Emlékszem. A rádió valahol két polc között kapott helyett a sarokban: színes matricák, régi fényképek és megsárgult képeslapok mellett, amelyeket a nagyszüleim megtartottak, bár pontosan sosem értettem az okát, miért teszik. Ebből a furcsa kavalkádból szólt a Pátria rádió műsora legtöbbször kora reggeltől késő estig. Gyerekfejjel a vasárnap délutáni adásokra még oda is figyeltem fél füllel. Persze az a régi rádió azóta már nincs meg, de nosztalgiázásképp ezúttal a Pátria vasárnapi műsorsávjába hallgattam bele.
Az a jó a közszolgálati rádióban, hogy a tömegigénnyel szemben valami többet is meg tud és legtöbbször meg is akar fogalmazni. Persze a szórakozott tömeg igényét kielégíteni vágyó törekvések, a minőség mennyiséggel való felcserélése könnyen járható útnak tűnik, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne valóban igényes műsort szerkeszteni még 2019-ben is. Így van ezzel a Gazdag József által szerkesztett Kultúrszalon is. Az irodalommal, művészettel és a tágabb értelemben vehető közélettel foglalkozó műsor két hírösszefoglaló között hallható minden vasárnap délelőtt.
A műsorcím már önmagában is műfajmegjelölő, de ennél is érdekesebb megfigyelni azt (és nem pusztán a cikkünk okán), hogy mit is tekinthetünk irodalomnak manapság. A szerkesztő kivel, mely írókkal, költőkkel és miről beszélget el, milyen kötetekből hangzanak el felolvasások, és úgy nagy általánosságban: mitől szépirodalom a szépirodalom? Közel sem kívánom ugyan megválaszolni ez utóbbi kérdést, aligha tehetném, de a műsorban elhangzó beszélgetések, interjúk után akaratlanul is körvonalazódik előttem egy kép arról, mit tart érdemlegesen említhető szépirodalomnak a Pátria.
Az irodalom ilyesfajta „kisajátítása” persze aligha probléma a rádió részéről, de mivel több olyan adás is elhangzik, amely ismétlés, apró szálka a szememben, hogy szélesebb körben, főként a fiatalabb (szlovákiai) magyar generációba tartozó írók, költők közül szinte alig csemegéznek a stúdióban – pedig szabad műsoridő volna rá. Vajon miért?
A műsor ezzel együtt (a visszajátszások ellenére is) változatos, és rendszeresen felvet olyan kérdéseket, amelyek gondolkodásra sarkallják a hallgatót. Külön kiemelném itt a műsor szeptember 29-i adását, amelyben Zygmunt Bauman és David Lyon Folyékony felügyelet című könyvével párhuzamban a magánszférába behatoló felügyelet, az életünkről, az online és az offline térben végzett tevékenységeink mellett, a legtöbbször tudtunk nélkül gyűjtött információk veszélyére is felhívták a figyelmet.
Kétségtelen, hogy a műsor a vasárnap reggeleket módfelett remekül indítja, akár regényekből elhangzó részleteket, akár interjúkat hallgatunk. A műsorvezető felettébb trükkös, végig ragaszkodik a témához, az adások során nincsenek üresjáratok, felesleges kerülők. Mindenképp érdemes rá odafigyelni, és nemcsak fél füllel.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.