazott tepsibe bőven megszórva mákkal, almát reszelve rá 6 percre forró sütőbe tettem. Ebben az évben azonban megpróbáltam az apró kisgubát. József, üzenem a menyének, nem főzni kell fél órát, elég forró cukros tejjel leönteni, fedővel letakarni, hagyni megdagadni, amíg a tej fel nem szívódik, aztán úgy folytatni, ahogy a kiflivel. Így kimarad az olajon való pirítás, ami 15 kiflinél elég hosszú folyamat. Nagyon finom, ropogós és mégis puha guba lesz belőle. Kívánok hozzá jó étvágyat.
Éva néni

Tisztelt szerkesztőség!
A minap egy igazán megdöbbentő cikket olvastam az érsekújvári helyi lapban. Megrázott, mivel az én unokám is a Czuczor Gergely Alapiskolába jár, sőt mi több, magam is az 50–60-as években. Mint mindig, a város polgármestere 2011-ben is összehívta a 80–90 éves jubilánsokat egy kis ünnepségre. Az iskolák tanulói verssel, tánccal köszöntötték őket. Egy ilyen műsor gondolom, nem kis erőfeszítésbe kerül a gyereknek, nem beszélve a tanár pluszmunkájáról, ami nem hiszem, hogy bőségesen meg volna jutalmazva. Annál is inkább szíven szúrt az, amit ebben az újságban olvastam, egy, a gyerekét kísérő szülő keserű megállapítása: mégpedig hogy a nyugdíjasok a magyar gyerekek műsorára egyáltalán nem voltak kíváncsiak, mondván, hogy nem értik. A műsor alatt beszélgettek, és bizony a taps is elég gyenge volt. A gyerekek így csalódottan távoztak. Kérdem én, honnan jöttek ezek a nyugdíjasok? Egy biztos, nem újvári születésűek, mert én, aki itt születtem a 40-es években, a szüleim szintén itt látták meg a napvilágot, sőt a nagyszüleim (a keresztlevelük magyar nyelvű), és mióta az eszem tudom, ebben a városban szlovák nem volt, csak csabai, akik sajnos szlovákul sem tudtak, mert keverték a magyarral. Tehát ezek bevándoroltak a gyerekeikkel a városba. Én magyar gimnáziumot végeztem, a szlovákok is abban az épületben tanultak, de a folyosón soha nem hangzott el olyan mondat, hogy Maďari za Dunaj, mindig megegyeztünk. Sőt, a kézilabdacsapat is nemzetiségileg kevert volt. Hát akkor kérdem: miért kell azoknak a gyerekeknek a szívét összetörni? Aztán csodálkoznak, hogy nem tisztelik az időseket. Ez egy reakció a felháborodott szülő cikkére.
G. L.

Ne fokozzuk a zűrzavart
A Vasárnap augusztusi számában a Téma rovatban az akadémiai fokozat szakterminussal találkozunk. Mivel ezt a terminust sem az értelmező szótárakban, sem a pedagógiai lexikonban nem találjuk meg, valószínű, hogy az alkalmi nyelvtervező kitalációjáról van szó, annál is inkább, hogy az angol academic title és a szlovák akademický titul alakjában nagyon hasonlít a kifogásolthoz. Az utolsó kettőnek azonban a magyar terminológia és enciklopédia szerint az egyetemi fokozat felel meg, pl. Bc., Mgr., mérnök, MUDr., PaedDr., RNDr. Az egyetemi fokozatok mellett tudományos fokozatokat is ismerünk, mint CSc., PhD., DrSc., illetve a tudomány doktora. A teljesség kedvéért megemlítem az (egyetemi) oktatói fokozat terminust, amely magába foglalja a tanársegédet, adjunktust, docenst és az egyetemi professzort. Észrevételem megírásához három évtizedes irodalomgyűjtésből és a gyakorlatból merítettem.
Csuka Gyula, Szenc

A farsang kezdetéről
Szülőfalumban, Tornaújfaluban úgy 70-72 évvel ezelőtt január 6-án, vízkereszt napján a római katolikus plébános a mise előtt megszentelte a nagy dézsába (fából készült víztározó edény) bekészített vizet. Megáldotta, körülfüstölte, és szórt bele bizonyos mennyiségű sót. Mise után a hívek a hozott edényekben vittek haza a szentelt vízből. A szomszéd faluban, Horvátiban, ahol görög katolikusok éltek, a papjuk a hívek kíséretében levonult a Bódva folyó mellé, és ott tartott szertartást. Nálunk vízkereszt délutánján a plébános a harangozó és két ministráns kíséretében elindult a római katolikus családok házába, és sorban megszentelte őket. Estefelé néhány tornai cigány fiú a faluban minden ház ablaka alatt elkántálta a következő versikét:
Ma van vízkereszt napja.
Nem vagyok én jóllakva.
Mert ha jól lennék lakva,
Nem jönnék az ablakra.
A kántálás után a háziak valami harapnivalót vittek ki nekik. Anyám rendszerint egy-egy túrós bélest adott a kezükbe. A mi házunkkal szemben volt a Károly-kocsma. Sötétedés kezdetén már ott zenélt a Nyúl Gyula bandája, és lassan érkeztek oda a helyi legények és leányok, majd a menyecskék a férjükkel. A fiatalok a zenére páros táncot táncoltak. Amikor a zenészek pihentek, daloltak és összefogódzva körtáncot táncoltak késő éjszakáig. Így kezdték meg a farsangi mulatságokat.
Köteles Gábor

Tisztelt Vasárnap!
2011 novemberében apróhirdetésben megemlékeztünk drága szüleinkről, immár harmadik alkalommal. A mottóban felhasználtuk egy vers pár sorát, melyet a Kopertában olvastunk: a Rekviem húgom halálára című versét. Mint kiderült, Csoltó Mária a szerzője, mert utána Csoltó Mária egy nagyon keserű szájízű, durva levelet írt nekünk. Igazat megvallva, nem tudtuk, hogy a Bánat című levél utáni vers is Csoltó Máriáé, külön ugyanis nem volt aláírva.
Nagyon sajnáljuk, hogy elloptuk gondolatait, ahogy ő azt állítja, ezért szeretnénk a dolgokat helyre rakni, és ahogy Csoltó Mária azt kéri, a Koperta rovatban közölni, hogy mi az ő versét használtuk fel saját célra.
Reméljük, eleget tettünk Csoltó Mária elvárásainak.
A gyászoló család

Tisztelt Gyászoló család!
Kedves Olvasóink, az apróhirdetések szövegeire nem vonatkozik a szerzői jog, különösen nem a gyászjelentések, megemlékezések mottóira. Rengeteg klasszikus, például Ady-, Juhász Gyula-idézet jár szájról szájra (hirdetésről hirdetésre) a költő (!) nevének feltüntetése nélkül, hiszen az apróhirdetés az elhunytról szól. Bármilyen versikét fabrikálnak is hirdetésükhöz mottónak, nem kell senkitől elnézést kérniük!