Kinek paradicsom, kinek pokol

Ilyenkor nyáron Olaszországban a legapróbb szigetet is elárasztják a turisták, hogy élvezhessék a tengert és a csodás tájat. Nekik ez maga a paradicsom, pedig akadtak, akiknek ugyanez a földdarab a poklot jelentette. Ők persze nem önszántukból mentek oda.



Ilyenkor nyáron Olaszországban a legapróbb szigetet is elárasztják a turisták, hogy élvezhessék a tengert és a csodás tájat. Nekik ez maga a paradicsom, pedig akadtak, akiknek ugyanez a földdarab a poklot jelentette. Ők persze nem önszántukból mentek oda.

Ventotene aprócska sziget Olaszország nyugati partjai mellett, félúton Róma és Nápoly között. A római korban Pandataria szigeteként ismerték, ide száműzték a kegyvesztett nemesasszonyokat. A leghíresebb közülük Augustus császár lánya, Iulia, akit saját apja vitetett oda, büntetésül botrányos életmódja miatt.
Augustus, minden idők egyik legnagyobb államszervező zsenije azt mondogatta, hogy két lánya van: Iulia és Róma, őket szereti a legjobban a világon. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy Iuliát eszközként használja fel saját hatalma növelésére. Mindössze kétéves volt, amikor eljegyezte őt Marcus Antonius ötéves fiával, de házasság nem lett belőle. (Ugyanezt a fiút apja egyiptomi öngyilkossága után Augustus kivégeztette.) Aztán újabb férjjelölt következett, Cottius, majd mások. A tizennégy éves Iuliát apja hozzáadta saját húga, Octavia egyik fiához, de az két év múlva meghalt. Ekkor nőül adta a barátjához, Agrippához, aki nála egy évvel volt fiatalabb, Juliánál viszont 23-mal idősebb. Ahhoz, hogy elvehesse a császár lányát, Agrippának el kellett válnia szeretett feleségétől, aki történetesen Octavia lánya volt, tehát Augustus unokahúga. A császárt nem hatotta meg Octavia könyörgése, hisz hatalmi érdekből ő is többször elvált, a második feleségétől épp azon a napon, amikor az Iuliát szülte. A kislányt elvetette az anyjától, és három napon belül nőül vett harmadik feleségének gondjaira bízta.

Magyarázat a rejtélyre
Agrippa magával vitte Iuliát közel-keleti útjaira, és minden szeszélyét teljesítette, a fiatalasszony mégis fűvel-fával megcsalta. Közben öt gyermeket szült, és azok, akik ismerték kicsapongó életmódját, igencsak csodálkoztak, hogy mind az öt Agrippára hasonlított. Iulia csöppet sem finomkodva adta meg ennek a rejtélynek a magyarázatát: „Csak akkor veszek fel valakit a hajómra, ha már berakodtam.” Amikor megözvegyült, még kevésbé ügyelt a látszatra, mint addig: szinte naponta váltogatta a szeretőit, és palotájában orgia orgiát követett. Apja nemsokára újabb férjet szemelt ki számára: Tiberiust, a későbbi császárt. Bár a kortársak szerint Iulia feltűnően szép és nagyon művelt volt, Tiberius gyűlölte, mert miatta el kellett válnia a feleségétől, Agrippa első feleségétől született lányától, akit nagyon szeretett. Iulia a házasságkötés után tovább folytatta kicsapongásait, botrányos életmódja Róma határain túl is közbeszéd tárgya volt. Olyannyira, hogy végül Augustus fülébe is eljutott, holott előtte titkolták; senki sem merte szóba hozni, mert tudták, mennyire imádja a lányát.

