Akiknek még házasodniuk is tilos

András soha nem volt egy észkombájn, de a szövetkezetben, ahol nyugdíjazásáig dolgozott, mindenki megbecsülte, mert a teheneket senki sem gondozta olyan szépen, mint ő. Amikor meghaltak a szülei, megörökölte a családi házat, de a fentiek miatt nem sok öröme telt benne.

Régen politika, ma vagyonszerzés

Szlovákiában 1964 óta hatályos az a jogszabály, melynek értelmében az állam az alkoholistákat, pszichiátriai és szenvedélybetegeket, valamint az aggkori szenilitással küzdő idős embereket megfoszthatta önrendelkezési joguktól. Sok esetben politikai okokat, a rendszer számára kényelmetlen személyek félreállítását szolgálta a törvény; annál nagyobb szégyen, hogy még huszonhét évvel a rendszerváltás után is érvényben volt. Az elmúlt negyedszázad során emberek ezreit (még 2014-ben is 1400 személyt) fosztottak meg önrendelkezési jogától, sőt az elmúlt években egyre többet. Emögött szakemberek szerint egyértelműen vagyonszerzési okok állnak. A jogfosztottak közül azóta sokan meghaltak, de akik még élnek, azok július 1-je óta kérhetik ügyük felülbírálását.

Az új polgári nem peres eljárási törvény értelmében már senkit sem lehet teljesen megfosztani önrendelkezési jogától, csak korlátozni bizonyos tevékenységekben. Például nem szavazhat, nem rendelkezhet a vagyonával, vagy csak bizonyos összegig, amelyet a bíróság határoz meg. A módosítást illetően Szlovákia sereghajtó Európában, egy ideje Magyar-, Cseh- és Lengyelországban sem lehet teljes mértékben korlátozni az emberi jogok gyakorlását. 1989 óta az állam politikai okokból már nem élt vissza a törvénnyel, annál inkább az idős, beteg emberek hozzátartozói, gyámjai és különböző spekulánsok.

Leggyakrabban azok intézték el a cselekvőképességtől való megfosztást, akiknek az érintett személy ingatlanára, vagyonára fájt a foguk – erősítette meg Peter Bubla, az igazságügyi minisztérium szóvivője. Az ügyintézés rendkívül egyszerű volt, még fizetni sem kellett érte. A javaslatot a hozzátartozó, gyám, vagy ellátó intézmény adhatta be, például azzal az indoklással, hogy az érintett elherdálja a vagyonát, vagy saját magára nézve is ártalmas döntéseket hoz. A bíróság orvosi és szakértői vélemények alapján döntött, de az érintett személyt is meghallgatta. A határozat ellen tizenöt napon belül lehetett fellebbezni, általában hiába.

Biztosabb, mint a börtönbüntetés

„A hozzátartozók vagy azért szánták rá magukat erre a lépésre, mert tényleg elkerülhetetlen volt, vagy mindennek jól utánanéztek, hogy biztosra menjenek – magyarázta Peter Bubla. – Gyakran tartottak például attól, hogy az érintett házasságot köt, és ezáltal a vagyont majd a házastárs örökli. Mivel az eddig érvényes törvény az önrendelkezési joguktól megfosztott személyeknek a házasságkötést is tiltotta, ezt könnyen elintézték, ha találtak olyan orvost, aki aláírta, hogy a páciens teljességgel alkalmatlan önálló döntések hozására.”

Miután a bíróság valakit megfosztott jogi cselekvőképességétől, az soha többé nem írhatott alá hivatalos okmányt, nem vehette fel még a saját rokkantnyugdíját sem, nem szavazhatott, házasodhatott, nem vehetett és adhatott el ingatlant, nem tanúskodhatott bíróságon, és semmilyen hivatalos ügyben nem intézkedhetett. Ezért ha ezek a személyek tudták is, hogy igazságtalanság történt velük, hiába fordultak a hatóságokhoz, senki sem vette őket komolyan. Az önrendelkezési jogtól való megfosztás biztosabb volt, mint a börtönbüntetés, mert többé nem lehetett tőle szabadulni.

Mostantól minden esetben bíróság dönti el, milyen mértékben lehet valakit korlátozni jogainak gyakorlásában. Kimondhatja például, hogy az érintett nem rendelkezhet az ingatlanaival, vagy csak korlátozott mértékben vehet fel pénzt a bankból. Minden önrendelkezési jogaiban korlátozott személy számára kijelöl egy gyámot is, aki lehet közeli hozzátartozó, de idegen is. A kijelölt gyám ellen az érintett személy tiltakozhat; ez a viszony csak akkor jön létre, ha mindketten beleegyeznek. De a gyám még ezután sem tehet azt, amit akar, az önrendelkezési jogaiban korlátozott személy ingatlanának és egyéb vagyonának átruházását a bíróságnak is jóvá kell hagynia.

Csehországban az önrendelkezési jogaikban korlátozott személyek mellé a bíróság segítőt is kirendel, aki elmagyarázza nekik az egyes összefüggéseket, és segít helyesen dönteni. Szlovákiában ezeket a gyámok helyettesítik, és a bíróság fogja vizsgálni, hogy az érintett tisztában van-e azzal, milyen döntést hozott, s annak mi lesz a következménye.

Jogfosztás a szociális otthonokban

Peter Bubla szerint várhatóan önrendelkezési joguktól megfosztott személyek százai fognak az elkövetkező hónapokban bírósághoz fordulni, hogy felülvizsgáltassák ügyüket. Ez főleg olyan esetekben várható, ahol van valaki, aki támogatja az érintett személyt, de a szociális otthonok lakói vélhetően már életük végéig jogfosztottak maradnak. Mária Majchadíková, a súlyosan egészségkárosodott személyek jogaival foglalkozó Socia polgári társulás munkatársa szerint a szociális intézetekben évtizedekig az volt és még ma is az a bevett gyakorlat, hogy az odakerülő mentálisan sérült vagy idős, magatehetetlen embereket megfosztják jogi cselekvőképességüktől. „Automatikusan ezt ajánlják a hozzátartozóknak, mert így könnyebb számukra az ügyintézés, az érintettet meg sem kell kérdezniük. Ha a kliensnek nincs hozzátartozója vagy gyámja, az intézmény veszi át a gyámságot, és az első lépése az, hogy kéri az önrendelkezési jogtól való megfosztást. Ezek az emberek már így fogják leélni az életüket, mert nem lesz, aki közbenjárjon az érdekükben. Az intézmények számára pluszgondot, -munkát jelentene a mentálisan sérült lakóknak elmagyarázni, milyenek a lehetőségeik, de ezek az emberek meg is szokták már, hogy semmiről sem kell dönteniük” – mondta Majchadíková.

Aki viszont a továbbiakban szeretne a saját sorsáról rendelkezni, és van is, aki támogatja benne, az most kérvényezheti jogainak visszaállítását. Érdekes és egyben megindító, hogy a bíróságok eddigi tapasztalatai szerint a legtöbben a házasságkötéshez való jogukat szeretnék visszakapni. Nem a vagyon vagy a hivatalos ügyintézés fontos nekik, hanem az, hogy valakivel összeköthessék az életüket. Ez pedig valóban inkább érzelem, mint értelem dolga.