<p>A futballt nem sorolják a nőies sportok közé, a futballbírói meg pláne nem nőies hivatás. De van ilyen, sőt: a nők világszerte szót kérnek ebben a sportban is. Tavaly a világ legjobb női labdarúgó-játékvezetője magyar volt: Kulcsár Katalin.</p>
Sportosan érkezik a találkozóra, mindjárt utána edzeni indul. Fizikálisan ugyanúgy felkészültnek kell lennie, mint a játékosoknak, a pályán töltött 90 perc nem sétagalopp. Sőt: ahhoz, hogy minden szinten helytálljon, alaposan fel kell kötnie azt a bizonyos fehérneműt. A labdarúgás történetével és statisztikájával foglalkozó szervezet (IFFHS) nem véletlenül ítélte neki a tavalyi díjat – 32 évesen ő a díj történetének legfiatalabb győztese. Bár nőies, finom hölgy, a pályán, ahol a pillanat töredéke alatt kell döntenie, annál erélyesebb és határozottabb. Ezért bízták rá a női Bajnokok Ligájának döntőjét, hívták meg a női vb-re. Kulcsár Katalinnal egy budafoki bárban beszélgettünk.
Megvallom, magam is meglepődtem, amikor először női játékvezetőt láttam a pályán. Hogyan lettél a síp mestere?
Hagyomány nálunk a játékvezetés, édesapám is ezt csinálta. Utólag belegondolva én is furcsának találom, hogy valaki ezt a szakmát űzi – bár most többen vagyunk –, de akkor nem fordult meg a fejemben. Édesapám minden hétvégén járta a mérkőzéseket, két fiútestvérem van, fiú unokatestvéreim, a családi barátoknál is fiúk voltak többségben, így mi mindig futballoztunk, az utcán, az udvarban, a pályákon, nyaraláskor a strandon; nekem ez volt a természetes.
A játék, az nem vonzott?
De. Játszottam hobbiszinten, de akkor még nem nagyon volt lehetőség lányoknak futballozni, a szüleimben sem merült fel, hogy elvigyenek egy futballklubba. A játékvezetés akkor jött, amikor a nálam másfél évvel fiatalabb öcsémet leigazolta a Győri ETO – győri származásúak vagyunk –, s onnantól nem ért rá velem játszani, és kezdett hiányozni a foci. Így jött az ötlet, hogy ha játékvezető leszek, akkor is járhatok futballmérkőzésekre. Elvégeztem egy tanfolyamot, és futballbíró lettem.
Női vagy férfimérkőzést vezettél legelőször? Már van tapasztalatod, melyik a nehezebb?
Férfimérkőzést vezettem először, a legalacsonyabb osztályban kezdtem. Két-három év telt el, mire női mérkőzésre is eljutottam. Nehéz összehasonlítani, nem is szeretem. Nem két teljesen más sportág, de majdnem...
Vissza tudsz emlékezni arra, amikor először kifutottál a pályára?
Nem igazán, régen volt, de a mai napig meglepődnek, ha női játékvezető megy egy mérkőzésre, és ez az összes kolléganőmmel így van. A karrierem elején annyira izgultam, próbáltam teljesíteni, hogy inkább ezzel voltam elfoglalva.
Gyakori az előítélet?
Találkozok vele, s valahol természetes is abból kiindulva, hogy a labdarúgás férfisport, s ebbe jön a női szereplő. Többet kell tenni érte, mint a férfiaknak, hogy elfogadjanak.
Említettük, hogy édesapád példája vitt ki a pályára. Ő hogyan fogadja a sikereidet?
Büszke rájuk. Már ott tartunk, hogy én több időt töltöttem játékvezetőként a pályán, mint ő, és magasabb osztályban vezetek. Ő nem karrierként csinálta, én sem, amikor elkezdtem, de jól alakultak a dolgok. Ma már inkább ő tesz fel nekem szakmai kérdést azután, ha hazamegy a meccsről.
Soha nem fordult elő, hogy azt mondta volna, »lányom, ez nem jó döntés volt«?
Nem nagyon jár a mérkőzéseimre, a távolság miatt sem, a tavalyi BL-döntőn volt ott, és az előző Európa-bajnokságon egy találkozómra jöttek ki édesanyámmal, vagy ha a tévé közvetíti, azt megnézik.
Édesanyád hogy illik a családi futballképbe?
Nagyon jól. Fontos szerepe van abban, hogy játékvezető lettem, mert mindig pozitívan állt hozzá. Nem mindegy, hogy a feleség vagy az anya támogat-e, vagy sem, hiszen apukám hétvégenként ment a mérkőzésekre, közben meg edzőtáborokba. Volt olyan, hogy anyukám vitte mérkőzésre, szerette a társaságot, gyakran volt, hogy a találkozó után hozzánk jöttek a játékvezetők egy italra, sütire, s ott beszélgettek nálunk. Ha apukámnak a közelben volt meccse, felpakolt hármunkat, és vitt bennünket.
