60 éves a füleki gimnázium

Nemcsak akit, hanem amit szeretünk, sem feledünk el. Aki szívesen járt a füleki gimnáziumba, az mindig örömmel megy el az osztálytalálkozókra, s ugyanolyan fontos neki az iskola születésnapja, jubileumi ünnepsége is. Október 1-jén a 60. születésnapjára, a magyar nyelvű gimnáziumi oktatás hat évtizedére emlékezett a tanintézmény. Az ünneplő seregben csak olyan egykori tanárok és diákok voltak, akik boldogan gondolnak vissza az alma materükben töltött évekre.

Boldog múltidézés
Már délelőtt az arcokra volt írva a viszontlátás öröme: a találkozásé az iskolával, a diáktársakkal, a tanárokkal – és a fiatalkori emlékekkel. A gimnázium épülete mindenkit tárt ajtókkal várt. És jöttek is folyamatosan közelről és távolról egyaránt. Díszbe öltözött vendégek beszélgettek kedélyesen a neobarokk kastély előtt. Bent az előtérben már alig lehetett mozogni, de a látogatók nem is nagyon akarták az aulát elhagyni, hiszen ott volt jó együtt lenni. Az arcok is ünneplőbe bújtak – mindenki mosolygott, örült a másiknak.
Sós perecet vagy más házi süteményt majszolva, pohárral a kezükben társalogtak jókedvűen az egykori diáktársak, kiknek vendéglátásáról a gimnázium jelenlegi növendékei gondoskodtak. Mások az emléktárgyak között válogattak: évkönyvet, CD-t, DVD-t vagy trikót vigyenek-e haza – esetleg több mindent. Itt-ott hangos nevetés harsant fel az óriásképernyőn futó film egy-egy képkockája láttán, ahol rövid kommentekkel ellátott régi fényképeken elevenedett meg a gimnázium elmúlt hatvan esztendeje a néhai társadalmi munkától kezdve a kirándulásokon át a szalagavatókig. S bár ideje nagy részét mindenki az épület e részében töltötte, látogatása elején vagy végén nem hagyta ki azt az élményt sem, hogy körbejárja a kastély folyosóit, és egy-egy termébe bekukkantson. Itt néhány grafika, amott fotókiállítás várta a kíváncsiskodót: volt diákok, Koós Gábor, valamint Schnelczer Zoltán alkotásai. Szemet gyönyörködtető tárlattal varázsolta el a látogatókat a Motolla Kézműves Kör, mely a gimnázium mellett működő Pro Futuro Polgári Társulás keretében tevékenykedik. Alkotásaikat az iskola jelenlegi diákjai is megmutatták az egyik teremben, ahol egy osztály érettségi találkozót is tartott. A folyosót járva egyik ámulatból a másikba eshetett a látogató. Az alapításának 20. évfordulóját ünneplő Apropó diákszínpad ereklyéivel zsúfolásig megtelt egy helyiség. Ide belépve szinte más világba csöppenhettünk – a színház, a játékosság, a humor világába, mely a két évtized alatt számtalan diáknak szerzett felejthetetlen élményt, és fűzi őket a mai napig eltéphetetlen szállal ehhez az iskolához. A művészi élmény után szinte hátrahőkölt az ember, amint belépett a tudomány és technika termébe. Két lelkes diáklány interaktív táblát bűvölt, sokszöget varázsolt három dimenzióban, forgatták, belenyúltak, kivették, felnagyították, és még ki tudja, mi mindent tudnak vele – a lényeg: hogy élvezik a modern eszközt, s vele együtt például a geometriát. A harmadik évezred kütyüje után rácsodálkozhattunk a már kőkorszakinak számító régi számítógépek kiállítási anyagára is. Mindeközben korántsem tárult elénk a gimnázium teljes jelene, csak ha beleolvasunk a jubileumi évkönyvbe...

Ünnepi áhítatban
„Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme...” Ezért fontos, hogy „az ünnep legyen ünnepies” – hagyta meg Márai. A füleki tanintézményé az volt. Ünnepies volt a Vigadó nagyterme, ahol a műsort tartották, a koszorúzás a Koháry téri épület emléktáblájánál, ahol egykor az első gimnazisták a padokat koptatták, méltóak voltak a visszaemlékezések, az előadóművészek szereplései. A kassai író áhítatról is beszél az ünnep kapcsán. Erről elsősorban az idősebb nemzedék gondoskodott, azok az első füleki magyar gimnazisták, akik később tanárként is visszatértek iskolájukba. Molnár László igazgató őket kérte fel a visszaemlékezésre. Bár nem beszéltek össze, valahányan azt emelték ki, hogy ez a tanintézmény mindig is emberségre nevelt. József Attila után szabadon: jó szóval oktatott, játszani is engedte szép komoly fiait – és lányait... Például Tóbisz Titusz operaénekest, a Kassai Állami Színház énekes-színészét, vagy Kerekes Vica színművésznőt, a tavalyi Magyar Filmszemle legjobb női alakítás díjának tulajdonosát, Szvorák Kati népdalénekest, Liszt Ferenc-díjas előadóművészt, akik más egykori növendékekkel egyetemben tették emlékezetesebbé az ünnepi műsort énekkel, szóval, zenével, játékkal. Apropó, játék! A gimnázium jelenlegi diákjai a tőlük megszokott humorral tisztelegtek. A Szvorák Zsuzsa vezette csapat Jó palócok című darabját mutatta be, mellyel az idei Jókai Napokon fődíjas lett.

Gyerekké vált felnőttek
A találkozó közben előkerült az egykori diákok néhai énje, igazi arca. Az utcán naponta járó-kelő komoly felnőttek estére, mikor a város valamelyik szórakozóhelyén volt osztálytársaikkal találkoztak, ismét tizenévesek lettek. A régi társak megállapították egymásról, hogy belülről semmit sem változtak, miközben magukról azt hitték, hogy igen. Pedig csak gondosan elraktározták egykori énjüket. Hangos ujjongással fogadták egy-egy később érkező társukat, önfeledten hahotáztak egymás régi és újabb történetein, nem törődve a többi asztalnál ülővel. Nem is kellett, mert ott is hasonlóan múlatták az időt.
Október 1-jén tényleg megmozdult a város. Mindenütt füleki gimnazisták, öregdiákok és tanárok nosztalgiáztak reggeltől éjszakába nyúlóan... Csak irigyelni lehetett őket, mert látszott rajtuk: jó volt ottani diáknak lenni, és mindig öröm újra találkozni.

Egész éves rendezvénysorozat
Az ünnepség nem zárult le ezzel a találkozóval. Az iskola a jubileumi év jegyében rendszeresen készül majd egy-egy programmal: a tervek között vannak beszélgetések, találkozások ismert és elismert közéleti személyiségekkel, tudósokkal, művészekkel, akik egykor maguk is füleki gimnazisták voltak. Lesznek sportesemények és előadások egyaránt. Májusban bállal fejeződik majd be a rendezvénysorozat.
A 60-as után következő éveket pedig az iskola már új intézményként kezdi, hiszen a jövő tanévben nyolcosztályos gimnáziumi képzés kezdődik Füleken. Új feladatok várnak tehát a nagy múltú alma materre, mely miközben végzi a dolgát, tiszteli múltját, és építi a jövőjét...