Egy bátor és erős asszony

A somorjai Mészáros Péter még a család története iránt érdeklődő diákként ismerkedett meg vele, és egyike volt azoknak a keveseknek, akiket Ilona asszony a bizalmába fogadott.

Hogyan alakult ki ez a baráti kapcsolat? Hiszen nemcsak a földrajzi távolság volt nagy önök között, hanem a korkülönbség is.

A társadalmi különbségről nem is beszélve, de ezt soha nem éreztette velem. Viszont mindig éreztem nála azt az arisztokratikus tartást, amelyet csak a neveltetés adhat. Nyitrai egyetemista koromban voltam a gímesi művelődési táborban, onnan tettünk egy gyalogtúrát a felsőelefánti kastélyhoz, amelyben akkor még tüdőszanatórium működött. Nem messze az erdőben van az Edelsheim Gyulai család hatalmas klasszicista kriptája, melynek mára csak a romjai maradtak fenn. Siralmas állapotokat találtunk, a vandálok a márványszarkofágokat is szétrombolták, és a holtak csontjait szétszórták az erdőben. Mindent feljegyeztem, lefényképeztem, és írtam róla egy munkát, amellyel elindultam diákok tanulmányi versenyén. Az egyik tanárom hívta fel a figyelmemet, hogy ebben a kastélyban nőtt fel Horthy István özvegye, aki ma is él, én pedig elhatároztam, hogy felveszem vele a kapcsolatot.

Ez 1988-ban nem lehetett könnyű.

Igazi amatőr naivitással fogtam hozzá, mégis sikerült. Egy budapesti telefonfülkéből felhívtam a magyar külügymisztériumot, hogy szeretném, ha megadnák Horthy Ilona postacímét. Azt mondták, írjak kérvényt, s miután ezt megtettem, a lisszaboni magyar nagykövetség válaszolt, és valóban elküldték a címet. Akkor még azt hittem, megírom neki az Edelsheim Gyulai családdal kapcsolatos kérdéseimet, ő válaszol, és ennyi. De miután válaszolt, újabb kérdések merültek fel bennem, s ezzel megkezdődött köztünk egy hosszú levelezés. Ilona asszony akkor kezdte írni az emlékiratait, s időnként megkért, hogy bizonyos dolgoknak nézzek utána a vágsellyei levéltárban. Küldtem neki fotókat is arról, milyen állapotban van a kripta; ez nagyon megindította.

Ön kezdeményezte, hogy jöjjön el a testvéreivel Felsőelefántra?

Ilona asszonynak két nővére volt, Éva és Maritta, s az apja második felesége is egy kislányt hozott magával, Alexiát. Először Ilona és Alexia jött el Felsőelefántra, megállapodtak az akkori polgármesterrel, hogy az erdőben talált maradványokat az ő költségükön egy közös koporsóban elhelyezik a Csarada család templom melletti kriptájában. Amikor minden elkészült, mind a négy nővér eljött, pedig szétszórtan éltek a világban. Éva Belgiumban, Ilona Portugáliában, Alexia Monte-Carlóban telepedett le – ők hárman azóta elhunytak –, Marittáról pedig, aki Kölnben lakott, nem tudok semmit.

Említette Edelsheim Gyulai Lipót második házasságát. Ilona asszony édesanyja, Pejacsevich Gabriella beleszeretett egy felsőelefánti nemesemberbe, Kochanovszky Józsefbe, és elvált a férjétől, elhagyta a családját. Megbocsátották neki ezt valaha a lányai, akik akkor még nagyon kicsik voltak (Ilona alig kétéves)?

Ő egyszer azt mondta nekem, hogy ahogy öregedtek, egyre jobban megértették édesanyjuk döntését. Nem is volt köztük soha rossz viszony, később rendszeresen látogatták.

Amikor levélváltásaikban kimerítették az Edelsheim Gyulai család témáját, mi tartotta életben ezt a kapcsolatot?

Közben már személyesen is találkoztunk Felsőelefánton, Budapesten és Kenderesen is. Egyik alkalommal Ilona asszony panaszkodott, milyen nagy a rendetlenség a könyvtárában és a levelezésében. Felajánlottam neki, hogy rendet teszek, és 2002 nyarán nála töltöttem másfél hónapot a portugáliai Malveira da Serrában, az Atlanti-óceán partján.

Milyennek ismerte meg őt?

Sokfélének tűnt, de ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy bátor asszony volt. Volt benne valami előkelő elegancia és finomság, de soha nem volt a konvenciók rabja, nem aszerint élte az életét, hogy mit várnak el tőle. Amikor férjhez ment Guy Bowden angol ezredeshez, egy ideig gazdálkodtak, és neki nem okozott gondot, hogy kapáljon a kertben. Sőt, mivel a második világháborúban ápolónő volt, később súlyos beteg férjét is ő gondozta. Nem ismert akadályokat, gondolkodás nélkül átvágott a füvön, ha arra vezetett a rövidebb út, és olyan eszméletlen gyorsasággal vezetett autót, hogy a hajam égnek állt. Nagyon nem szerette, ha a korára való tekintettel valaki kímélni próbálta vagy ellenőrizte. Amikor nála laktam, egyszer megnéztem, kikapcsolta-e a sütőt, és nagyon határozottan rám szólt, hogy ő tudja, mit csinál. Ugyanakkor végtelenül figyelmes volt mások iránt: emlékszem, egyszer elutaztam tőle egy napra Lisszabonba, nem ért el a mobiltelefonomon, és képes volt hazatelefonálni a feleségemnek, hogy mit főzzön.

