<p>Először jó pár éve, még megboldogult M. Csepécz Szilvia volt kollégánk s a köbölkúti könyvtár akkori vezetője szervezésében jártunk a Stampay János Alapiskolában, és akkor is nagyon közvetlen, beszédes Huncutka-olvasókkal találkoztunk. Lehet, hogy ők épp a napokban érettségiznek. Másodszor a tavalyi falunapon, a kerek 10.-en ismerkedhettünk a köbölkúti olvasókkal Dudás Anitának, az agilis és talán még álmában is népművelő könyvtárosnak köszönhetően.</p>
S ahogy arról Huncutka a múlt héten beszámolt, április 24-én, Szent György napján ugyanennek a lelkes fiatal kultúraszervezőnek a meghívására egyszerre három jelenésünk is volt, összehívta nekünk ugyanis olvasóink összes generációját. A Stampayban egy élénk, mókás beszélgetés és játék az alsó tagozatosokkal, utána egy tartózkodóbb, de tanulságos a felsősökkel, végül pedig a könyvtárban azokkal a Vasárnap-olvasókkal, akiket a munkájuk s a kert elengedett egy késő délutáni kötetlen beszélgetésre.
Még az iskolában Dudás Anita, Cs. Liszka Györgyi és Bokor Klára, akinek élvezetes úti beszámolóit Önök is ismerhetik. Geri Valéria igazgatónő a kicsik tanító nénijei közt, Ázsoth Réka fiatalos témákról a magyar szakos Pintér Évával
Köbölkút valamennyi polgármestere megtisztelt bennünket: a jelenlegi, Mihalik Gábor mögött ott ült elődje, Kovács Ferenc mérnök, a Diákok a viharban című könyv szerzője és az ő elődje, Szilva András, de jó volt látni!
Ott volt a Vasárnap egyik legjobb nagyija, Csepiga Valika tanító néni, aki Anna; Dobai Tünde, az őszintén nyilatkozó riportalany, aki a Vasárnapon keresztül sokaknak adott reményt; és vonatra szállt Újvárban B. Mánya Ágnes, a nemrégi Világ Malackodás Firenzében szövegének-képeinek szerzője, hogy személyesen is találkozhasson a vasárnaposokkal
Elmondhatatlanul, leírhatatlanul jó érzés nézni, látni szemben a kedves, mosolygó arcokat, jó érzés látni, hogy lapozzák lapunkat, s a jelenlevők elmondásai alapján el is olvasnak benne mindent…
És a 3. köbölkúti látogatás 3. állomása végén Bolya Laura, talán a jövő könyvtárosa (?) ellenőrzi, aláírtuk-e a vendégkönyvet. Búcsúzóul még ajándékokat is kaptunk a könyvtár mellett tevékenykedő papírfonó hölgyek csodaszép munkáiból, a múlt héten láthatták is őket a rejtvény mellett.
Ami kimaradt a válaszaink közül, Dudás Anita utolsó kérdésére, hogy mit üzennénk a köbölkútiaknak, az talán a legfontosabb üzenet: becsüljék meg nagyon a könyvtárosukat, s persze ne hagyják a templomot s az iskolát! És akkor túlélünk minden válságot
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.