A mátyusföldi Vezekény

Vezekény, egykori nevén Pozsonyvezekény, mátyusföldi község, Tallós szomszédságában. Aki meg akarja találni, fontos ezt tudnia, hiszen a Kárpát-medencében nyolc hasonló nevű település van.
Hat közülük a mai Szlovákiában található, s valamennyinek Vozokany a szlovák elnevezése, csak az előtag különbözteti meg őket egymástól. Mi természetesen azt kerestük a Galántai járásban található faluban, ami egyedivé teszi. Bár inkább tipikus jelenségekkel találkoztunk, mind szociológiai-demográfiai, mind gazdasági tekintetben.
Tončko Miklós immár negyedik megbízatási időszakban, tizenharmadik éve polgármestere a községnek. Nem meglepő, amit mond, tudniillik hogy az utóbbi két-három esztendő elég nehéz volt, hiszen a költségvetési elvonások miatt – amelyek 20-23 ezer eurós kiesést okoztak – nemigen lehetett ugrálni, ráadásul ez az év sem lesz kedvezőbb. Igaz, 1998-ban sem volt könnyű a helyzet, amikor átvette a hivatalát, hiszen a község költségvetését jókora kamatú kölcsön terhelte. „Ezt a gázvezeték kiépítésére vette fel a község. A kölcsönt sikerült már az első négy évben visszafizetnünk, de most is van egy, hiszen fel kellett újítanunk a községházát, és a temetőbe vezető utcát is le kellett aszfaltoznunk” – mondja a polgármester.

Leépülés után épülés
Természetesen nem csak kölcsönökkel próbálták megoldani a fejlesztéseket, hiszen az utóbbi években több sikeres pályázatuk is volt. 2005-ben uniós forrásból sikerült felújítaniuk a művelődési házat, a községházát pedig 2011 januárjában adták át rendeltetésének. Utóbbira több mint félmillió eurós támogatást sikerült szerezniük. Az elvégzett fejlesztések és egyéb munkák listája bőséges: az említett felújításokon kívül 2006-ban elkészítették a falurendezési tervet, a nyugdíjasklub is új köntöst kapott. A községháza emeletén szép esketőterem, konferenciaterem és internetes szoba található. A művelődési ház mellett építettek egy nyári szabadtéri színpadot, amely elsősorban a falunap eseményeinek, a rendszeresen megtartott Mikulás-ünnepnek, májusfaállításnak és hasonló rendezvényeknek szolgál méltó helyszínéül. A posta mellett parkolóhelyeket alakítottak ki a művelődési házhoz. Ide – mondja Tončko Miklós – többfunkciós, műfüves pályát is szeretnének építeni még ebben a választási időszakban. Egyelőre a pályázati kiírást várják hozzá.
Vezekényt a szocializmus évtizedeiben „fejlesztésre nem méltó” községnek minősítette az állam, ezért sokan elköltöztek. Elsősorban Dunaszerdahelyre, Vágsellyére, Galántára és más városokba. Az érvágás hatása természetesen ma is érezhető. Emiatt is döntött úgy a képviselő-testület, hogy bérlakások építésébe kezd, szeretné visszacsalogatni a fiatalokat szülőföldjükre. 2009-ben adták át az első 20 lakást. Az igényekhez képest azonban kevésnek bizonyult, így építettek még 24-et. Mind a 44 megtalálta a gazdáját. Érdekes módon az elsőket még inkább idegenek igényelték, majd amikor látták, milyen szépek és rendezettek, álltak elő a helybeliek is: az utóbb átadottakban már többségében vezekényiek találtak otthonra.
A községben 1–4. osztályos alapiskola van, jelenleg 19 gyermek tanul benne. Közülük négyen járnak az első osztályba, de mint az intézmény igazgatónője, Tončko Mária mondja, idén nyolc elsősük lesz. Ezt az örvendetes adatot, sajnos, beárnyékolja az a tény, hogy sok helybeli gyermeket járatnak szüleik a szomszédos vízkeleti szlovák nyelvű alapiskolába. Igaz, többségüket a beköltözöttek és a roma polgárok gyermekei alkotják. Mivel az iskola és az óvoda külön volt, az önkormányzat hozzáépítéssel egy fedél alá költöztette a kettőt, hogy csökkentse a fenntartási költségeket. Az épületben szép ebédlőt és konyhát is kialakítottak. A két intézményt két hőszivattyúval fűtik, a környezetvédelmi alap 3,7 millió koronás támogatásának köszönhetően. Kifizetődőbb volna, ha az áramszolgáltató hajlandó volna olcsóbban adni az áramot, mert így nagy megtakarítást nem tudtak elérni. A megvalósult beruházások sorát gyarapítja a ravatalozóhoz készült előtető, de a tűzoltószertárt is kibővítették. Utóbbi munkálatokból bőven kivették részüket az önkéntes tűzoltók, akik galántai társaiktól kaptak egy használt, de még korszerű tűzoltókocsit. A LEADER program segítségével tavaly leaszfaltozták a temetőutcát 119 ezer euró értékben, és ugyancsak ennek a programnak a támogatásával szeretnék a futballpálya öltözőit is felújítani. Utóbbira 170 ezer eurós költségvetést hagyott jóvá az önkormányzat. Ha aláírják a szerződést, még az idén elkezdik a munkát. Ezenkívül több pályázatot nyújtott be a község: a közvilágítás korszerűsítésére, a járdák javítására, a hulladékgazdálkodás kiépítésére, amelyhez zúzógépet és traktort szeretnének vásárolni. 2010-ben ugyancsak a környezetvédelmi alaptól sikerült szerezniük 90 ezer eurós támogatást a Fekete-víz tisztítására. Ez az esztétikai-környezeti hatáson kívül biztonságérzetet is ad a lakosoknak.

