A múlt nehéz öröksége

Míg a környező települések, Naszvad, Ímely vagy Udvard az utóbbi években épültek-szépültek (hogy a közeli két várost, Érsekújvárt és Ógyallát ne is említsük), addig az 1280 lakosú Bajcs ma is szorongató gondokkal küszködik.

„Az állami gazdaság megszűnése után kisebb gazdák kezdték művelni a határt – meséli Virág Ottó polgármester, aki harmadik megbízatási időszakát kezdte tavaly a község élén. – 2004-ben a Mečiar-kormány idején a földeket visszakapta az egyház, tőle bérelik a használók, napjainkban egy vágtornóci cég, amely tisztességesen fizeti az adót. Korábban egy Bajčprodukt nevű cég használta őket, aztán összerúgta a patkót az egyházzal, s egy érsekújvári követte. De az is továbbadta a földeket. A régi időkben magam is az állami birtoknál dolgoztam agronómusként, akkoriban 1100 embernek adott biztos megélhetést. 110 hektár szőlő, 60 hektár gyümölcsös volt itt, dinnyét 50, dohányt 150 hektáron termesztettünk. Ebből semmi sem maradt.”

Keresztényi türelem és birtok

A gondok tulajdonképpen a rendszerváltás után kezdődtek, de a gyökerek sokkal mélyebbre nyúlnak. A II. világháború után, 1948-ban itt alapították meg, az egykori esztergomi érsekségtől évszázadokon keresztül elvett földeken az ország egyik első állami birtokát. Az állami kezelésű földeket a kilencvenes években visszakapta a katolikus egyház, „jogutódként” a nagyszombati püspökség. És itt kezdődött a község kálváriája, mert nemcsak mezőgazdasági területekről volt szó, hanem más telkekről is. Tulajdonképpen a falu nyolcvan százaléka az egyház birtokában van. Így vándorolt a püspökség fennhatósága alá az a telek is, amelyen a falu művelődési háza, pontosabban annak torzója áll. Tatarozás szóba sem jöhetett, hiszen idegen telken álló épület felújítására az önkormányzat nem pályázhatott. „Most várható, hogy végre megegyezünk – mondja Virág Ottó –, és sikerül az épületeink, járdáink alatti területet megvenni. Nyolc éve ezen egyezkedünk. Végre ott tartunk, hogy írjuk a szerződéseket.”

A probléma inkább a majorokban levő egykori gazdasági épületekkel van, amelyek időközben tulajdonképpen romhalmazzá váltak. A családi házak megmaradtak, de az istállók, a traktorállomás helyén csak a szemét, törmelék. Az egyház felrója az önkormányzatnak, hogy szemétdomb van a területén. Csakhogy a község erről nem tehet.

A másik nagy döfést a falu még a pártállamban, 1976-ban kapta, amikor a kommunista hatalom az iskolák körzetesítésének leple alatt bezárta a helyi magyar iskolát. Azóta Bajcson csak szlovák oktatási nyelvű létezik, ahol napjainkban 18 gyermek tanul, míg a – szintén szlovák nyelvű – óvodában 24 nebuló tölti napjait. Ezek ismeretében nem csoda, hogy az 1921-ben még 82%-ban magyarok lakta településen mára a magyarság kisebbségbe került. Ez egyértelműen az iskolabezárás műve, hiszen még 1991-ben a polgárok közel 70, 2001-ben pedig csaknem 57%-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek. A tanköteles magyar gyerekek így a közeli érsekújvári iskolába járnak, amely viszont messzire fekszik a buszmegállótól. (Kedves országos és megyei képviselők: talán nem okoz megoldhatatlan feladatot egy buszmegálló elintézése! – a szerk. megj.) Kisebb részük Ógyallára utazgat naponta, ott viszont a roma gyerekek magas arányától ódzkodnak a szülők. Így sokak számára marad a kényelmesen elérhető szlovák iskola.

Pozitív tény, hogy Bajcs közel van Érsekújvárhoz, ahová, főleg az autóalkatrészeket gyártó céghez, sokan járnak dolgozni, de a falu közelében levő Nuritech kft. is több embernek ad munkát. Az autóbusz-összeköttetés jó, és a komárom–érsekújvári vasúti közlekedés könnyít a munkavállalók helyzetén. A gyermekszületési arány kissé javul, a halálozás viszont magasabb, hiszen vagy itt egy szociális intézmény, ahol idős emberek laknak.

