Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!

A vajáni villanytelep messzire látszó kéményeit elhagyva jobbra Iskébe, egy még kisebb falucskába, balra meg Bésbe vezet az út – erre gyerekkoromból emlékeztem. Innen már csak egy kőhajításnyi van az első ház. Már ez is enyhe túlzás, hát még az, hogy a faluban kiismerem magam: mindjárt az elején egy kacsalábon forgó kastély fogad. Még szerencse, hogy utcából nem sok van, így a templom tornya eligazít, de a biztonság kedvéért az egyik ház előtt üldögélő két nénit megpillantva azért csak kérdezősködök.
„Jó irányba megy, kedveském” – nyugtatnak meg, de figyelmeztetnek, hogy a polgármestert pár perce látták erre menni. „A későn jövőnek ajtó mögött a kanál” – mondogatják errefelé, egy szót se szólhatok. Azért előszedem a mobilomat. ,,Máris megyek” – nyugtat meg Titka Vilmos. Mi tagadás, nemcsak a faluja, ő is alaposan megváltozott, mióta utoljára láttam: két öcsém osztálytársaként egy vékonydongájú fiúcskát őrzött az emlékezetem. A mostani kép pontosan az ellenkezője.

Lépésről lépésre
„Megszépültek, kiépültek” – mondom, s a tizenhárom éve hivatalában lévő polgármester sorolni kezdi, mivel gazdagodtak. Egy üres telken új művelődési ház létesült – ennél meg is álltam, nem lehet csak úgy elmenni mellette. Már be is rendezték; egyetlen dolog hiányzik: a konyha felszerelése. Száz ember számára tudnak majd főzni. Próbálnak szponzort szerezni, hogy megoldják, mert a konyhához számos más terv is kötődik, nemcsak esküvőket, hanem más rendezvényeket is tarthatnának itt. Megvettek egy falusi házat, s most abban székel a községi hivatal. A legnagyobb befektetés a gázművesítés volt, még 1996-ban befejezték, aztán ravatalozót építettek. Abban az időben három vezetékes telefon volt a településen. A hálózatot kibővítették, s fokozatosan, lépésről lépésre mindig tettek hozzá valamit. Megszabadultak a régi szeméttelepektől, belefogtak a vízvezeték építésébe. Ezt négy esztendeje fejezték be, azóta minden házban van ivóvíz.
Idefelé jövet felmerült bennem, hogy rendes faluba megyek: az úton – sok más helytől eltérően – egy döccenő sincs. Ezt egy kerületi támogatásnak köszönhetik. „A másik utcát önerőből tettük rendbe” – tudom meg a polgármestertől. S azt is, hogy az állami erdészet segített benne, mivel arra hordják a fát a közeli erdőből. Most meg éppen egy másik projektet terveznek, június végéig kell benyújtani. Ezzel az a helyzet, hogy kis falu lévén, addig nyújtózkodhatnak, amíg az a bizonyos takaró ér: csak százezer euróig (3 millió korona) pályázhatnak. Persze egy kis ravaszsággal sok minden megoldható...
Bár a település közvetlenül a hőerőmű lábánál fekszik, a földadóból nem sok haszna van, mert a villanytelep nagy része csicseri területen áll. „Volt itt egy lerakat, abból kapunk még valamicske pénzt, de átminősítették, s nagyon-nagyon levitték az árat” – ecseteli a helyzetet a falu első embere.

