A járás peremén

Akár József Attila verse is eszébe juthatna az embernek, ha Köbölkútra gondol. A több mint kétezer lakosú település (az év elején 2222-en éltek itt) minden szállal Párkányhoz kötődik, mégis az Érsekújvári járáshoz sorolták annak idején (Párkány 19, míg a járási székhely 37 kilométerre van).
Látogatásunkat kezdjük talán a legfájdalmasabbal, ami nemcsak Köbölkutat, hanem az egész környéket érinti. Az ipari leépítésekkel, sajnos, jelentősen megnövekedett a munkanélküliek aránya. „Nem tudjuk pontosan, mennyien vannak – mondja Mihalik Gábor polgármester –, mert a járás pontos százalékban nem tudja kimutatni, de egy biztos: az országos átlag fölé kerültünk. A párkányi papírgyár megszűnése is hozzájárult a környék munkalehetőségeinek a csökkenéséhez.”

Összébb húzva a nadrágszíj
„Nem sok változott az elmúlt öt év alatt. Idejött például egy lettországi jégkrémgyártó, aki két év múltán sem képes elindítani a termelést; nincs esélye bejutni a nagy áruházláncba vagy konkurálni a nagy gyártókkal. Hiába komoly cég, amely otthon kiválóan működött, és több tonna jégkrémet képes gyártani naponta, itt egy helyben toporog. Korán örültem, hogy legalább húsz-harminc ember munkalehetőséghez jut.” A polgármester megerősíti azt, amit valószínűleg mindannyian tudunk: a kisebb és főleg a tőkeszegény hazai termelőknek nincs esélyük felvenni a versenyt a nagyokkal. Az állástalanok egy részén igyekszik segíteni az önkormányzat közmunkán való foglalkoztatással. „Tíz-tizenöt emberrel tudunk szerződni, míg a munkaügyi hivatal finanszírozásával 40-50 embert alkalmazunk. Nem nagy összegről van szó, 60-70 euróról, de ez is jobb a semminél. Legalább rendben tudjuk tartani a temetőt és a közterületeket, míg a hosszú ideje munkanélküliek – sajnos, az ő arányuk a legnagyobb – megőriznek bizonyos munkaszokásokat. Aki tíz-tizenöt éve nem talál állást, annak ez is jelent valamit.”
Azért a helyzet talán mégsem ennyire súlyos, hiszen az utóbbi pár év hozott néhány változást a község életében. A falu főterén álló, elhanyagolt állapotban levő épületet sikerült a Jednotának megvenni, és – az egész környéket szolgáló – Jednota Coop-üzlet nyílt benne. Pár éve a vállalkozók is vásároltak és rendbe tettek néhány épületet, a központban új vendéglő nyílt. 2008–2009-ben európai uniós pályázati támogatással sikerült mind a magyar, mind a szlovák iskolát felújítani. „Ami a leglényegesebb: már az első évben 55 ezerről 36 ezer köbméterre csökkent a fűtésre használt gáz mennyisége. Ez évi 11-12 ezer eurós megtakarítás a községnek – mondja Mihalik úr –, arról nem szólva, hogy előtte évente tízezer eurót volt kénytelen költeni az épületekre. Ugyanilyen felújítás vár a kissé újabb óvodánkra is (a 80-as években adták át), ám ezt fokozatosan próbáljuk megoldani, önerőből. De az intézmény konyháját is fokozatosan felújítjuk, majd az iskola tornaterme kerül sorra. – mondja a polgármester. – Ha ezeket megoldjuk, két évtizedre nyugtunk lesz.”

Kevés az újszülött
Míg a falu lélekszáma csak kissé ingadozik (múlt évben 2222 volt), sajnos, a gyermekeké egyre csökken. Ha egy évben húsznál több születik, az már ok a pezsgőbontásra. Öt éve a szlovák iskolának 186, a Stampay János nevét viselő magyarnak 172 tanulója volt, a jelenlegi létszám 171 és 158 (miközben Köbölkúton a magyarság aránya még mindig 80 százalék körüli). A fogyást elsősorban a születések apadása okozta, amely természetesen nem csak köbölkúti jelenség, a környező falvak iskolái hasonló cipőben járnak. Az óvodában jelenleg 67 gyerkőc tölti napjait. Itt három osztály van, az egyik nagycsoport szlovák, a másik magyar, míg a kiscsoportosokkal magyarul is, szlovákul is foglalkoznak az óvó nénik – tudjuk meg Balogh Renáta igazgatótól, aki februártól vezeti az intézményt. A népfogyáshoz hozzájárul a magas munkanélküliség is: az utóbbi években sok fiatal távozott külföldre a jobb megélhetés reményében.
Ahogyan öt éve, napjainkban is a jövő zenéje a szennyvízelvezetés megoldása. A vízgazdálkodási vállalat elkészítette a tervet, de ez egyelőre csak terv marad. Egy ekkora beruházás meghaladja a község képességeit. Ráadásul köztudott, hogy a Köbölkút határában levő, fokozottan védett Párizsi-mocsár szempontjából mennyire fontos lenne ez a létesítmény. Egyáltalán nem meglepő, hogy bár a falu infrastruktúrájából nem hiányzik a gázvezeték, a gázárak emelkedése miatt a lakosok egyre nagyobb része áll át a fával való fűtésre.

