Hagyjatok minket nyugodtan vérezni! MERÉSZ

Voltak, akik azt kifogásolták, hogy mégis miért ezzel foglalkoznak, inkább a segélyt kéne növelni, mások azzal jöttek, hogy akkor a férfiaknak másnaposság esetére kéne fizetett szabadságot kapniuk, megint mások meg az ismerős szöveggel jöttek, mely szerint nem is fájhat az annyira. 2022-ben még mindig itt tartunk. A menstruáció undi, megbolondítja a nőket, mert ha valaki nyűgös, annak csak az lehet az oka, hogy megjött neki.

Igen, korábban is írtam már egy cikket, melyben említettem néhány menstruációval kapcsolatos tévhitet, kellemetlen szituációt. Nem, nem ez a rögeszmém (bár a sors iróniája, hogy ezeket a sorokat épp vérezve írom), de egyszerűen hihetetlennek tartom az emberek tájékozatlanságát, hozzáállását a témához. De mi is konkrétan a baj?

Keep bleeding, love!

Tizenegy voltam, amikor először megjött. Sírtam. Mostantól minden hónapban ez lesz? Én ezt nem akarom! – gondoltam.

Én azon kevésbé szerencsések közé tartozom, akiknek ezek a napok sokszor valóban kibírhatatlan fájdalommal és rosszulléttel járnak. Főleg kiskamaszként volt ez elviselhetetlen. Volt, hogy majdnem összecsúsztam a bevásárlóközpontban. Volt, hogy sírva kellett kikönyörögnöm, hogy engedjenek haza, aztán csak a sulival szemben lakó nagyimékig bírtam elmenni, akkor is meg kellett egyszer állnom hányni. Nem volt jó. Sok nyaralásom, táborozásom, napom rontotta már el a rosszkor megérkező mensi. Az első napon magzatpózban fetrengés, lónyugtató erősségű fájdalomcsillapítók, meleg vizes palack, simogatás sorozat volt a menü.

Ez most sem sokkal jobb, csak már nem lepődöm meg annyira, valahogy megtanultam ezzel együtt élni.

Egyébként az akkor orvosnak tanuló nagynénimtől kaptam egy kis rozsaszín könyvet Amit minden nőnek tudnia kell a menstruációról címmel (hálám örökké üldözze!). Most újra előkapartam, meglepően jól szerkesztett, hasznos infókkal teli könyvecske ez, mai szemmel nézve is. Akkor még csak titokban, a párnám alá dugdosva mertem olvasni, mert szégyelltem. Most már simán elővenném vonaton, városban, bárhol. Mert ez NEM LEHET TABU.

Akkor most hogy is van ezzel a szabadsággal?

Spanyolországban a szabadság szükségességét a nőgyógyászok és szülészek társasága azzal indokolta, hogy minden harmadik nőnél a menstruáció erős fájdalommal, hasi görcsökkel, fejfájással, lázzal vagy hasmenéssel jár, ezért kell megengedni, hogy ebben a néhány napban a nők otthon maradhassanak.

Érdekesség, hogy a friss tanulmányok szerint a szülőképes korú nők több mint 90%-a élt már át ilyen tüneteket, és minimum 30%-uknak van minden hónapban komolyabb fájdalma. A menstruációs szabadság orvosi igazoláshoz lenne kötve, tehát nem járna automatikusan mindenkinek.

Egyébként a szabadság mellett a törvénytervezetben szerepel, hogy az iskoláknak kötelező lesz tamponokat és betéteket biztosítaniuk a lányoknak, valamint ezeket a termékeket adómentesítenék mindenki számára. Emellett olyan változások is várhatóak, mint a szülés előtti meghosszabbított szabadság, valamint az abortusztörvények módosítása, és a béranyaságot érintő kérdések.

Nem csoda hát, hogy sokan támogatják a javaslatot, sokan azonban ellenzik is, nem csak férfiak. Az ellenérvek közt leggyakrabban az szerepel, hogy így is nehéz nőként állást találni. Sokan a kollégák reakcióitól félnek, hiszen több feladat hárulhat majd rájuk. Vannak, akik csak simán túl intimnek tartják azt, hogy a munkahelyükön a menstruációjukról beszéljenek (most is gyakori, hogy túl erős fájdalom esetén sokan inkább gyomorrontásra hivatkozva nem mennek be dolgozni).

Spanyolországban egyébként a kormány már megállapodott a törvénytervezetről, amelyet a parlamentnek még el kell fogadnia. A jogalkotási folyamat több hónapig is eltarthat, de nagyon úgy néz ki, hogy Spanyolország lesz az első nyugati állam, ahol bevezetik a menstruációs szabadságot.

Lehet menstruációbarát egy munkahely?

Ha a menstruációs szabadságtól mi még messze vagyunk is, menstruációbarát munkahelyeink még lehetnek, merthogy erről elég lenne a munkaadónak döntenie. Hogy milyen egy menstruációbarát munkahely?

Nem kell semmi extrémre gondolni, nem azt jelenti, hogy az ott dolgozó nőknek össze kell hangolniuk a ciklusukat, teliholdkor a mezőn kell szaladgálniuk, miközben magukra kenik a saját vérüket, és hasonlók… A menstruációbarát munkahely olyan, ahol van fájdalomcsillapító, betét és tampon a mellékhelyiségben, és van szemetes is, ahová ki tudjuk dobni a használt termékeket. Valamint van melegítős palack, pokróc, kanapé... ahová le lehet ülni, be lehet burkolózni, és onnan dolgozni, ha épp úgy van. A legfontosabb azonban az, hogy nyíltan lehet beszélni arról, ha valaki a ciklusa miatt érzi magát rosszul, emiatt koncentrál nehezebben. Mert a hormonjaink úgy működnek, hogy a hónap egyik felében aktívabbak, magabiztosabbak vagyunk, a teljesítőképességünk jobb, míg a másikban „lustábbak” vagyunk, nehezebben koncentrálunk és rosszabb a közérzetünk. Ez egyébként a férfiaknál is így van, csak náluk kevésbé kiszámíthatóan oszlik fel, inkább napról napra változik a hormonszintjük, és több külső tényező befolyásolja.

Teremtsük meg a biztonságos környezetet

Ha államilag és a munkahelyünkön sem téma ez, magunknak még mindig megteremthetjük a biztonságos közeget. Én, ahogy őszinte, nyitott lettem azzal kapcsolatban, hogy bizony vérzek, a környezetem is jobban kezdte el kezelni ezt az egészet.

– Nem azért nem akarok kimenni, mert utállak, csak a hormonjaim épp olyan fázisban vannak, hogy nem jó a közérzetem.

Máris megelőztem egy félreértést és sértődést, és még kamu alibit sem kellett kitalálnom.

– Menjünk haza, mert nagyon görcsöl a hasam!

És hazajött velem az egész baráti társaság. Aztán itthon iszogattunk, beszélgettünk, játszottunk. A férfiak meg felváltva hozták nekem az újratöltött melegvizes palackot, gond nélkül.

A menstruáció kihat a mindennapjainkra, az egész életminőségünkre, éppen ezért sokkal jobb lenne, ha tudomást vennénk róla. De ehhez legelőször az kell, hogy mi érintettek se hallgassunk arról, amit átélünk. Mert az a baj, hogy a menstruációt bajnak hisszük. Az a baj.