Falusi turizmus
Korábban a bésiek is földművelésből, szőlő-és gyümölcstermesztésből meg állattartásból, halászatból éltek. Aztán a mezőgazdaságot leépítették, s idehozták az ipart. A határban lévő villanytelepből – ahogy errefelé emlegetik a hőerőművet – sokan éltek, maga a polgármester, aki gépészmérnök, is ott dolgozik, de mostanában többen elvesztették a munkájukat, ezért próbálják újjáéleszteni az őstermelést, ahogy Titka Vilmos mondja, turizmus formájában. Idén sikerült megnyerniük egy kisebb pályázatot. A Zöld oázis ugyan nem hoz túl sok pénzt a konyhára, 2500 eurót, de itt azt tartják, hogy aki a kicsit nem becsüli, az a sokat nem érdemli. Ezen az összegen kiépítenek egy tanösvényt, amelyen a természetvédők és az ornitológiai társaság megfigyelheti a vidék gazdag madárvilágát. „Épp ma tudtam meg – számol be vendéglátóm –, hogy a biodiverzitás védelmére benyújtott tervezetünket is elfogadták. Tőlünk nem messze van a Latorca tájvédelmi területe, sokat segítene nekünk, ha Bésben építenének egy információs központot. S készül egy másik projekt is: a Life, amelynek keretében az elhanyagolt legelőket kitisztítanánk, és lábasjószágot is kapnánk. Konkrétan a szürke marhára gondoltam, azt szeretném visszahozni.”
Van itt terv bőven. Kis falu lévén, testre szabott, és ez a lényeg. Mert ha a fellegekben röpködnének, a tervek is hamar elszállnának. Egy icipicivel mindig kidugják a lábukat a takaró alól. Példának az ökoszisztéma helyreállítását hozza fel a polgármester. A múlt század derekán végzett vízrendezési munkálatok során Bés határában alakították ki a Kelet-szlovákiai-alföld legnagyobb száraz víztárolóját. Tavasszal, amikor sok víz összegyűlik, és a folyók nem tudják elvezetni, ez feltöltődik. Egy régi szeméttelep helyén tározót létesítettek, az összegyűlt vízbe halat telepítenek, ahol minden lakos horgászhat – napi egy halat vihet haza belőle. De nem is ez a lényeg: horgászat közben az emberek találkoznak, elbeszélgetnek.

Minden mindennel összefügg
Ha megvalósulnak a felvázolt tervek, ha ide tudják csalogatni az embereket, akkor több minden működhet a faluban, az üzlet, a vendéglő is jobban mehet. Mert ilyen kis településen behatároltak a lehetőségek. Bés sosem volt nagy, de ilyen kevesen soha nem éltek errefelé, mint mostanság. Kevés a gyerek, alapiskolát nem volna érdemes fenntartani, Vajánba és Nagykaposra a járnak a nebulók. Óvoda a régi iskola épületében működik, annak idején, amikor létrehozták, 25 apróság járt oda, most tízen vannak. De a polgármester köti az ebet a karóhoz: „Én azt mondom, hogy egy faluban kell egy templom, egy iskola vagy óvoda, kell egy kocsma és egy sportpálya, ami vonzza az embereket.” És kell egy motor. Ami a rendezvényeket illeti, a csemadokos Boczán Alica, a sport terén pedig Sipos Árpád a fő szervező. Az anyák napját a templomban tartják, a nyugdíjas-találkozót, a gyermekek mikulásünnepélyét a községháza rendezi, de tartanak itt is falunapot, villámtornát, horgász- és főzőversenyt – ez már hagyomány a környéken. Maga a polgármester is bekapcsolódik, s itt-ott díjat is nyernek, de mint mondja, nem ez a lényeg, hanem hogy összehozzák az embereket.
S hogy sikerül, hazafelé tartva meggyőződhetek róla. A futballpályán öt-hat fiatal rúgja a labdát, s míg egy kicsit elbámészkodok, többen is jönnek. Kezdődik az edzés. Vasárnap meccs van, s az mindig ünnep, mert egybegyűlhet a kis falu apraja-nagyja.
------------------------------

1838-ban még 914 lakos élt Bésben, 1930-ban 174 porta volt a községben; ma 360 a lélekszám, ebből 101 a nyugdíjas. A 14 századi katolikus templom 1560 tájékán elpusztult, s ekkor a falut benépesítő reformátusok fatemplomot építettek. Az új kőtemplom 1793 körül létesült, 1818-ban gyújtogatás következtében leégett a parókiával, iskolával és a település egy részével együtt. 1836-ban helyreállították, s 1903-ban nyerte el mai alakját. Véghné Pándy Etelka tartja itt az istentiszteletet.