Kézműves gitárcsodák Gútáról

Olyannyira sikeresek szakmájukban, hogy a Fiatal Vállalkozók Éve keretében hatmillió forintot, azaz mintegy húszezer eurót kaptak fejlesztésekre. Ezt kiemelkedő eredményt a gútai GV Guitars egyedisége és eredetisége hozta meg, a százötven pályázóból ugyanis csak tíz százalék volt sikeres. Érdeklődve indultunk meglesni a műhelytitkokat, és közelebb hozni e két elszánt fiatalember élettörténetét. Az éppen süvítő, metsző szélben meg sem álltunk a gútai Dankó Pista telepig. Nincs jó híre a környéknek, hiszen javarészt romák lakják, tipikus faviskóikban, találunk azonban téglaházakat is köztük, rendezett és mutatós portákat. Ebben a környezetben hangzatos csodák születnek. Norbi a tetőtéri kis műhelyben vár. Hangulatos kuckó, melegítővel és a széken békésen szunnyadó macskával. „Ő nagy segítség, és mindig megtalál, ha itt vagyok. Igazi céges cicó” – mondja köszöntésül Szabó Norbert. Munkatársára és barátjára, Kamocsai Imrére várni kell, elhúzódott a munkahelyi elfoglaltsága. Merthogy kettejük közül Norbi az, aki a vállán viszi a vállalkozást, Imi csak besegít. „Egyelőre ott tartunk, hogy engem teljes mértékben eltart ez a kisvállalkozás, kettőnket azonban még nem. Remélem, hamarosan beindulhat a nagyüzem, és megszaporodnak a megrendelések” – mondja. Körbepillantva a műhelyben, a fal mellett különféle félkész gitárrészek, de teljesen kimunkált darabok is állnak, vevőre várva. Megtudom, hogy aki egy minőségi gútai gitárt szeretne, annak jócskán bele kell nyúlnia a pénztárcájába. Több száz eurótól a határ a csillagos ég. „Sőt, még tovább is! Ám mindez azért szükséges, mert a minőségi anyag elég markáns részét képezi az árnak. Van egy alaphatár, ami alá nem tudunk lemenni, hiszen az minőségi romlást eredményezne” – mondja Norbi.

A hátránya az előnye

Miközben Norbitól érdeklődünk a pályázati pénzek felhasználásáról, betoppan Imre. Úgy mondják, ezt a támogatást elsősorban marketingeszközökre használják. „Amikor különféle kiállításokra, workshopokra és egyéb ilyen rendezvényekre megyünk, lesz már profin kivitelezett reklámholmink, amivel láthatóbbá válhatunk. Eddig csak néhány banner került kihelyezésre. Most nagyobb sebességre kapcsolhatunk” – sorolja Norbi. Imi hozzáteszi, látják, hová lehet fejlődni, hiszen immár rendszeres vendégei-kiállítói a Budapesti Music Expónak, ahol komoly érdeklődők is megfordulnak. „Bármennyire lelkesek és elszántak vagyunk is, a piacra való betöréshez bizony pénzre van szükség. Ezért is jött jól most ez a támogatás. Volt egy szakmai témában előadás, megpályáztuk és nyertünk. Majd kicsattantunk az örömtől” – teszi hozzá Imi. Úgy mesélik, hogy a pénzből majd futja gépi szerszámokra is. Mert bár kézi készítésű gitárokat gyártanak, de az egyes fázisok kiválthatóak úgy, hogy megmaradjon a gitár hand made jellege. Nem sokan foglalkoznak ilyesmivel, ez is egy zárt világ. „Hátránya, de előnye is egyben ez a zártság. Mert családias a légkör, és ez lehetővé teszi, hogy fejlődjünk” – mondja Norbi. Ő már 2006-tól foglalkozik gitárkészítéssel. Nehéz és körülményes volt a kezdet. „Úgy alakult, hogy már egypár éve gitároztunk, de önkritikát gyakorolva arra jutottunk, nem lesz belőlünk híres gitáros, viszont a hangszerkészítésben még alkothatunk egyedit. Amikor autóbalesetet szenvedtünk, a gitár nyaka eltörött. Személyi sérülés szerencsére nem történt, de az eset rávilágított: talán erre lehet az utunk. Nem jelnek vettük, először gyakorlatiasan gondolkodtunk, hiszen valahogy meg kellett javítani azt a törött gitárt” – meséli a kezdeteket Imi. Önképzéssel, az internetes fórumok bújásával és az ott talált, szintén autodidakta módon elsajátított tudással rendelkezők segítségével, meg a rengeteg saját tapasztalat által fejlődtek. „Akkoriban még nem volt annyira elterjedt a videómegosztó, hogy oktatóvideókat nézzünk. Sok dolgot magunknak kellett kikísérletezni” – mondja Norbi. Asztalosként volt kézügyessége a fához, ám nem ez határozta meg, lesz-e belőle gitárkészítő. „Az asztalos szakma csak a tudáshátteret adja meg, ez által ismerem a fát, annak tulajdonságait. A gyakorlati megvalósítást már magam tanultam. Motivált, hogy jobb legyek. Nem mindegyik gitár sikerült tökéletesen, de éppen ez hajtott-hajt előre” – teszi hozzá.

