<p>A legtöbben két szakaszban élik életüket. Az elsőben mindent meg akarnak szerezni, a másodikban pedig igyekeznek visszanyerni mindazt, amit elvesztettek. Egészséget, embereket és időt áldozunk arra, hogy pénzt, gazdagságot és valódinak hitt boldogságot kapjunk.</p>
Később minden megmaradt eszközünket arra leszünk kénytelenek felhasználni, hogy visszanyerjük a régi egészséget, kapcsolatokat és az elvesztegetett időt.
Eredendően, ha úgy tetszik, Isten ajándékával születünk meg. Minden szerencsésnek megadatik, hogy élete első pillanatától társak veszik körül, akikkel felfedezheti az életet. Jó esetben egészséggel is megáld a sors, hogy az előttünk álló lehetőségeket kihasználhassuk, és megfelelhessünk az élettel járó kihívásoknak. Időt ugyanúgy kapunk. Ezt nem egyenlő mértékben „osztják”, mégis legtöbbször elég adatik belőle a tapasztalásra.
Hamis vágyaink miatt azonban hajlamosak vagyunk ezeket az isteni ajándékokat földi mulandóságokra cserélni. Dolgozni kimerülésig, embereket feláldozni saját sikerünkért és rengeteg időt eltölteni olyan dolgokkal, amelyek értelmüket vesztik. Aztán rájövünk arra, hogy az egészség túl nagy ár volt a látszólagos boldogságért. Azt is sokan felismerjük, hogy a körülöttünk tolongó emberek nem lesznek ott örökké, s a kapott idő bizony véges. Mindennek a meglátására hosszabb-rövidebb idő kell. A legtöbben azonban végül valószínűleg rájönnek, hogy Isten ajándékai túl becsesek ahhoz, hogy elherdáljuk őket.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.