Minden és mindenki lehet művészet

Meg azt is mondta, hogy mindenki legyen gép. Valószínűleg csak azért, hogy mondjon valami érdekeset. Bár ő volt a 20. század egyik legmeghatározóbb művészeti ikonja, a pop art papája és egyben pápája, házában nem tartott 20. századi műtárgyakat, sem divatos formatervezett bútorokat.

Pénz a falon

Egyszer azt javasolta valakinek, hogy ne vegyen festményt kétszázezer dollárért, hanem kösse össze a pénzt, a köteget pedig szögezze ki a falra, legalább mindenki egyből látni fogja, hogy kétszázezer dollár van a faladon, nem kell találgatniuk a kép értékét. Olyan is volt, hogy megkérdezte a párját, mit fessen, mert neki nem jut eszébe semmi. Párja azt mondta, fesse, amit szeret. Ő pedig elkezdett pénzt festeni, mondván, hogy azt szereti. Fogta a dollárokat, és lefestette őket. Vagy egymás mellé rakott sokat, és a dollárok közös tájképét lesokszorosította. Andy Warholról a legtöbb embernek elsőre valószínűleg a színes Elvis-, Mao- vagy Marilyn Monroe-portrék jutnak eszébe. Vagy a Campbell´s paradicsomleves konzervdoboza, esetleg a sárga-fekete banán. Warhol az absztrakt művészeti irányzatokra (expresszionizmus, szürrealizmus, konstruktivizmus, futurizmus) adott válaszként megmutatta, hogy minden lehet művészet, és ha úgy tekintünk rá, az is. Hisz a művészet a legtöbb esetben a valóság leképezése, ha tetszik, sokszorosítása. Ha meg nem tetszik, majd fog. Vagy ha nem, az se baj.

A Beszkidekből New Yorkba

Hogy Warhol azzá lett, akivé, bizonyos részben édesapjának köszönheti. Az öreg Ondrej Varchola ugyanis meghagyta, hogy a család megtakarításait a kis Andy taníttatására fordítsák (egyébként összesen három fiuk volt). Majd meghalt, 1942-ben. Ez jót is tett a vézna és félénk gyerek életpályamodelljének, mert így került a középiskola elvégzése után 1945-ben a pittsburghi Carnegie Institute of Technology festészet és formatervező szakára. Szülei egyébként nem avantgárd művészek voltak, hanem egyszerű európai bevándorlók, az Alacsony-Beszkidekből. Mezőlaborc mellett van egy Mikó (Miková) nevű falu, az ottani ruszin-lemkó lakosságból a nehéz megélhetési körülmények miatt a 20. század elején sokan a kivándorlás mellett döntöttek. Köztük Andy szülei is. Apja már 1912-ben elhagyta a Monarchiát, és Pittsburghbe utazott. Felesége (lánykori nevén Júlia Zavacká, de a helyiek csak Uľának hívták) otthon maradt kislányukkal, aki a két év múlva kitört első világháború Mikót is érintő harcait nem élte túl. Uľa pedig csak 1921-ben tudott Ondrej után menni Amerikába, azt is csak Lengyelországon keresztül. A művész egyébként New Yorkba költözése után magával vitte idősödő édesanyját, és vele élt annak haláláig. A nő soha nem tanult meg rendesen angolul.

Emlékmúzeum, emlékfilm

Bár a család egykori mikói háza ma már nem áll, csak az udvaron a kút van meg, a környéken számon tartják, hogy innen származtak el Warholék (ilyen és hasonló vezetéknév Északkelet-Szlovákiában ma is meglehetősen gyakori). Mezőlaborcon a két idősebb Warhol fivér segítségével 1991-ben nyitottak is egy Andy Warhol-múzeumot, melybe a művész néhány személyes tárgyát is sikerült megszerezniük. A látogatók háromnegyede viszont manapság külföldi érdeklődő: lengyelek, csehek, japánok. 2006-ban meg készült egy film Factory Girl címmel (rendezője George Hickenlooper), mely Warhol egyik múzsája, Edie Segdwick tragikus végű életét meséli el. Van benne egy jelenet, melyben Warhol édesanyjával beszélget, méghozzá szlovákul. A film készítői vélhetően kinyomozták, hogy ahonnan Warhol szülei származtak, az mostanában Szlovákia része, és mivel maximalisták voltak, a gyártásvezetővel szereztettek valakit, aki lefordítja nekik azt a néhány mondatot szlovákra. Holott Warhol az anyukájával valószínűleg a ruszin lemkó nyelvjárásában beszélt. Magyarul a film egyébként Hullócsillag címmel futott, szlovákul meg Warholka lett a címe.

A munka magánya

Most, hogy már mindent tudunk szüleiről, róla is ejtsünk pár szót. Vézna és fehér bőrű, gyámoltalan gyerek volt. Még egyetemi évei alatt is annyira félszeg volt, hogy egyik volt hallgatótársa szerint egy lány idegességében hozzávágott egy tojást. Warhol szerette a magányt meg az alkotást meg a munkát. Ez a három hozzávaló adta ki nála az alkotási folyamatot. Egyszer azt nyilatkozta, szeret unatkozni, a film pedig számára csak az időtöltés egy formája. Ehhez képest csinált vagy ötven filmet (persze nem egész estéseket). Salvador Dalíról, a selyemfiúkról, a Velvet Underground zenekarról, a tejről vagy épp a Meztelen étteremről. „Én szeretem az unalmas dolgokat. Az is szórakoztat, ha csak ülök, és kifelé bámulok az ablakon. Csak idő kérdése. Mindig lehet látni embereket, akik folyton az ablakból bámészkodnak. És ha nem az ablakból mozizom, akkor egy üzletben ülök, és onnan figyelem az utcát. A film számomra nem más, mint az időtöltés egy módja.”

Homoszexualitását sosem titkolta, holdudvara a meleg szubkultúra egyik központja volt. Időskorára egyfajta viszonyítási alap lett a művészet világában. Bár 1936-ban rálőtt egy labilis idegzetű nő (egyik filmjének szereplője), a művész meggyógyult, és 1987-ben halt meg szívinfarktusban, 59 évesen. Talán megmenthették volna, ha időben kórházba vonul, de Warhol irtózott a kórházaktól.

Titokban ezeket csinálta

Különösen furcsa és botrányos dolgok derültek ki Andy Warholról a halála után. Kiderült például, hogy a pop art pápája titokban jótékonysági szervezeteket támogatott. És hogy minden vasárnap délelőtt misére járt. Délután meg bolhapiacra. Ezekről a titkos tevékenységeiről csak a legközelebbi hozzátartozói tudtak.

Warhol mondta

– Amint lemondasz valamiről, megkapod.

– Mindenki legyen gép.

– A legnagyobb hírnév az, ha valakinek a neve egy üzletre van felírva. Igazán féltékeny vagyok azokra, akikről nagyon nagy üzleteket neveztek el. Mint Marshall Field.

– Az üres tér sohasem elpocsékolt tér. Elpocsékolt az a tér, amiben sok művészi alkotás van.

– Néha az emberek éveken keresztül ugyanattól a problémától nyomorultak, holott azt is mondhatnák: „Na és?” Ez az egyik kedvenc mondásom: „Na és?” Nem tudom, hogy éltem túl az éveket, mielőtt megtanultam, hogy használjam ezt a trükköt. Sokáig tartott, míg megtanultam, de ha egyszer sikerül, sosem felejted el.

– A hosszú eljegyzésben hiszek. Minél hosszabb, annál jobb.

– A jövőben mindenki híres lehet 15 percre.