A nagy Bubka és a kis Bubka

Ki lehet lépni egy 35-szörös világcsúcstartó árnyékából? Az ifjabb Szergej Bubkára sziszifuszi terhet rótt az apai örökség.

Van, ki e nevet nem ismeri? Szergej Bubka nyert olimpiát, hatszor világbajnoki címet szabadban, négyszer fedett pályán. Nemcsak a rúdugrás, hanem az atlétika egyik legnagyobbika, a XX. század egyik sportlegendája, s eleve reménytelen vállalkozás listát készíteni sikereiről, felsorolni szovjet, majd ukrán színekben elért eredményeit. 1997-ben a világ legjobb sportolójának kiáltották ki, jelenleg az Ukrán Olimpiai Bizottság elnöke, s a nemzetközi olimpiai mozgalomban is jelentős a szerepe. Hazájában sikeres üzletember, aki Donyeckben és Monte-Carlóban egyaránt otthon van. Ukrajnában péküzemhálózata, Monte-Carlóban utazási irodája és fitnesztközpontjai vannak.

A fellegek ura
A nagy Szergej, a fellegek ura sokszor járt Pozsonyban, a Pravda-Televízió-Slovnaft verseny világszerte ismert és népszerű volt, az atlétika színe-java bemutatkozott az egykori Inter-stadionban. Bubka itt ugrotta első világrekordját. 1984. május 26-án volt – ma is emlékszem, ahogy ott szoronganak a nézők a lelátóval szemben, a szektor közelében. A rúdugróállványon 585 centiméteren a léc, s amikor Bubka átrepül fölötte, zúg a stadion. A világrekord díja, no persze nem teljesen hivatalosan, egy Škoda autó volt (1994-ben, Sestrierében, amikor szabadtéren 17., ma is érvényes világcsúcsát – 614 cm – ugrotta, már a 210 ezer dollár mellé egy Ferrari testosterosa volt a jutalma), s a viadal előtt már kapott a szervezőktől egy kis előleget, a szlovák fővárosban edzőtáborozott, természetesen az ő költségükre. Nejével, Liljánával együtt jött.
Bubka még néhányszor visszatért, neve ezreket vonzott, hiszen egyre híresebb lett. Négy esztendővel az első világcsúcsa után újabbal örvendeztette meg a pozsonyi közönséget. Akkor már a fellegekben járt: 605 centinél tartott. A bársonyos forradalom után is eljött, az egész családdal, feleségestül, sőt még a mamáját is magával hozta. Kellett a dada, akkor már mindkét fiú a világon volt. Emlékszem – akkor én voltam a verseny szóvivője, így többször is közvetlen közelükbe kerültem –, a nagyobbacska Vitalij és a két évvel fiatalabb Szergej eleven gyerek volt, s főleg a kisebb teljesen a papát formázta. Ahogy cseperedett, egyre jobban hasonlított rá...
Szergej Bubkát, akit ugyancsak rúdugró bátyjával, Vitalijjal a mama egyedül nevelt, mert az apja otthagyta őket, a sport mentette meg. A féktelen, neveletlen srác javítóintézetbe került, de nagy szerencséjére 1974-ben, 11 évesen egy barátja unszolására kiment a stadionba, s ott megpróbálkozott a rúdugrással, csak úgy szórakozásból. Ott vette észre Vitalij Petrov, aki ma a legsikeresebb női rúdugró, Jelene Iszinbajeva mestere. Az edző, aki később apja helyett apja volt, 15 éves korában Donyeckbe vitte a tehetséges fiút, s még nem volt 17 éves, amikor átugrotta az öt métert (510). Ekkor debütált a nemzetközi porondon is, 1983-ban nyert először aranyérmet, utoljára 1997-ben diadalmaskodott, másfél évtizeden át uralta a számot, 23-szor jutott túl a 605 centin. Hat métert vagy annál többet 43 alkalommal ugrott. Ki tudja, milyen magasságokig jutott volna el, ha megszorítja valaki, de ilyen nem akadt... 37 évesen visszavonult, de a pályától nem búcsúzott el, a NOB és az IAAF tanácsának tagjaként segíti a sportot. Ráadásul rúdugróiskolát alapított, és Donyeckben hagyományt teremtett a fedett pályás rúdugrógálával.

