Van két fontos mondat, amelynek kimondásáról már életünk korai szakaszában leszoktatnak bennünket. Olykor annyira belénk nevelik az elhallgatásukat, hogy időnként magunkban sem vagyunk képesek kimondani őket. Most átgondolhatod mindkettőt, és eldöntheted, hányszor fordulsz magad ellen azzal, hogy tartózkodsz a kimondásuktól.
„Ez nekem nem jó.” Talán nem is múlik el nap úgy, hogy ne történne velünk valami kellemetlen. Megszoktuk és megszoktatták velünk, hogy szinte mindent kötelességünk elviselni. Ha nem mondjuk ki, és nem tanulunk meg kitérni az olyan történések elől, amelyek nekünk nem jók, mártírokká válhatunk, akik sorozatosan önmagukat áldozzák fel.
Természetesen az ember nem zárkózhat el minden elől, amit rossznak ítél. Őrültség falakat építeni csak azért, hogy mindentől megóvhassuk magunkat. Ugyancsak önpusztítás lehet, ha sorozatosan feláldozzuk magunkat magasztosnak tekintett ügyek oltárán. Annak felismerése és beismerése, ami nem jó nekünk, utat nyit a boldogabb élet felé.
„Ezt szeretném.” Könnyen önzőnek és kegyetlennek bélyegezhetik azt, aki kimondja vagy akár be is teljesíti vágyait. Gyakran elvárás, hogy mások vágyainak megvalósításában segédkezzünk. Ám mások nem mindig hallják szívesen, hogy mi mit szeretnénk. Vágyaink felismerése és kimondása nem feltétlenül önzés: az önfeladás és önpusztítás elől való elfordulás is lehet.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.