A futballszakértő

Nagyon spontánnak tűnik a műsor. A SzerdaHelyzetben olyan laza stílusban beszélgetnek Szigeti Attilával, mintha csak a lelátón ülnének.

Abban a 15–25 perces anyagban többórányi csapatmunka és utómunka van minden héten. A formális részén legalább fél évig dolgoztunk, ötleteltünk Jojo Samek fotóművésszel, Gerő Zolival, az operatőrrel, valamint Varga Balázs kollégámmal, aki mellesleg a műsor elnevezésének ötletgazdája. Gocoň Péter tulajdonos is nagy focirajongó, ő is hozzájárult észrevételeivel a végleges változathoz. Fontosnak tartottam, hogy ne vesszen el a szaktudás, és ne vesszen el a foci feelingje. Ne legyen száraz, tartalmilag szórakoztató legyen, ugyanakkor ne menjünk át túlságosan show-műsorba. Mindezért Szigeti Attila, aki már akkoriban is klikkoutos volt, a legjobb beszélgetőpartner és a legjobb választás, ebben az első percektől biztos voltam.

A szurkolói vagy újságírói énje kerül előtérbe, amikor elemzi a meccseket?

A 90 perc alatt nekem is ki kell adnom a dühöt magamból, amikor látom, mit csinál a játékvezető velünk, mondjuk, Nagyszombatban. De végeredményben le kell higgadni, ez tény. Amikor pedig cikket írok, és úgy érzem, a szurkolói szív túlmenne a megengedett határon, inkább várok. Lehet, hogy szlovákiai viszonylatban szókimondónak tűnök, de ha a német, az olasz, a lengyel vitákat vesszük, vagy csak 60 kilométerre tőlünk az osztrákokat, ott teljesen megszokott ez a fociról. Nézzük például Rossi és Hyballa edzőket, hiszen ők emócióbombák, akkor miért legyen egy dunaszerdahelyi újságíró rideg meccs közben? Ha nem érezni az emóciót, az szerintem részben azt is jelentheti, hogy az újságíró nem teljesen érti, miről szól a foci. Az érzelemről is szól, ezt nem lehet kihagyni belőle.

A család mennyire tolerálja, hogy minden mérkőzésen ott van?

Feleségem tudta, hogy kell pár dolog, amibe nem nyúlhat bele, és akkor nem lesz velem gond, jó fiú leszek, boldog leszek. Soha nem mondta, hogy megint a foci? – le a kalappal ezért előtte. Csak arra kér mindig, hogy a stresszt ne hozzam haza, de ez nem mindig sikerül. 12 és 15 éves lányaim vannak, akik sokáig nem is észlelték, hogy írok, pedig 2009-ben megjelent a könyvem a 80-as évek focijáról. Mégis elkapta őket az eufória, amikor elkészült a stadion, és a nagyobbik egyszer csak azzal jött haza az iskolából, hogy a többiek arról beszéltek, mit írtam a DAC-ról. Előfordult, hogy megkérdeztek: te csináltál interjút Pačindával? Jött a kihallgatás: és mi volt rajta, milyen kávét ivott... A nagyobbiknak most egyébként Vida Máté a kedvence. Ennek örülök, mert ő az, akit utolsónak adnék el a csapatból. Én ezt a típusú játékost szeretem, aki nem sztár, de nélküle szétesne a mezőny. Ő főnyeremény számunkra, tisztelem, becsülöm, pedig szinte soha nem írok róla.

Nézzük akkor a többieket is sorban.

A kapussal kezdeném, ez a kedvenc posztom. A kapusokkal vagyok a legkritikusabb, de őket is védem a legjobban. Jedličkának voltak hendikepjei, és részben még mindig vannak, de hatalmasat fejlődött a nagyon jó kapusedző, Raška mellett. Jedlička abszolút közönségkedvenc. Amikor skandálták a nevét, mert az egész stadion biztos volt benne, hogy a Slovan ellen megfogja a tizenegyest, és amikor megfogta... az felért egy gólörömmel. Emberileg is közkedvelt, jópofa, alázatos, intelligens, nagyon jól nevelték a szülei.

Hátvédek?

Nehéz róluk beszélni, mert cserélődtek, ezek az újak még csiszolódnak, egyelőre nem lehet komplex módon elemezni őket. Koštrna régebben van itt, ő érdekes labdarúgó. A keménység határán focizik, hasznos játékos, ha nem lesznek minden meccsen sárga és piros árnyalatú belemenései, jó focista lesz belőle. Ha olyan alázatos lenne, mint a kapusunk, az nagyot lendítene a karrierjén.