Több mint botrány
Augustus reakciója rettenetes volt: nemcsak sokszoros házasságtöréssel vádolta Iuliát, hanem ellene szőtt összeesküvéssel is. Mindenkit gyanúsnak tartott körülötte, azokat a jó családból való aranyifjakat is, akik rendszeresen részt vettek az estélyein. Többet közülük száműzetésre ítélt, és azt fontolgatta, hogy a lányát kivégezteti. Iulia szolgálója, aki ismerte úrnője minden titkát, öngyilkos lett, hogy vallatás közben ne árulja el őt. „Ez igen, ez jellem! Inkább az ő apja lettem volna, mint Iuliáé!” – kommentálta halálát a császár. Öngyilkos lett Iulia szerelmese is, Iullus, Marcus Antonius kisebbik fia, talán az egyetlen, akit valóban szeretett. És ez volt az ok, amiért Augustus ellene szőtt összeesküvésről beszélt. Nem tudta elképzelni, hogy legyőzött riválisának fia ne akart volna bosszút állni rajta apja és bátyja haláláért, és hogy Iulia, aki szerelemmel szerette, ne értett volna vele egyet. Végül sokak hosszas könyörgésére „csak” száműzte őt. Vele mehetett az anyja is. Pandataria szinte lakatlan volt, csak pár földműves család élt ott. A császár megtiltotta Iuliának, hogy bárkit fogadjon, szeszes italt igyon, és ékszereket viseljen. Csak az ő engedelmével léphetett ember a szigetre, az élelmet szállítók válogatottan csúnya, idős férfiak voltak. Soha nem bocsátott meg a lányának, minden képmását megsemmisíttette, de megengedte neki, hogy a szigeten töltött öt év elteltével ismét a szárazföldön, Rhegiumban (ma Reggio Calabria) éljen. Augustus i. sz.14-ben bekövetkezett halála után Tiberius lett Róma ura, aki szobafogságra és teljes magányra ítélte volt feleségét. Valószínűleg éhhalálra is. Tény, hogy Iulia még abban az évben meghalt.
Iulia nem sejthette, hogy egyszer a lánya, Agrippina (Caligula anyja és Nero nagyanyja) is Pandataria foglya lesz. A hatalmát féltő Tiberius száműzte oda, ott is halt meg. Évekkel később Agrippina három lányából kettő, ifjabb Agrippina és Livilla is odakerült. Őket saját bátyjuk, a császárrá lett Caligula száműzte a szigetre.

Császárlány Caprin
Marcus Aurelius lánya, Annia Lucilla sorsa Iuliáéhoz hasonlóan alakult. Neki is császári apja választott férjet: először uralkodótársához, Lucius Aurelius Verushoz adta nőül, majd annak halála után hadvezéréhez, Tiberius Claudius Pompeianushoz, aki több mint harminc évvel volt idősebb az akkor alig 20 éves Lucillánál. Lucius mellett császárné volt, akinek kijár a fényűzés, és minden óhaja parancs, Tiberius mellett viszont megszűnt minden kiváltsága. Szürkének és unalmasnak érezte az életét, ezért szerelmi kalandokkal fűszerezte meg, gyorsan váltogatva szeretőit. Apjuk halála után testvére, a szadista Commodus lett a császár. Lucilla gyűlölte, és néhány rokonával összeesküvést szőtt ellene. A merénylőt azonban lekaszabolták a testőrök, még mielőtt árthatott volna Commodusnak. A császár a férfiakat kivégeztette, Lucillát pedig a lányával és egy nőrokonával Capri szigetére száműzte. Egy évre rá mind a három nőt meggyilkolták Commodus katonái.
Ponza Itália egyik legszebb szigete. Ide vitték Szent Silverius pápát, Theodóra bizánci császárné intrikáinak áldozatát. Rövidesen meghalt: vagy éhen, vagy meggyilkolták. De nemcsak az antik időkben tartottak itt politikai foglyokat, hanem a 20. században is. Egyikük Mussolini volt, aki, míg tehette, maga is szívesen küldözgetett politikai elítélteket Olaszország különböző szigeteire. 1943-ban 11 napot töltött Ponzán.
Pantelleria szigetén tartották fogva a 19. század utolsó évtizedeiben az anarchistákat. A legismertebb közülük Luigi Galleani, őt 1894-ben szállították oda, de egy szép helybeli nő segítségével, romantikus körülmények között, sikerült megszöknie. És akkor még nem szóltunk Lampedusáról, Palmariáról, Pianosáról, ahol még ma is börtön működik, és még sorolhatnánk tovább. De megteszik ezt helyettünk az idegenforgalmi irodák prospektusai, mert az egykor sok emberi szenvedést látott szigetek ma a turisták kedvenc célpontjai.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?