A gének játéka

Apja lánya. A hasonlóság letagadhatatlan. Természetük is fedi egymást. Örök lázadó az egyik, nyughatatlan lélek a másik. Cserhalmi Sára szülei színészek, ő más pályát választott. Rendező lett. Drága besúgott barátaim címmel most készült el első filmje. Édesanyja, Cserhalmi Erzsébet nem játszik benne. Itt férfiak vívnak becsületcsatát. Cserhalmi György és Derzsi János.

* Darázsfészek, amibe nyúlt. Hogyan él ma egy besúgó? – veti fel a kérdést a film. Hogy nézhet a barátja szemébe, aki jelentéseket írt róla? Magyar rendező eddig nem nyúlt ehhez a témához. Bátor vagy inkább kíváncsi embernek tartja magát?
Apámat néhány évvel ezelőtt megvádolták, hogy besúgó volt. Előkerült egy lista egy másik Cserhalmi Györggyel, aki aláírt valamit, apám pedig bizonygathatta, hogy nem ő volt. Emiatt kezdtem el ezt a filmet. Listák jelentek meg nevekkel, történetek magyarázatok nélkül. Sokak életét lehet így tönkretenni. »Kabátlopásba« kevertek ártatlan embereket. Nagyon pici voltam, amikor apám barátjáról, Bódy Gáborról, a Psyché rendezőjéről kiderült, hogy ő valóban besúgott. Emlékszem a pillanatra, amikor apám ezt a hírt megkapta telefonon. Megrendítő volt. A másik dolog, ami ezt a filmet előhívta bennem: nálunk most nagy divat a múltat végképp eltörölni, négyévente mindent átnevezni, megváltoztatni. Ami korábban volt, meg sem történt, vagy nagyon bűnös, mételyes volt. Úgy gondolom, ideje volna fejleszteni az önismeretünket, szembenézni bizonyos dolgokkal.

* Megírni vagy leforgatni volt nehezebb a történetet?
Első lendületből meglett a kerete annak, hogyan kell ezt a témát megfogni úgy, hogy teljes egészében jelenkori legyen, ne pedig múltba révedés. A forgatás is élvezetes volt, hiszen konfliktusok nélkül dolgoztunk. És cégek segítségével, állami támogatás nélkül.

* Olyan sem fordult elő, hogy a felvételek során az édesapja egyszer csak félrevonta, mert úgy látta, azonnali segítségre szorul?
Ő elejétől fogva bekapcsolódott a munkába. Egy nyáron írtam meg a forgatókönyvet, a dialógokban sokat segített. Nagyon mélyen ismerte, miről van szó. Rengeteg filmet néztünk meg együtt, főleg román és iráni alkotókat, amelyekben sok amatőr szereplő volt. Sem apámra, sem Derzsi Jánosra nem akartam ráerőltetni egy szerepet. Azt kértem tőlük: legyenek önmaguk. János közölte is velem a végén, hogy olyan dolgokat mond ki a filmben, amelyekről egyébként nem szokott beszélni. Erre büszke vagyok. Nem lehetett könnyű neki lelkileg eljutni erre a pontra.

* Hogyan reagáltak szülei a kész filmre?
Apám megnyugodott, amikor látta, anyám néha elérzékenyült, máskor meg nevetett.

* Időbe telt, míg megszokta, hogy minden megnyilvánulása mögött a szüleit látják?
Hamar megéreztem a felelősségét annak, hogy színészek gyereke vagyok. Hogy nem tehetek meg bármit, mert őket hozom kellemetlen helyzetbe. Erre mindig figyeltem, s valószínű, hogy ez sok hülyeségtől meg is mentett. A fejjel a falnak mentalitás, ami apám hatalmas bátorságával jelentkezik, rám is jellemző. Én is azt vallom: bátraké a szerencse. De már egy picit óvatosabb vagyok. Nem akarom mindenáron keresztülvinni az akaratomat. A filmnél úgy éreztem, van értelme, hiszen annyira az elfeledés felé megyünk! Mindenről beszélünk, csak arról nem, amiről tényleg kellene.

* Visszatérve a papára: gondolom, az egész gyerekkorát bearanyozta.
Valószínűleg minden lány szerelmes az apjába. Én is az voltam, meg biztos, hogy most is az vagyok. Ez már kétéves koromban elkezdődött, amikor elaludtam az ölében. Mindig a tenyerén hordozott. Háromévesen, nőnap alkalmából én is kaptam tőle virágot. Már akkor is nőként kezelt. Ő volt János vitéz hangja Jankovics Marcell rajzfilmjében. Imádtam! Később az Új Színházban, amikor Székely Gáborral dolgozott. Újra és újra rácsodálkoztam. Nagyon nagy erejű felismerés volt abban is, ahogy én most ebben a filmben játszani láttam. Nem egy kész dolgot kaptam tőle, mint korábban, hanem közelről figyelhettem, ahogy eljut odáig. Láttam, hogyan alakul át, hogyan hozza a figurát. Szakmailag rengeteget tanultam tőle.

