A diszes gyerek nem buta, csak más

Korábban hallottunk ugyan a diszlexiáról, diszkalkuliáról, diszgráfiáról, esetleg diszortográfiáról, de már kevesebb szó esett a diszpraxiáról, diszpinxiáról, diszmúziáról. Tájékozatlanok vagyunk a kérdéskörben.

A szerző a tardoskeddi Szemerényi Károly Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola gyermekgondozási szabadságon lévő igazgatója, a 10 éves Gergő és a féléves Hanna édesanyja. 2001-ben magyar–történelem szakon végzett, majd tíz évvel később gyógypedagógusi diplomát is szerzett.

* A legtöbben azt kérdezték tőled, hogy napi ezer gondod mellett hol találtál időt a könyvírásra. Én ezt el tudom képzelni, úgyhogy inkább azt kérdezem: miért?

Lelkiismereti okokból kényszerültem rá. Hét-nyolc éve szembesült először iskolánk az integráció fogalmával. Igazgatónőként az én feladatom volt elbeszélgetni a szülőkkel, felvázolni az eljárás előnyeit és hátrányait. Meggyőztük őket, lett 10 integrált tanulónk, csak épp speciális pedagógusunk nem volt. Hát beiratkoztam a Comenius Egyetemre gyógypedagógiát tanulni. Szakdolgozatom témája a tanulászavar volt, abból született a könyv. Eredetileg szlovák nyelven jelent meg 2012-ben, most márciusban készült el a magyar fordítás.

* Mi mindent tartalmaz?

A tanulászavarok diagnosztikájával, a tünetegyüttesek felismerésével és terápiájával, az ilyen tanulók problémáival foglalkozom elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt. Elsődleges célom volt segítséget nyújtani a pedagógusoknak, támpontokat adni a szülőknek.

* A gyakorlatban mit jelent, ha van az osztályban tanulási gondokkal küzdő gyermek?

A szülőtől jön az első impulzus, neki kell kérvényeznie, hogy szeretné gyermeke integrálását. Figyeli a tanulmányi előmenetelét, ha gondot észlel, szól az osztályfőnöknek. A pedagógiai tanács jóváhagyja, esetleg elutasítja kérvényét. Részletes dokumentációt kell kidolgozni: gyógypedagógusi, pszichológusi, szakorvosi (például neurológusi) és pedagógiai diagnózis is szükséges. Még csak elindultunk, már van egy komoly dokumentumunk, de még érdemben nem történt semmi. A gyakorló pedagógusnak hihetetlenül bonyolult a munkája. Neki kell kapcsolatot teremtenie a speciális pedagógussal, be kell vonnia a korrekcióba a szülőket, egyéni program szerint kell foglalkoznia a gyermekekkel. Egy átlagos osztályban van egy tehetséges, egy hiperaktív és tanulászavaros, egy-két hátrányos szociális helyzetű tanuló és tizenöt további »átlagos« gyerek – akik ugyancsak mind külön egyéniségek. Nem minden tanár felkészült szakmailag a gondok kezelésére, hiszen nem gyógypedagógusok vagyunk. Az külön szakma. Ám a törvényi változások következtében most már begyűrűzött az iskolákba, hogy helyben lehet integrálnunk a fogyatékossággal élő gyermekeket. Nem küldjük őket speciális, kisegítő iskolába, mint korábban. Tudatosítani kell, hogy a diszes gyerek nem buta, csak más. Másként kezeljük.

* Akkor mit tegyen a tanácstalan tanár?

Mi a legelején úgy oldottuk meg a dolgot, hogy havonta járt hozzánk egy gyógypedagógus, aki logopédus is egy személyben. 2011 óta pedig már én szenteltem heti két napot ezeknek a gyerekeknek. Kezdetnek az is elég, ha előre ültetem őket, és állandóan figyelem, segítem, ha szükséges. Nincs két egyforma tanuló, tehát nincs két egyforma oktatói-nevelői terv sem – ezt a szaktanár mindig az adott gyermekre dolgozza ki. Engedményeket teszünk például a tollbamondásírás esetében, másképp értékeljük a dolgozatokat, redukáljuk a tananyagot. Az integrálást az alapiskola második osztályának második félévére javasolják, bár sokszor már az óvodában felszínre kerül egy-egy rendellenesség. Sokkal korábban lehetnek intő jelek, főleg ami a viselkedészavarokat illeti.

* Néhány éve már tart a folyamat. Mit tapasztaltál?

A rendellenességekkel küzdő tanulókkal való mindennapi munka nem könnyű a pedagógus számára, de ne felejtsük el, hogy a gyermek számára még kevésbé az. Tiszteletben kell tartanunk azt a szabályt, mely szerint tanárnak, szülőnek és szakembernek szorosan együtt kell működnie a sikerért. Arra kell törekednünk, hogy teljes mértékben kihasználjuk a gyermek teljesítőképességét, hiszen csak így lesz sikeres az integráció.

„Láttak már olyan embert, aki nem tudott tájékozódni az utcán? Tapasztalták már, hogy a jobbkezes képtelen megérteni a balkezes mozdulatait? Ha visszarévedünk tanulóéveinkre, bizonyára találunk olyan tantárgyat, ami nem épp az ínyünkre való volt. Beszélhetett a tanár, a tananyag érthetetlen volt számunkra. Mindezt azért mondom el, hogy tudatosítsuk, mindnyájunknak vannak valamiféle fogyatékosságai. És most képzeljük el, min mehet keresztül az a kisiskolás, akinek már az első osztály is döcögve megy, semmi sem sikerül, nem tud megfelelni a tanító néni és a szülők követelményeinek. Mit kell elsajátítania egy elsősnek? Egy csomó új jelet. Meg kell tanulnia felismerni és leírni, összekapcsolni a betűket, és hol vannak még a számok? Kódol meg dekódol. Már amennyire képes. A tanulászavarral küszködő gyerek egészséges csoporttársaival szemben előbb-utóbb hátrányba kerül. A felső tagozaton ezenfelül új tantárgyakkal, új pedagógusokkal, új tanulási módszerekkel szembesül. Ami még inkább növeli a feszültséget és az esélyt a lemorzsolódásra. A számos tünetegyüttes legkirívóbb problematikája az értő olvasás. Amely segítségével számos új információhoz juthat a gyermek. Ha épp ez a képesség korlátozott, akkor lassabban, kevesebb információhoz jut. Maga a tanulás lehetősége szűkül. Mert az értő olvasás a tanulás maga. A tanulmánykötet hiánypótló a szlovákiai magyar pedagógiai szakirodalomban. Iskolaigazgatóknak, speciális pedagógusoknak, pszichológusoknak, tanároknak és szülőknek egyaránt ajánlom.”

(Hrbácsek Magdolna, a nyitrai Konstantin Egyetem tanára, a könyv lektora)

diszlexia – speciális olvasási rendellenesség

diszgráfia – speciális írásbeli rendellenesség

diszortográfia – speciális helyesírási rendellenesség

diszkalkulia – speciális számolászavar

diszpraxia – a saját test és a környezet kölcsönhatásának zavara

diszpinxia – speciális rajzolási rendellenesség

diszmúzia – zenei képességek zavara