<p>Gyerekkorunktól kezdve tiszteletre tanítanak bennünket, és mi is erre próbálunk okítani másokat. De sokan nem értik, mi is az a tisztelet. Amikor úgy gondolod, hogy tisztelettel vagy mások iránt, az tényleg az, vagy csak mesterkéltség és önmegtartóztatás?</p><div> </div>
Sokan a tiszteletet tevékenységként fogják fel. Olyan cselekedetként, amelyet a másik ember iránt tudatosan gyakorolni kell. Amikor kisebb-nagyobb dolgokért elítélünk másokat, tudattalanul alacsonyabb rendű személynek tekintjük embertársunkat. Ha az ilyen megtörténik, akkor szoktak bennünket meginteni. „Légy több tisztelettel a másik iránt!” – utasítanak, mi pedig jó esetben uralkodunk magunkon. Amikor valaki rendszeresen igyekszik tartózkodni a negatív megnyilvánulásoktól, azt hihetjük róla, hogy tiszteletteljes ember. Ehelyett nem tesz mást, csak mesterkélt módon önuralmat gyakorol.
A valódi tisztelet nem köthető tevékenységhez. Nem kell hozzá önuralom és tudatos odafigyelés. Jószerivel tanítani sem lehet, mert egyszerűen csak megjelenik. Amikor a másik emberben, a világban felfedezed azt, ami számodra érték, önkéntelenül felébred benned a tisztelet. Attól függetlenül, hogy látod a másiknak a gyengeségeit, megvetés nélkül leszel képes felnézni rá pusztán azért, mert van. Minél több értéket fedezel fel a világban, annál gyakrabban fogadod majd el olyannak, amilyen. Erőlködés és önuralom gyakorlása nélkül.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.