<p>Európa fővárosa közel 1000 kilométerre, másfél órányi repülőútra van Pozsonytól. Nem büszkélkedik ugyan annyi látnivalóval, mint Párizs vagy Róma, de ennek is megvan a maga előnye. Itt pár óra múlva otthonosan mozog az ember. A belváros macskaköves utcácskái remek alkalmat kínálnak a bolyongásra, mely során felfedezhetők a város zegzugos helyei.</p>
Manneken és Jeanneke
A túlnyomórészt gótikus épületekkel körbeölelt Grand-Place, Brüsszel főtere, nem meglepő módon, a város közepén található. Bárhonnan nézzük, egyetlen szó jut eszünkbe: gigantikus. A városháza hatalmas tornyával mégsem vonja el a figyelmet a vele szembenéző, szintén gótikus városi múzeumról. Utóbbiban őrzik a főváros egyik legismertebb jelképének, a pisilő kisfiúnak a ruhatárát. Ezt a gardróbot bármelyik hölgy megirigyelhetné, ugyanis több mint hétszáz darabból áll. Ha naponta újat öltene fel a fiúcska, akkor majdnem két évig nem kellene ugyanazt a ruhát viselnie. Egyebek között tulajdonosa egy Mikulás-jelmeznek, Szlovákia csatlakozásakor szlovák népviseletbe öltöztették, és magyar huszáröltözéke is van. A szobor valóban kicsi. Eredetéről több monda kering, még elhelyezésének az időpontjában sem tudnak megegyezni.
Úgy látszik, Belgiumban mindent megtesznek az esélyegyenlőségért. A múlt század végén helyet kapott a városban a pisilő kislány, hogy a fiú ne érezze magát egyedül. Szerencsétlen lánykát azonban rács mögé zárták egy eldugott utcában. Igaz, elégedettnek tűnik helyével. Lehet, hogy azért, mivel a híres Délirium Caféval szemben guggol, ahol több mint hatvan ország 2000-nél is több sörfajtája kóstolható meg.
Karácsonyra hangolódva
A város szívében húzódik a Szent Hubert királyi galéria, az 1847-ből származó fedett bevásárlóutca. Csillagászati áraira való tekintettel itt a közép-európai turisták inkább csak nézelődnek vásárlás helyett. A kirakatokban véges-végig karácsonyi életképek: rénszarvas, fenyőfa és Mikulás. Az esős Belgiumban ritka a hóhullás, a karácsonynak is őszi, szürke hangulata van. Pár száz méterre magasodik a Szent Mihály és Szent Gudula székesegyház. A hatalmas, befejezetlen építmény leginkább a párizsi Notre-Dame-ra emlékeztet, amelyet szintén nem fejeztek be építői. Nem csupán kívülről lenyűgöző. Belépve az akusztika magával ragadó. Karácsonyi hangversenyre készülő kórusba botlunk. Mintha angyalok zenélnének. Nehéz elszakadni, mégis indulni kell. Vár a Mini-Európa park és az Atomium.
Új nevezetességek
A központban metróba szállunk, hogy az északi külvárosba érve megcsodáljuk a modern látnivalókat. Az Atomium szó szerint a semmiből bukkan elő. Az 1958-as világkiállításra épült, és a vas kristályrácsát ábrázolja 165 milliárdszoros nagyításban. Az acélépítmény mellett van a Mini-Európa park földrészünk nyolcvan városa egy-egy híres épületének kicsinyített másával. Ma már csak akkor költözik ide új látványosság, amikor új tagállammal bővül az Európai Unió. Szlovákiát a pozsonyi kék templom, Magyarországot a Széchenyi fürdő képviseli. Itt sétálgatva eldönthetjük, melyik európai várost nézzük meg legközelebb. Egyesek szerint a parkot gyerekek számára alakították ki, de a felnőtteknek sem okoz csalódást. A téli napforduló előtt korán sötétedik. Mire az athéni Akropoliszhoz érünk, már szürkület van. A kis épületek és az Atomium különböző színekben pompáznak. A szél is egyre csípősebb, de ez sem veszi el a kedvünk az esti sétától.
A csokiárusok és a belvárosi üzletek szinte életre kelnek. Minden a csokoládé és a közelgő karácsony körül forog. A kirakatokban ínycsiklandozó csokiszökőkút és belga vert csipke. A főtér gyönyörű fényárban úszik, talán turistából is több van, mint nappal. Gofrit majszolva nézelődnek, gyönyörködnek. A Spanyol téren, Bartók Béla szobránál sajnos, nem tolong a tömeg. Mintha a zeneszerző is érezné a hűvös szelet, kabátjába bújva álldogál Don Quijotéval és Sancho Panzával szemben.
Európa központja
Az hinné az ember, hogy Brüsszel már nem tud újat mutatni. Ez nem igaz, hisz a jubelparki monumentális diadalív minden várakozást felülmúl. Két oldalán oszlopcsarnok, gyönyörű mozaikképekkel borítva. Pár lépés, és egy másik világba, a jövőbe sétálunk. Lépten-nyomon építkezés, modern üvegépületek, hatalmas irodaházak. Rövid gyaloglás után megérkezünk az Európai Parlamenthez. A biztonsági kapukon áthaladva óriási tér tárul elénk. Itt már vár bennünket Bauer Edit képviselő asszony, akinek meghívására érkeztünk Európa központjába. Röviden ismerteti, mi mindennel foglalkozik, hogyan képviseli érdekeinket. Önkéntelenül eszembe jut, vajon van-e ideje pihenni, aludni, az ünnepekre készülni.
Az épületben tett látogatás után megnézzük a Parlamentáriumot. Ez modern, interaktív „múzeum”, ahol az Európai Unióról és tagállamairól tudhatunk meg rengeteget – és még annál is többet. Besötétedik, mire végzünk. A Brüsszeli Balassi Intézetben éppen kiállításmegnyitó van. A helyi magyarok szép számmal kíváncsiak a Böhm család nagybányai képgyűjteményére.
Úgy tartják, hogy aki Belgiumba látogat, annak kötelező megkóstolnia az itteni sört, gofrit és csokoládét – vagy legalább az egyiket a három közül. Valóban mindháromnak különleges íze van. Nem is maradhat el a nagy csokivásárlás. Az árak picit borsosak, akár hetveneurósat is lehet kapni a helyi különlegességekből. Igaz, az ízek összehasonlíthatatlanok az otthoni édességekével. Természetesen megfizethetőbb változatok is vannak.
A nemzetek és kultúrák városában a tolerancia mindennél fontosabb. A béke, harmónia és megértés nemcsak karácsony közeledtével kézzelfogható. Ez a sokszínű város tükrözhetné egész Európát. Akkor mindenki megférne egymás mellett, nem számítana, milyen nemű, vallású, bőrszínű.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.