Virágzó vállalkozások
2010-ben kiépült a csatornarendszer, ám egyelőre kevés háztartás kapcsolódott rá. Ráadásul a beruházó elég trehány munkát végzett, a főúton levő aknafedelek állandóan zörögnek és billegnek, sok bosszúságot okozva a lakosoknak. Ennél is több kellemetlenséggel jár azonban a településen keresztülmenő kamionforgalom. Amióta fizetőssé tették az első osztályú utakat, a vezekényi házak repedezni kezdtek a megnövekedett forgalom miatt, és a főutcában mentén a hajnali órákban nem lehet aludni. A közlekedési miniszter ugyan ígéretet tett a helyzet orvoslására, ám a kormány bukásával ez csak ígéret maradt.
Vezekény – köszönhetően a bérlakásoknak is – lassú gyarapodásnak indult, napjainkban 1155-en élnek benne. A zömében katolikus magyarok által lakott mátyusföldi falu központja egyre szépül, bár még koránt sincs befejezve. A munkanélküliségi arány – a járási székhelyek és a főváros közelségének köszönhetően –jobb az országos átlagnál, 8 százalék körüli. Sok kisvállalkozó (elsősorban az építőiparban) dolgozik Pozsonyban, Galántán, Dunaszerdahelyen, de akadnak szép számmal olyanok is, akik külföldön keresik megélhetésüket. Azért helyben is akad vállalkozás, nem is akármilyen. Országszerte, sőt külföldön is ismert például Vicsápi Natália korszerű nyomdája, a Navigraf, amely a magyarországi szakképzett nyomdászok mellett néhány helybelit is foglalkoztat, s a Tóth Gábor és Cződör Károly tulajdonában levő Kango építőipari cég is munkát ad jó pár embernek, beszállítóknak is. A községben több boltot, éttermet, vendéglőt talál a helybeli és átutazó. Az egykori földműves-szövetkezet itt is rég a múlté; a földeket vállalkozók bérlik, a kiváló állatállománynak azonban nyoma sem maradt.

Lokálpatrióták
Aktívan működnek a tömegszervezetek, köztük a Csemadok helyi szervezete, a sportszakosztály, a vadászszervezet és a vöröskereszt. A településen – bármennyire fiatalodik is – sok az idős polgár, és az évente tartott nyugdíjas-találkozón legalább 200 ember jön össze. De ifjabb Ivány Árpád nótaestjeire és a Csemadok esztrádműsoraira is mindig megtelik a művelődési ház, bizonyítva: a vezekényiek amellett, hogy lokálpatrióták, igénylik a kultúra minden formáját. Ezt igazolja az is, hogy ellentétben néhány községgel, ahol már leépült, itt még heti rendszerességgel nyitva tart a községi könyvtár. A háború után megtizedelt (másfél száz embert telepítettek ki Magyarországra a lakosságcsere idején), majd a szocialista „fejlődés” évtizedeiben apasztott falu élni akarásáról bárki meggyőződhet, ha tesz egy sétát a vezekényi utcákon.