Kis- és nagyvállalatok
A falu fejlődésére a múltban nagy hatással volt az ipar és a kereskedelem, elsősorban a vasútnak köszönhetően. A Háztartási Cikkek állami vállalat nagyraktára, sajnos, a múlté, akárcsak a téglagyár vagy a nagy földműves-szövetkezet, amely két-háromszáz embernek adott megélhetést. A rendszerváltást követően ez is darabjaira hullott. Ma már kevés embernek ad kenyeret az éltető föld. Vállalkozók művelik, beleértve a szőlőt is. Találunk köztük farnadi céget, néhány helybéli gazdálkodót. A legnagyobb azonban a Profmat kft., amely több száz hektáron folytat termelést, szőlészettel és gyümölcstermesztéssel is foglalkozik. Fejleszteni készül, és a gyümölcslékészítést tűzte ki célul. Az ugyancsak köbölkúti székhelyű Agrotrip kft. pedig mezőgazdasági szolgáltatásokat nyújt. Kisvállalkozókból is van jó néhány a községben, köztük logisztikai cég, jogtanácsos, szerelőüzem, bútorkereskedő, banki tanácsadó, lakatos, kerámiaboltos, villany- és vízszerelő, hogy csak néhányat említsünk. De végigsétálva a falun sok kis üzletet is látunk, ami természetes egy ekkora településen. Akárcsak az alapvető orvosi ellátás, a gyógyszertár, vagy mondjuk, a kiváló könyvtár, ahol internetezni és alkalmanként kiállítást megtekinteni is lehet. Bár ez az intézmény nem mindenütt természetes, hiszen nem egy nagyközségben meg vannak számlálva a könyvtár napjai. M. Csepécz Szilvia írónő, lapunk munkatársa tragikus távozása után új vezetőt keresett és talált a község Dudás Anita személyében, aki egyben népművelő is lett az önkormányzatnál. A kultúra terén természetesen a civil szervezetek a legaktívabbak. A Csemadok például csaknem húsz éve asszonykórust működtet, de a szlovák alapiskolának is van énekkara, akárcsak az egyháznak, a Cantate Domino kórus. Aktív a nyugdíjasklub, a Párizsi-mocsár nevét viselő vadásztársulat, a sportegyesület (nemrég ünnepelték a futballcsapat megalakulásának 85. évfordulóját), a méhészszövetség, a baba-mama klub s nem utolsósorban a Köbölkúti Szőlő- és Bortermelők Egyesülete, amely boraival egyre szebb sikereket ér el. Jövő hét végén tartják egyébként a községben a sorrendben tizedik falunapot.

Eladó házak és épülő bérlakások
kontrasztja is jellemzi a települést. A polgármester büszkén mutatja a két épülő, csinos házat, amelyet több is követ majd, hiszen igény van az új lakásokra. Az egyikházat ősszel készülnek átadni, a másikat jövő tavasszal. Összesen hat lesz majd, 30 lakással. A közművesítés terhe természetesen az önkormányzatot terheli. Mihalik Gábor a fentiek ismeretében így foglalja össze a legfontosabb tennivalókat: minél több embernek munkát szerezni és bérlakásokat építeni.
Látogatásunk végén végigautózunk a Nádrajáró utcán, és felkapaszkodunk a kilátótoronyba, amelyből belátni a Párizsi-mocsarak nádrengetegét. Hattyúk bukdosnak a víz alá növényt csipegetni, a levegő teli madárcsicsergéssel. Az idilli állapot kellős közepén az ember hajlamos feledni a gondokat, és felüdül a lelke a védett természetnek ettől a kis darabkájától. Amely (más vidéken másként szól az ének?) több reklámot érdemelne, hiszen aligha találunk hasonlót az országban.