Kilépni az árnyékból
Az ifjabb Szergej egész pici volt, amikor együtt láttam őket, s már említettem, hogy nagyon hasonlított a papára. Külsőleg. Az idén, amikor az amerikai teniszbajnokságon megláttam, igaz, csak a tévé képernyőjén, még markánsabbnak tűnt a hasonlóság, s az ősszel Pozsonyban zajlott Davis-kupa-találkozón, ahol az ukrajnai válogatott színeiben párost játszott, s a papa is eljött, hogy lássa a fiát, élőben is meggyőződtem róla, hogy nem tévedek. Abban viszont gyerekkora óta tudatosan nem akart az apjára ütni, hogy atléta legyen. „Ott még nagyobb volna a teher” – látta be józanon, s tudta, miről beszél.
„Ahol csak megfordulok, mindenki azzal áll elő, hogy »tényleg te vagy a fenomenális rúdugró fia?« Amikor 15 évesen juniorként megjelent az ausztrál nyílt teniszbajnokságon, bár elporolta az ellenfele, az összes újságíró őt üldözte. A szervezők jobbnak látták, hogy sajtóértekezletet hívjanak össze, mi több, azt egy nagyobb terembe kellett áthelyezni, annyian tolongtak az ajtóban. „Akkor tudatosítottam, hogy ki is az apám” – mondta egy gyermek naivitásával. Ez idáig főként challengereken játszott. Tavaly nyáron egy autóbaleset után a 335. helyre esett vissza, karját tizennégy öltéssel stoppolták össze, s a nyakcsigolyái is megsérültek, sokáig szédült és fájt a feje; még mostanság is zúg néha a füle. Idén New Yorkban először jutott be Grand Slam-tornán a főtáblára, s a második körig vitte. Apja ugyanakkor a koreai Teguban volt az atlétikai vb-n, csak a képernyőről látta a fia meccseit, a pozsonyi DK-találkozót ezért is nem akarta kihagyni.
Nem olyan fából faragták, hogy megelégedjen akármivel, még ha egy olyan apát, mint az övé, szinte lehetetlen is lepipálni, és ez elkedvetlenítheti az embert (teniszben viszont mindig megveri). De a kis Bubka váltig erősködik, hogy neki is nagy tervei vannak. „Jövőre szeretnék bejutni az első százba, ha nem jön közbe semmi baj, ha nem sérülök meg, akkor reális a szándék. Az idei US Open erős motiváció volt, ha a nagy négyeken sikerülne egy jó eredményt elérnem, az rengeteget mozdítana a karrieremen. Apámtól megtanultam, hogy csakis a kemény munka vihet el a kitűzött célhoz. S ehhez tartom magam.” Egyszóval: a kis Bubka is tudja, mit akar.

***
Szergej Bubka
Rúdugró
Született: 1963. december 4-én Luhanszkban (akkor Szovjetunió, ma Ukrajna)
Sikerei: olimpiai bajnok: Szöul, 1988 (5,90)
világbajnok: 1983, Helsinki (5,70), 1987, Róma (5,85), 1991, Tokió (5,92), 1993, Stuttgart (6,00), 1995, Göteborg (5,92), 1997, Athén (6,01); fedett pályás vb: 1985 és 1987
Európa-bajnok: 1985 (fedett pálya), 1986 (szabadtér)
világcsúcstartó: fedett pálya – 6,15 (1993. február 21., Donyeck); szabadtér – 6,14 (1994. július 31., Sestriere)
Az első rúdugró, aki átvitte a hatméteres magasságot (1985), majd a 6,10-et (1992). Összesen 47-szer ugrott 6 méter felett, 1985 és 1997 között minden évben. Fedett pályán 18, szabadtéren 17 alkalommal javította meg a világcsúcsot.
Jelenleg az Ukrán Olimpiai Bizottság elnöke, s tagja a NOB Végrehajtó Bizottságának, az IAAF vezetőségének.

Ifj. Szergej Bubka
teniszező
Született: 1987. február 10-én Donyeckben (ma Ukrajna)
Lakhelye: Monte-Carlo
Kicsi kora óta sportol, hétéves korában kezdett teniszezni. Átütőbb sikert eddig nem ért el, az idén október 24-én megjelent ATP-világranglistán 154. volt, ez az eddigi legjobbja.