Új fészkek, régi majorok

A népszámlálási adatok szerint a rendszerváltás után jelentősen csökkent a lélekszám Bajcson, amely az utóbbi néhány évben kezdett el újra növekedni. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az önkormányzat felismerte a lakásépítés fontosságát: megépített 36 bérlakást a helybeli fiatalságnak, és a szocializmusban létrejött, 38 lakásos lakótömböt is takarosan felújította. Talán ennél is fontosabb, hogy a község 58 telek kimérésével egy kisebb falunyi részen tette lehetővé családi házak építését. A telkek felét már elfoglalták tulajdonosaik. A közművesítés uniós támogatással készült el. Az új telkek mellett épült átemelőállomásról pedig az ógyallai víztisztítóra lesz lehetőség átnyomni a szennyvizet, amelyhez kapcsolódhat a falu többi része is. Ezt decemberre készülnek befejezni, szintén pályázati támogatásból. A sok ketyegő bomba ügyében az önkormányzat fokozatosan igyekszik rendet tenni. A futballpálya visszakerült a községhez, öltözőit, mellékhelyiségeit felújítják. Szeretnék az egykori, szintén rommá vált strandot is feléleszteni; a tervek erre is készülnek. A község el van látva mindenféle gazdasági gépekkel, a zöldhulladékot komposztálják. A legutóbbi évek eredménye az is, hogy megújult a községi hivatal épülete, s felújították a közvilágítást. Némi tatarozás még vár a községházára és az idősek otthonára (ablak- és ajtócserék).

Bajcs utcáit járva egyébként az a benyomása az embernek, hogy szorgos nép lakik itt, legalábbis a családi házak erről árulkodnak. A szegény állam, gazdag polgár párhuzam kissé meredek volna, de azért elmondható, hogy a munkanélküliségi arány Bajcson alacsonyabb az országosnál. Tulajdonképpen az nem talál munkát, aki nem akar, rest utazni, vagy megszokta, hogy kegyelemkenyéren éljen. Ez utóbbiak szerencsére kevesen vannak. Évekkel ezelőtt – mert szegény embert még az ág is húzza – a komáromi romák egy részét, 80 embert a faluhoz tartozó majorba telepítették. Ők, bár mostanára visszaszivárogtak a városba, rontják a statisztikát, mert továbbra is ide vannak bejelentve. A falu belsejében élő 30 cigány őshonosnak számít, és nem okoz gondot. Zömük dolgozik, és rendezett életet él – mondja a polgármester.

Aki azt is elmondja, hogy a falu határában fekvő három major a lepukkant gazdasági épületeken túl is nagy teher. A farkasdi parkot benőtte a gaz. Egykor ez is szebb napokat látott: egykori iskoláját Scitovszky János érsek idejében, 1865-ben építették. A másik major, Haraszt, Simor érsek idejében virágzott fel, intézői lakás, kúria állt itt, s egy hatalmas magtár. Itt is volt iskola, 1945-ig. Az épületet a közeljövőben alacsonyabb komfortú lakásokká fogják átalakítani. Iskola a festői nevű Ellető majorban is volt, egészen 1979-ig működött. S a majorokban ma is élnek emberek. Az ügyesebbje felújította a házát.

Hogy mit hoz a jövő, nehéz megmondani. A földművelés, az egykori megtartó és eltartó erő a bajcsiak számára már nemhogy jövőt, jelent sem ígér. De aki akar, boldogul, hiszen a faluban több cég üzemel, az emberek pedig, mint említettük, dolgosak, és valószínűleg jól érzik magukat ebben a szinte paradicsomi környezetben. Ahol az ember még együtt él a természettel.

Különleges templom

Érdekes története van a bajcsi katolikus templomnak. A jellegzetes klasszicista épület különlegességét az adja, hogy Batthyány József érsek 1790-ben elkészült nyári palotájából alakították át. Kétszintes, téglalap alaprajzú volt, kis kápolnával és több helyiséggel. A későbbiekben palotaként nem használták, ezért 1827 és 1831 között templommá építették át, Packh János tervei alapján. Ennek során csak a külső falakat tartották meg, a teljes belsőt elbontották. 1871-ben kibővítették az épületet. Eredeti rendeltetésére csak a magasan elhelyezkedő ablakok utalnak.