Nem tudom, ki hogy éli meg az egyenruhával való találkozást, én rettenetes stresszesen.
Nem tudom, ki hogy éli meg az egyenruhával való találkozást, én rettenetes stresszesen. Biztosan valami rosszul működik az agyamban, mert az egyenruha láttán vészvillogó jelez bent, hogy: „Veszély!” Pedig semmi okom rá, eddigi találkozásaim a rend őreivel inkább viccesre vagy bosszantóra, mintsem félelmetesre sikerültek. Génjeimben lehet a tőlük való félelem. Olyannyira, hogy egy alkalommal az anyukámékhoz autózva az út szélén a rend őre igazoltatott. Épp nem állt nála senki, megemelte egy picit a kezét, én meg abban a pillanatban finoman lassítva, irányjelzőt használva leparkíroztam előtte.
– Jó napot kívánok! – köszönök ki illemtudóan, hátha ez is jelent pár jó pontot.
– Jó napot! – mosolyog vissza. – Ne haragudjon, csak intettem, mert összekevertem valakivel.
Részletek a Vasárnap aktuális számában!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.