„Kislányként megszerettem ezt a sportot”

Nem is szólva arról, hogy a Pöstyénnek idén már sikerült a bravúr: a Szlovák Kupa-döntőben legyőzte az európai szinten is tapasztalt Kassát. Angi szerint nagyon nehéz volt a mérkőzés pszichikailag is, fizikálisan is, sokat készültek rá, az ellenfél nagyon agresszívan játszik.

A 2001-ben alakult kassai klub játékosainak jóval több a tapasztalatuk, az idegenlégiósokon kívül a csapat több tagja európai kupaszinten és a válogatottban is alaposan megedződött. Ez még a fiatalabb pöstyéni együttesnek, amely harmadszor lett ezüstérmes, hiányzik.

Így van, a külföldiek idősebbek, a mi szlovákiai játékosainknak nincs ilyen mérkőzésekkel annyi tapasztalatuk.

Soha nincs lefutott meccs, de ebben a döntőben toronymagasan a Kassa volt az esélyes. Nagyon frusztráló, ha ilyen fölényben van az ellenfél?

Nem úgy álltunk hozzá a találkozóhoz, hogy most biztosan vesztünk, nyerni akartunk, nem csak megnehezíteni az ellenfélnek a tizennegyedik bajnoki trófea megszerzését. Kezdetben sikerült is, de aztán mintha elfogyott volna az erő. Pedig volt motiváció, és nem volt mit vesztenünk.

Miben kell leginkább felfejlődnie a Pöstyénnek?

Fontos volna, hogy mi is játsszunk az Európa-kupában, mert azok a találkozók sokkal színvonalasabbak a hazai ligában folyóknál. Nehezebbek, és több tapasztalatot lehet szerezni rajtuk.

Augusztusban lesz egy éve, hogy a fürdővárosba szerződtél. Hogyan értékelnéd az eltelt időt?

Nagyon sokat tanultam, fejlődtem minden téren. Somorján húzóember voltam, de az ottani csapatjáték színvonala más volt: mindenki a munkája vagy az iskola mellett csinálta, itt pedig ez a munkánk, naponta kétszer edzünk. Fizikálisan, a játék tekintetében és taktikailag is sokat fejlődtem.

Hejková idejében a Rózsahegy európai szinten is az élvonalba tartozott, most ez a Kassáról mondható el. Hová sorolnád a pöstyénieket?

Minden évben előbbre lépett a csapat, a klub jól működik, mindent biztosít számunkra. Anyagilag nem áll úgy, mint a legnagyobb európai klubok, de szakmailag kiváló. Az idén nem sikerült az Európa-kupában játszanunk, jövőre már változik a helyzet. Idén selejtezőt kellett vívnunk, s nem sikerült bejutnunk. Még nem biztos a Kelet-európai Ligában való részvételünk, ahol a Kassa játszott.

Hogy élsz a fürdővárosban, hogy érzed magad?

Nagyon jól, egy háromszobás lakásban lakom egyik csapattársammal, nem messze a csarnoktól. Az hogy eljöttem otthonról, sokat segített az önállósodásban. Egyébként is jól érzem magam: a város szép, szeretek itt lenni. Nehéz meccsek után kellemes, hogy elmehetünk a meleg vízbe, iszapfürdőbe.

Menjünk vissza kicsit Somorjára. Milyen volt a kezdet, hogy emlékszel rá?

Nyolcéves koromban kezdtem el kosarazni, s jó kis csapat alakult ki: a serdülőbajnokságot is megnyertük, tornákon győztünk, szép emlékeim vannak, volt motiváció. Igazán jó edzőm is volt, Dalibor Hlivák sok mindenre megtanított.

A 172 centi kosarasnak nem túl magas.

A kosarasok között az alacsonyabbakhoz tartozom, de az én posztomra megfelel. Irányító/szélső vagyok.

Kislányként mindjárt a kosarak alá irányítottak, vagy más sportot is kipróbáltál?