Valakinek a levelezését rendszerezni annyit jelent, hogy a legszemélyesebb titkaiba nyer betekintést. Ez a legnagyobb bizalom jele.

Igen, és ennek minden pillanatban a tudatában voltam. Ő nem volt bizalmaskodó, de arisztokratikusan távolságtartó sem, mindig természetesen viselkedett. Nagyon szigorú napirendje volt, minden napot tornával kezdett, aztán főleg írt és olvasott. Soha nem láttam, hogy semmit sem csinált volna, de azt sem, hogy ne lett volna elegánsan felöltözve, vagy elveszítette volna a lélekjelenlétét. 2004-ben ismét elejtett egy megjegyzést, hogy a fényképeit sem ártana rendszerezni. Felajánlottam, hogy ezt is szívesen megteszem, és ismét nála töltöttem a nyarat. Összesen öt alkalommal látogattam meg.

Szóba került önök között a Horthy család megítélése is? Ő hogy tekintett ennyi év után az apósára, Horthy Miklós kormányzóra?

Apósát feltétel nélkül tisztelte, anyósát pedig végtelenül szerette. Biztosan szubjektív nézőpont volt az övé, de igaz, mert közvetlen szemtanú volt. Az akkor rendelkezésére álló információk szerint ítélte meg a helyzetet, és soha nem lehetett előtte Horthy Miklóst bírálni. Egyetlen személy tehette ezt meg, és az meg is tette: István fia, aki egyáltalán nem ápolja a család nemzeti-konzervatív hagyományait. Horthy Miklós újratemetésének tizedik évfordulóján például meg merte fogalmazni, hogy azt kéri, gondoljanak úgy Horthy Miklósra, mint egy esendő emberre, aki szintén követett el bűnöket. Ilona asszony ilyet soha nem mondott volna, de a fiának megengedte.

Mi volt a véleménye apósának a zsidóüldözésben betöltött szerepéről?

Meg volt győződve arról, hogy Horthy Miklós nem tudta, mi történik a Magyarországról elhurcolt zsidókkal. Soha egy szóval sem bírálta apósát, azt hiszem, azért, mert olyan nagy lelke volt, hogy megfértek benne egymás mellett az elvek és a tévedések.

Horthy Ilonát 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki a második világháború idején kifejtett ellenállási tevékenységéért, a kiugrási politika támogatásáért. Hallott tőle tevékeny zsidómentésről?

Ilyenről nem tudok, de hogy a nácizmust ellenezte, az biztos. Amikor 1949-ben kikerültek Portugáliába, két zsidó család támogatta a letelepedésüket – nyilván ennek is volt oka. Én annyit tudok, hogy Horthyékat mindenekfelett szerette, tisztelte, és még a bíróságok sem várják el, hogy valaki a családtagjai ellen valljon.

Idős korában a szubut közösség tagja lett. Hogy jut el egy katolikus családban nevelkedett, református családba beházasodott asszony egy ilyen filozófiához? 

A fián keresztül. Tudni akarta, milyen közösségbe jár István, kipróbálta, és őt is magával ragadta a dolog. Az egésznek a lényege az elfogadás: bármilyen vallású ember tagja lehet a szubut közösségnek. Ilona mélyen katolikus volt, Fatimában önkéntes szolgálatot is vállalt, de olyan mértékben hitte, hogy Isten egy és egyetlen, hogy az iszlám előírásait is megtartotta. Semmiféle kételyt vagy vívódást nem láttam nála ezzel kapcsolatban, mert pontosan tudta, érezte, mi a lényeg.

Mikor találkoztak utoljára?

Másfél évvel a 2013-ban, 96 éves korában bekövetkezett halála előtt. Még akkor is aktív volt, és szellemileg teljesen ép. Utána elköltözött Portugáliából Angliába a fiához. Ott voltam a temetésén is Kenderesen, mint ahogy Horthy Miklós és Ilona asszony második férje, Guy Bowden ezredes temetésén is. Sokat elmond Ilona asszony világszemléletéről, hogy a családi kriptában most együtt nyugszik az apósa és az első férje, valamint a második férje, akik a második világháborúban egymás ellen harcoltak.

A magyarországi megosztottságról mi volt a véleménye?

Sajnálta, de ennél tovább soha nem ment a véleménynyilvánításban. Ellentétben a fiával, aki ugyan tudatában van annak, mit jelent a Horthy név, de egészen más beállítottságú, és ennek hangot is ad. Sikeres építész, az apjához hasonlóan nagyon jó szervező és határozott egyéniség. Az első felesége angol volt, majd a szubut vallás indonéziai alapítójának unokáját vette feleségül, öt gyereke közül egyik sem beszél magyarul. Számára nem az az igazodási pont, hogy a Horthy család leszármazottja, és életpályáját tekintve ez teljesen érthető.

Pár héttel azután, hogy a hodosi Horthy-mellszobor felavatása óriási botrányt kavart, a teljesen szlovák Felsőelefánton csendben mellszobrot állítottak a kormányzó menyének. Minek tulajdonítja ezt a különbséget?

Ilona asszony személyiségének. A felsőelefántiak tudják, mit köszönhetnek a Gyulai Edelsheim családnak, ezért senkinek sem volt ellenvetése. Ilona asszony nem politikus volt, hanem mély érzésű, okos és erős nő. Ezért tudott a legnehezebb időkben is tisztességgel és méltósággal helytállni.