Összhangban a fával

Igazságos munkamegosztás működik náluk. Norbert inkább gyakorlatias, Imre pedig az elméletben jeleskedik, és széleskörű az érdeklődése. „Így indultunk, mára már egymástól is sokat tanultunk, kiegyenlítettebb a kapcsolat. Jól kiegészítjük egymást, emberileg is remekül kijövünk. Enélkül ezt nem is igen lehet csinálni. Legalábbis egy ilyen kis manufaktúrában biztosan nem” – árulja el a siker egyik titkát Imi. Barátja hozzáteszi, hogy az első inspirációt a megrendelő adja, ő jön ötletekkel, majd közösen készítik el a terveket. Hónapok telnek el, míg a rajzból valóság lesz. „Egy-egy gitár több hónapos, akár féléves munkát is igénybe vehet. Az igényességtől függ” – teszi hozzá. Megvan a rajz, kiválasztják a fát, és a vevő hangzásigényéhez igazítják. „Mindegyik fának megvan a maga hangzása, csak ki kell belőle hozni. Sok egzotikus fát használunk, ez szinte ismérve a hand made hangszereknek, mivel többnyire a fa erezete már megadja az egyediséget, két egyforma rajzolatú fa szinte nem is létezik” – egészíti ki a mondottakat Norbi. A kis műhelyben számos gitáron látni a klasszikus és modern vonalakat. Elnevetik magukat, amikor megkérdezzük, ez lenne-e a védjegyük. „Nem tudom megfogalmazni, mitől egyedi a GV Guitars. Azonban bármikor felismerem, és szerencsére mások is. Többektől hallottunk olyat, hogy jellegzetes GV-s vonalvezetés. Van benne egy darab belőlem, ott van a kezem nyoma. Szó szerint. Az, hogy szeretetből készül, látható és érezhető. Különféle érdeklődők vannak. Egyesek egy meglévő mintát akarnak lemásoltatni, vannak, akik teljesen eredetit keresnek. Zenésze válogatja. Ami a szlovákiai viszonyokat illeti: az itteniek konzervatívak, bejáratott gitármintákat keresnek” – mondja Norbi. A srácok nagyon ügyelnek az egyediségre, és még a másolt gitároknak is adnak valami pluszt, amitől gútaivá válik. A jó gitárról is van elképzelésük. „Lényeg, hogy inspiráljon, hogy a kezembe akarjam venni. Varázslatos, ahogyan fokozatosan kibomlik a lelke és általa annak is, aki megszólaltatja. Így éri el a közönségét. Ha megtörténik a csoda, akkor jó gitárt gyártottunk” – teszi hozzá lelkesen. Imi sebesen kiegészíti, több összetevő szükséges, és akinek köze van a hangszerhez, az mind hozzáteszi a magáét. „Benne vannak azok a nyarak, amikor az iskolai szünetben foglalkoztunk vele, tervezzük és ötletelünk. Szerintem attól működik, hogy a figyelmünket adjuk hozzá.”

Távozóban azon tűnődünk, hogy a két, harmincas éveiben járó fiatalember mennyire kegyeltje a sorsnak. Hobbijuk a munkájuk, amit nem nyűgként, hanem lelket gazdagító örömmel élnek meg. Szerencsések és ösztönzőleg hatnak. Példájuk a bizonyíték: kellő elszántsággal és kitartással a szerencsétlenségek is pozitív dologgá változhatnak. Összhangot teremtve a fával, a természettel és önmagunkkal.