Halott névrokona tartozását követelték tőle

Kezeskedni manapság nagyon kockázatos, mert sokaknak nem telik a hitel visszafizetésére, a bankok pedig könyörtelenül behajtják a pénzüket

Olykor még olyanoktól is, akiknek semmi közük sem volt az ügylethez, csak szerencsétlenségükre úgy hívják őket, mint az adósokat. Ezt történt a ma Kistapolcsányban élő Jozef Kováčcsal is.

A banktól a végrehajtóig
A nyugdíjas férfi tíz évig járta a bankokat és hivatalokat, hogy bebizonyítsa: ő nem az a Jozef Kováč, akinek tartozása van. Végül ügyvédet kellett fogadnia, és csak a bíróságon tudta bizonyítani igazát. Jozef Kováč ugyanabban az évben és ugyanazon a napon született, mint a névrokona, ráadásul mindkettejük édesapját Štefannak hívták, és mindketten Zsitvaújfaluban laktak. Csak a születési helyük nem volt azonos, de ezt az apró részletet észre sem vették a bankban – mint ahogy afölött is elsiklott a figyelmük, hogy az egyik Jozef Kováč időközben meghalt. Ő volt az, aki még 1994-ben kezeskedett egy férfinak. Az adós nem tudta visszafizetni a kölcsönt, ezért a hitelező bank a kezestől követelte az összeget. Mivel az értelemszerűen nem jelentkezhetett, hiszen 1996-ban elhunyt, a pénzintézet kikérte a lakosság-nyilvántartásból az elérhetőségét. Így találtak rá történetünk főszereplőjére, a második számú Jozef Kováčra, és 1997-ben kapta az első fizetési felszólítást. „Megdöbbentem, amikor megkaptam a hivatalos levelet, hogy azonnal fizessek ki hatezer koronát. A feleségem is haragudott, hogy a tudta nélkül kezeskedtem, amikor úgyis nehezen élünk. Sokáig tartott, míg megnyugtattam, hogy tévedés történt” – emlékezik Kováč úr, aki akkor még azt hitte, a pénzét követelő bankban is tisztázni tudja a helyzetet. El is mondta a tisztviselőknek, hogy a falujában élt egy névrokona, aki pontosan akkor született, amikor ő, s azok látszólag meg is értették, még elnézést is kértek tőle. De öt év elteltével, 2002 novemberében jött az újabb felszólítás. Ekkor már egy hitelbehajtótól, a Credit Clearing Center nevű cégtől, amely végrehajtóval fenyegette meg Kováč urat, ha haladéktalanul nem fizet. „Írtam neki egy levelet, amelyben aprólékosan elmagyaráztam a helyzetet és azt is, hogy a bankban már mindent tisztáztam. Nem válaszoltak – gondoltam minden rendben van; erre 2005-ben megkaptam a felszólítást a végrehajtótól.”

Még mindig jönnek a felszólítások
Jozef Kováč a végrehajtónak is elvitt minden igazolást arról, hogy nem jó helyen keresgél, az ügyfele meghalt. „Látszólag felfogta a dolgot, de néhány hónap elteltével mégis utasította a munkaadómat, hogy a fizetésemből fogja le a tartozást, amely addigra már 33 ezer koronára nőtt. Akkor telt be nálam végleg a pohár: ügyvédet fogadtam, és bírósághoz fordultam, mondja ki az, hogy életemben nem kezeskedtem semmiféle kölcsönért.”
Kováč úrnak rengeteg energiájába és pénzébe került, mire a Nyitrai Járásbíróság 2007-ben kimondta, hogy nincs tartozása, és leállította az ellene kezdeményezett végrehajtási eljárást. A keserves történet azonban ezzel nem ért véget, mert az adósságbehajtó cégtől a mai napig havonta kapja a felszólításokat. Már egy fiókra valót összegyűjtött belőlük. „Mit ér egy bírósági ítélet, miféle jogállamban élünk, ha ez megtörténhet?” – kérdezi joggal Kováč úr.
Kérdésünkre, hogy miért zaklatják az idős embert, miért nem veszik figyelembe a bírósági végzést, a Credit Clearing Consult cégnél nem adtak konkrét választ. Megköszönték, hogy felhívtuk figyelmüket a problémára – amelyről egyébként legalább nyolc éve tudniuk kellett Kováč úr leveleiből –, és azt írták, hogy „a tömeges levelezést végző számítógépes rendszer generálta a felszólítást”. Mivelhogy a rendszerbe is emberek táplálják az adatokat, ennyi év és ennyi felesleges kellemetlenség után Kováč úr nem éri be a magyarázattal. Azt fontolgatja, hogy bírósági úton fog anyagi kártérítést követelni, és jogászok szerint minden esélye megvan a sikerre. Már csak azért is érdemes lenne végigcsinálnia, hogy az illetékesek legközelebb jobban odafigyeljenek arra, mit „generált” a rendszerük.