A szakmád közgazdász, de főállású játékvezetőként működsz?
Magyarországon jelenleg 13 profi NB I-es játékvezető van, a többieknek van saját állásuk.
Nehéz egy kisebb számú csapatot is kordában tartani, hát még kétszer tizenegy embert! Mindegyiknek más a habitusa, más a reakciója, viselkedése. Feszült helyzetben, amikor a bírónak másodpercek alatt kell reagálnia indulatok nélkül, mégis szigorúan, hogy lehet tiszteletet, rendet teremteni?
Nem lehet egyesével foglalkozni a játékosokkal, meg kell találni azokat, akiknek kulcsszerepük van, s velük meg kell próbálni szakmai viszonyt kialakítani. Nem mindig sikerül. Ekkor jönnek azok a fegyelmezési eszközeink, amelyekkel élhetünk: a szóbeli figyelmeztetés, a sárga és a piros lap. Nekünk is az a célunk, hogy minél sportszerűbb legyen a légkör, s minél több tapasztalata van az embernek, annál könnyebb a dolga. A játékosok reakcióiból lehet kiolvasni, hogy ki milyen. Van, akihez jobb nem szólni, van, aki értékeli, ha jó tanácsként próbálunk megelőzni egy esetleges következő dolgot. Ha valakinek volt négy szabálytalansága, az ötödiknél nem biztos, hogy meg tudja úszni a sárga lapot. Erre kell ráérezni, s ehhez sok meccset kell vezetni vagy nézni; utóbbiakból is lehet tanulni. Azt szeretem a játékvezetésben, hogy egyrészt fizikai kihívás: mint sportolók veszünk mi is részt, mindennap edzek, hogy ezeket a meccseket fizikálisan bírjam, a teszteket lefussam. Emellett van egy mentális része is: elég kreatív terület, nincsenek sémák, amik megmondják, hogy így kell csinálni, s akkor jó lesz. Fontos a játékvezető személyisége, hogy tudja menedzselni a mérkőzést.
Szó esett a fizikális terhelésről. Néha a játékvezető többet fut a pályán, mint maga a játékos.
A játékvezetőnek a labda közelében kell lennie Elképzelhető, hogy egy-egy játékosnál kilométerben többet futunk, de ők gyorsabbak, s nálunk kevesebb az irányváltás, és nincs testi kontaktus, amelyek rengeteg energiát elvesznek.
Hogy működik a szintkontroll?
Minden idény előtt van fizikai teszt. Csak érvényes teszttel lehet működni. Minden bajnokságra más a szint, minél magasabb, annál nehezebb a teszt, illetve vannak évközi tesztek is, Magyarországon minimum négyet kell teljesíteni. Ezenkívül az Európai Labdarúgó-szövetségnél minden februárban és augusztusban kell egy másikat teljesíteni, hogy kvalifikáljuk magunkat az európai mérkőzésekre, ha pedig FIFA-tornára megyünk, ott újabbak vannak. Egy évben nyolc-tíz tesztet is kell futnom, hogy vezethessem a mérkőzéseket, és súly-, valamint testzsírmérésen is át kell esni.
Valamikor egy jó nevű sportriporter mondta, hogy egy újságíró nem lehet jó barátságban a sportolóval, mert nem tud tárgyilagos maradni. Hát a játékvezető? Az is csak ember...
Nem nagyon találkozunk a játékosokkal máskor, mint a pályán, és ez az nem az a közeg, ahol kialakulhat játékos és játékvezető között barátság. Nem mondom, hogy nincs egy-két játékos ismerősöm vagy barátom, de általában olyan, akiknek már nem vezetek meccset. Ráadásul ez is szabályozva van: például rokonnak nem lehet mérkőzést vezetni, vagy olyan csapatnál, ahol valaki igazolt játékos volt.
Mennyire lehet nőies egy futballbíró?
A játékvezetői szerelés nem a világ legnőiesebb ruházata. Nyilván van olyan játékvezető, aki vörös körmökkel vagy kisminkelve fut ki a pályára, én a szolidabb verziót követem. Próbálok természetes lenni, minimálisan sminkelek, furán érezném magam, ha a pénzfeldobásnál hatalmas karmokkal jelennék meg.
Szakmailag mi a csúcs?
Legegyszerűbb azt mondani, hogy a nagy döntők, de én nem így gondolkozom. Persze jó érzés elmondani, hogy BL-döntőt vezettem, de szerintem az a nagy dolog, ha valaki feljut a legfelsőbb szintre, s minél tovább ott tud maradni. Szeretném, ha az lenne a vélemény rólam, hogy de jó kis játékvezető, jó szinten van.
Megeshet, hogy női játékvezetőt jelöljenek férfi-vb- vagy -BL-döntőre?
Nem, nem. Egy francia asszisztensnek volt esélye kijutni a 2016-os vb-re, de végül nem sikerült.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.