Davis?

Az egyik legjobb, ésszel focizik; azzal van gond, hogy ki tud esni a kondiból, olyankor az edző hetekig nem tudja százszázalékosan kihasználni. Viszont egy ilyen játékos szükséges. 28 éves, Zsolna ellen olyan felszabadultan játszott, hogy az a csapatnak is nagyon jót tett.

Kalmár?

A legkreatívabb. Érdekes játékos, teherbíró, de egyik lábbal már jobb csapatban látja magát, és ez befolyásolja a játékát. Van olyan meccs, amikor percekig hiányzik belőle a csapatszellem. Ő azonban nagyon kell a DAC-ba, mert kellő pillanatban ki tud olyat találni, amit senki más.

Ronan?

Nagyon fiatal még, ingadozik a teljesítménye amiatt, hogy helyenként túlságosan lámpalázas. Ha éppen valami nem megy, a nézők fütyülnek, az edzőnek már dolgoznia kell vele, mert szinte kisfiús pánikba esik. Ha ebben megerősödik, lesz önbizalma, nagyon jó focista lesz. Az egyik legjobb kölcsönjátékosunk azok közül, akik az utóbbi időben voltak itt Szerdahelyen.

Vida Kristopher?

Csodálatos gólokat tud rúgni. Nála az összpontosítás a gond. Nem arra kell koncentrálni, hogy olyan gólt rúgjak, amely a közösségi oldalon majd jól néz ki. Lehet ez fontos a mai világban, de csak miután rúgtam egy gólt. Ha letisztultan fog gondolkodni a helyzeteknél, ontani fogja a gólokat, mert szemfülesen helyezkedik, és akár válogatott is lehet, mert céltudatos. Volt időszak, amikor keményen kritizáltam, Rossi le is tette a cserepadra egy időre, de nem sértődött meg, nem csapkodott, leült, elgondolkodott, példamutató volt a hozzáállása.

Čmelík ezt utána tudja csinálni most?

Sokan azt gondolják, hogy Čmelík ostoba. Nem az. Intelligens, de belefutott olyan dolgokba, amelyek megváltoztatják az ember gondolkodását. Mindenki tud a függőségeiről; ezekből nagyon nehéz kimászni, ettől olyan kiszámíthatatlan a viselkedése. Szerintem a focis gondok most már másodlagosak, neki most az életét kell helyrehoznia – kívánom, hogy sikerüljön.

Milyen edző Hyballa?

Abszolút energiabomba, 42 éves, nagyon jó szakember, és igen, a csapatot mindig megvédi, kiáll a játékosai mellett. Viszont meg kell értenie, hová jött, meg kell ismernie ezt a közeget, azokat, akiknek a munkáját adja. A szurkolók mindig fogják szeretni, ha jó foci lesz, ha hozni fogja a pontokat. Néha lehet bohóckodni, de amikor a sajtótájékoztatón csinálta a fesztivált, valami öltönyről és zokniról beszélt a másik edzővel, az már azért sávon kívül volt. Nagy Krisztián igencsak profi sajtófőnök, nem hülyítheti el a munkáját. Mert Krisztián abban, amit a sajtótájékoztatókon csinál, fenomenális. Ami pedig a játékot illeti, Peternek azzal kell megküzdenie, hogy van a Slovan és a Zsolna, amelyekkel focizhatunk, de van a többi csapat is, melyek nem engedik meg a gegenpressinget. Sok ellenfél, tény és való, öli a focit, de neki meg kell oldania, hogy ezek ellen is tudjunk játszani. Kell, hogy legyen alternatíva, hogyan törjük meg ilyenkor a védelmet.

Lesz bajnok a DAC az elkövetkező 5 évben?

A sportoló csak úgy állhat fel, hogy nyerni kell, jobbnak, gyorsabbnak, erősebbnek kell lenni, mint a többiek. Csak ez lehet a cél. A mi közösségünk képes a győzelembe söpörni ezt a csapatot. A foci a szerdahelyieknek nem pláza, a DAC életérzés. Azzal fekszünk, azzal ébredünk. Az a 90 perc olyan, mint a levegő, a víz, a boldog családi élet. Nem tudnánk meglenni nélküle. És milyen jó beszélni róla...

Hát a végszó hol marad?

Hajrá, DAC!

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnap 45. számában jelent meg!