* Gimnazista korában, amikor már fiúk társaságában mutatkozott…
…rögtön az első udvarlómnak azt mondta: »Kinyírlak, ha nem úgy viselkedsz, ahogy kell!«

* Hazavihetett egyáltalán valakit?
Persze. De igyekeztem »spontán helyzeteket« teremteni. Elsőre nem vasárnapi ebédre hívtam az illetőt, kiöltözve. Teljesen hétköznapi szituációkban találkoztak. Hozzáteszem: apám sem akart mindenkit szétverni. A pályaválasztásomba sem beszélt bele. Tiszteletben tartja a döntéseimet, a választásaimat, az önállóságomat.

* S az édesanyja?
Intenzív kapcsolatban vagyok vele is. Mi hárman erősen összetartozunk. Valószínűleg ebben is megmutatkozik, hogy apám milyen jól bánik a nőkkel. De anyukám is annyira kedves teremtés! Ők ketten nyolcéves koruk óta ismerik egymást, húszévesen házasodtak össze, nagyon hasonlítanak egymásra. A főiskolán sokan Erzsikének szólítottak, mert az anyukámat látták bennem. Az utcán is megállítottak már, hogy »Erzsike, húsz éve nem változtál semmit!«

* Tanárai közül biztosan voltak olyanok, akik az édesapjával is kapcsolatba kerültek már.
Őket kiskorom óta ismertem, velük nem kellett megküzdenem, csak a főiskolai rendszer volt az ellenségem. Van bennem egyfajta maximalizmus, nagyok az elvárásaim mindennel és mindenkivel szemben. Valószínűleg ezért sem vagyok még férjnél. Teljesen irreálisak az elvárásaim. Le kellene számolnom velük. Ebben is anyám a példa számomra. Neki azzal is szembe kellett néznie, hogy apám körül a legszebb színésznők forognak. De bizalmat szavazott neki. Jól kezeli őt. Nem féltékenykedik. Apám persze tudatta, éreztette vele: nem ér fel hozzá senki.

* Kihez fordul a titkaival?
Nincsenek nagy titkaim. Nagyjából mindent megbeszélek velük. A női dolgokat természetesen anyámmal, a szakmaiakat mindkettőjükkel. Ők meg ketten aztán lehet, hogy mindent megbeszélnek egymással.

* Debrecenben él a nagymama, aki operaénekesnő volt.
Ritkán jutok el hozzá, de telefonon gyakran beszélünk. Apám is, anyám is Debrecenben nőtt fel, két ház választotta el őket egymástól. Ha Debrecenben voltam, mindig a másik nagymamánál laktam, aki cukrász volt. Anyukámék öten vannak testvérek, az unokatestvéreimmel minden nyáron együtt voltunk.

* Akkor nem volt nehéz megszokni a vidéki létet, miután Budapestről a Balaton mellé, Kékkútra költöztek.
Gyakran jártunk le már előtte is, nagyon megszerettem azt a helyet. Nem is értettem utána a pesti rohanást. Később kialakult ott a téli életünk is. De voltak évek, amikor teljesen egyedül voltam a pesti lakásban. Nagy szabadságot kaptam. Általános iskolás koromban is, amikor a szüleim forgattak, engem simán otthon hagytak. A szomszéd figyelt rám, náluk is aludhattam. Jólesett a bizalom. Sokat jelentett. Néha úgy éreztem, többet feltételeznek rólam, mint ami vagyok. Bele kellett nőnöm a kabátba. Jó pedagógia volt ez a szüleim részéről, nem tekintettek gyereknek. Mertek egyedül hagyni. Kékkút a világ közepe, de nem úgy kell elképzelni, hogy csend van, csak a madarak csiripelnek. Nyaranta nagyon nagy élet zajlik ott. Megérkeznek az emberek a világ különböző pontjairól. Ott a bányató, ki lehet biciklizni, van kert is, lehet ültetgetni. Én most biovonalon indultam el. Megtanultam, mit mi mellé ültethetünk.

* London hogyan jött az életébe?
Nyelv tagozatos gimnáziumban érettségiztem. Kimentem két hétre, tombolán nyertem egy nyelvtanfolyamot, aztán a két hétből egy év lett. Bárpultban dolgoztam mint csapos, fotósiskolába jártam, megtapasztaltam, milyen nem Cserhalmi Sáraként élni. Kemény volt. Nagyon rossz körülmények között lakni. Itthon kényelmes lakás, autó, ott süvített a szél az ajtó alatt, beszökött a hideg, csöpögött az eső a plafonról, koszos volt a fürdőszoba. Borzalmas helyzeteket éltem meg, de hasznos volt, mindenből leszűrtem valamit. Nem vágyom vissza. Egy év London után jött a színművészeti. Operatőr is szívesen lettem volna, de felvettek rendezői szakra. Első évben nagyon nagy harcot vívtam az osztályfőnökömmel. Előtte az ELTE-re jártam. Az más volt. Jobb. Második évben aztán megváltoztak a dolgok. Jobb lett a viszonyom az osztályfőnökömmel is.

* Mekkora szünetet adott most magának az első film után?
Nincs üres idő. Nem szeretem a tétlenséget. Attól csak szoronganék. Három forgatókönyvön dolgozom. Fejlesztem mind a hármat. Remélem, nemsokára ismét forgatni fogok.