Az osztálytársnőim jártak kosarazni, s úgy gondoltam, hogy én is kipróbálom. Mindjárt az első alkalommal megtetszett, és azóta sem tudtam tőle elszakadni.

Simán ment az iskola mellett? Könnyű volt egybehangolni a tanulást és az edzéseket?

Soha nem volt vele problémám. Gimnáziumban az osztályfőnököm is kosarazott, s megértette, hogy mivel jár. No meg Diósi Albert tanár úr, a somorjai kosárlabda nagy alakja szólt az érdekünkben, ha valahová mennünk kellett. Ha későn jöttünk haza, a tanárok szemet hunytak.

Más is sportolt a családban?

A szüleim, hobbiszinten. Apu focizott, anyukám röplabdázott. Most már a húgom is kosarazik, ő Somorján játszik.

Tudsz neki tanácsokat adni, vagy inkább hagyod, hogy a saját útját járja?

Nem is tanácsokat adok, inkább próbálok neki otthon valamit mutatni, tanítani őt egy kicsit. Tíz év a korkülönbség köztünk, ő még az alapoknál tart. Ha folytatni fogja, akkor biztosan segítek majd neki nemcsak a játékot illetően, hanem abban is, hogyan, merre. Mert én, amikor átigazoltam Somorjáról Pöstyénbe, nagyon nem voltam jártas a dolgokban, ami a szerződéses feltételeket illeti. Megpróbálom majd a húgomat segíteni, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, amiket én.

Nem gondoltál rá, hogy külföldi klubhoz szerződjél? Vagy ez még túl korai?

Szeretnék majd egyszer. Most még itt sokat tanulok, a szerződésem a jövő évre is szól. Ezt a két évet úgy könyveltem el, hogy beleadok mindent, és innen jó lesz majd elrugaszkodni valahová külföldre. Ha sikerül. Majd meglátjuk…

Nem reális, hogy valamelyik külföldi egyetemen ösztöndíjasként próbálkozz? Sok intézménynek jó csapata van.

Most a pozsonyi kereskedelmi egyetemre járok közigazgatás és vidékfejlesztés szakra. Érettségi után sok ajánlatot kaptam Amerikából is, de úgy döntöttem, hogy nem megyek el.

Az ok?

Azoknál a kosaras lányoknál, akik kint voltak és visszajöttek, nem láttam nagy fejlődést, sem azt, hogy nagyobb lehetőséget kapnának. Sőt többen abba is hagyták a kosárlabdát. A másik dolog, hogy én akkor még féltem is messze elmenni otthonról.

Beszéltünk arról, hol tart a Pöstyén a profivá válás útján. Slama Angi hol tart?

Még nagyon sokat kell tanulnia. Vannak előnyei, de még sok mindenen kell javítania.

Mit tud, és min kell javítania?

A védekezésen és azon, hogy a bal kezemet is jól használjam, a játékot jobban figyeljem, jobban tudjam megoldani a helyzeteket. A sportoló egész pályafutása során tanul, gyűjti a tapasztalatokat, így fejlődik. Remélem, hogy két év múlva komplett profi játékos leszek.

Mikor szemeltek ki a válogatottba?

Először tizenöt éves koromban, a felnőttek közé pedig 21 évesen, de akkor csak a 15-ös keretben voltam. Tavaly az Eb-selejtezőben már a 12-es keret tagja lettem.

Gondolom, hogy most a legközelebbi cél a június 16-án kezdődő, csehországi Európa-bajnokság.

Május 3-án kezdtük a felkészülést. Pontos részleteket nem tudok, csak annyit, hogy előkészületi mérkőzésen a belgákkal, a szerbekkel és még egy csapattal játszunk.

A távolabbi cél?

Egy Euroliga-szintű klub, de az csak egy-két év múlva fog eldőlni, hogy erre képes vagyok-e. Jómagam mindent megteszek, hogy sikerüljön. Kiskorom óta kosarazok, s annyi mindent beleadtam ebbe a sportba, hogy most már nincs