Augusztus elején harmadik alkalommal rendezték meg a helyiek által művészmicsodaként emlegetett, In Situ elnevezésű művésztelepet a vízparti településen. Tíz alkotó vett részt rajta, feladatuk az volt, hogy a természetből, a természetben alkossanak. A képzőművészek mellé idén először két építész is csatlakozott.
A víz, az erdő közelsége mindenkit inspirált. A résztvevők a településtől viszonylag messze, a tiszta természetben alkottak, kivétel nélkül olyan helyen, amelyet a legkönnyebben biciklivel lehetett megközelíteni. Viccesen meg is jegyezték, hogy igazából nem is művésztelep ez, hanem sporttábor.
Az elemek közül talán a fa volt az, amely a leginkább megihlette az alkotókat. Szőke Erika például korhadt fából kenyeret sütött, aztán visszahelyezte annak a fának a törzsébe, melytől „elvette” az alapanyagot. Török Bianka is a természet táplálékának fogalmát dolgozta fel. Ő egy fazekat font, aztán vízre bocsátotta: „Annyira nem sikerültek, amiket kigondoltam, hogy azt mondtam, abból kell főzni, amink van.” Reméli, hogy lesz utóélete is a keze munkájának, és valamilyen kisállat beleköltözik. Aradský Richard farönkből stilizált szarvasnyomot készített, aztán szintén fából levő huzalokat vezetett ki belőle, jól szimbolizálva ezzel a növekedést, az elszabadulást. Hasonlóképp Ferdics Béla művének is a fa lett a fő alkotóeleme. „Műhelyére” egy szélfútta irtáson talált rá, ahol igazán át lehetett érezni azt, mennyire apró is az ember a természethez képest: „Úgy éreztem magam, mint egy szakrális térben.” A hely hatására alkotása az itt megélt néhány napot hivatott dokumentálni. A víz is meghatározó elem volt. Pézman Andrea legyőzve a sodrást, éppúgy fonta be a benne lévő hínárokat, mint a saját haját szokta. Gyenes Gábor a szabad akarat fogalmával játszott. Kenyérből kivágta a szabad akarat angol megfelelőjének betűit, vízre helyezte őket, majd megvárta, míg a halak az utolsó morzsáig magukkal nem vitték. A vízhez szorosan kötődik a csónak, amely Freudnál a női nemi szerv szimbóluma. A természet pedig örökké megújul, és örökké termékeny. Václav Kinga, aki éppen második gyermekét várja, ezen a vonalon indult el.
Galéria
A két építésznél jól látszott, milyen könnyedén gondolkodnak térben. Kubicsek Mónika olyan ház alaprajzát készítette el a szabadban, amelyben reggeltől estig érvényesülne a fény játéka. Funczik Norbert pedig látni akarta, mennyi az annyi, ezért lécekből egy köbméteres kockát készített, és különböző pontokon fotózta le. Minden alkotás mögött személyes történet, érzés áll. Idén a jelenidejűségük lett meghatározó, vagyis hogy minden a saját terében és idejében állja meg a helyét. Látni kell, megtapintani őket, és meghallgatni az alkotókat.
A táborról filmes dokumentáció készült Szekeres Évának és Pálmai Lászlónak köszönhetően. Az alkotótelepet a film levetítése és a természetben készült alkotások fotóiból készült kiállítás zárta.
Ezt megelőzte az Irodalmi Szemle-tábor résztvevőinek felolvasása, ugyanis a művészteleppel egy időben zajlott a folyóirat ARTér elnevezésű tábora. Itt fiatal irodalmárok gyűltek össze, hogy érdekes workshopokon és előadásokon vegyenek részt. Polgár Anikótól a fordításokról tudhattak meg többet, de szóba került például a kultúra és a sajtó helyzete is, továbbá felelevenítették a kissé feledésbe merült tárca műfaját. Olyan témák is terítéken voltak, mint a hálózatelmélet, irodalomtudomány vagy épp a kortárs líra tendenciái Németh Zoltán megközelítésében. A záró felolvasáson a lap szerkesztői, Nagy Csilla és Mizser Attila először osztották ki a Szemmel tartva nevű vándordíjat, melyet azzal a céllal alapítottak, hogy évente egy-egy fiatal alkotó, író, költő tevékenységére irányítsa a figyelmet, és segítse azt. A díjat idén Hizsnyai András kapta.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.