Az értéknövelő újrahasznosítás

Melinda megköszöni és elfogadja a köteg szórólapot, majd beinvitál bennünket birodalmába, hogy megmutassa, hogyan is lehet a bőrből levőnél is tartósabb terméket készíteni belőlük. „A technika mexikói eredetű, a maják használták, nem én találtam ki. Mostanában újra felfedeztük; én négy évvel ezelőtt, egy budapesti kreatív börzén találkoztam vele. Előtte foglalkoztam dekupázzsal, a kézműveskedés mindig jelen volt az életemben, de a technikák többségébe hamar beleuntam. A kiállításon megtudtam, hogy van egy ilyen tanfolyam, de körülményes lett volna az odautazás, így autodidakta módon, internetről lestem el, hogyan is kell csinálni.”

Origamielemek vannak benne, alapvetően hajtogatásról van szó, de a részeket össze kell varrni. Mivel a papír tépődik, Melinda a darabokat celluxszal laminálja. A hajtogatás folytán nyolc réteg ragasztott papír az alap, egybefűzve tizenhat réteg; ez tartósabb, mint a bőr, sőt víz- és tépésálló is. Első alkotása négy éve bírja az igénybevételt, máig olyan, mintha új volna, pedig mindennapi használatban van. Ebben tartja a varráshoz szükséges holmit. „Sokan meg akarták venni, de ez nem eladó. Rengeteg hiba van benne, nem figyeltem méretekre, nekem mégis ez a legszebb, hiszen ezzel kezdődött minden.”

Strapabíró papírtáskák

„Eddig több tízezer elemet hajtogattam, de nem tudnám megmondani, összesen mennyit.” Egy nagyobb táska 700-800 darabból áll, így elég sok időbe telik, míg elkészíti az alapokat. Szerencsére akad segítsége, elsősorban a férje, de anyósa, és apósa is kiveszi a részét a munkából; előbbi este, tévézés közben segít hajtogatni, utóbbi pedig eszközöket gyárt. Sőt, már a tíz hónapos kislánya is érdeklődik a kreatív újrahasznosítás iránt. Anyukájának adogatja az anyagokat, gyerekkorától a mindennapok része a környezetkímélés, anélkül hogy tudatosítaná.

A folyamatnak számos haszna van, ilyen például a tartós anyagú tárgyak előállítása. „Néha tízkilónyi holmit is belepakolok egy-egy táskába, mégse mennek tönkre. A babakocsira is ezzel a technikával készítettem tarisznyát. Legelőbb a cipzár szokott elhasználódni, ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni. De nemcsak váll- és alkalmi táskákat készítek, hanem laptopnak és táblagépnek tokot, óraszámlapot és ékszereket is. Az anyagok különbözőek: eleinte papírt használtam, mára már bővítettem hulladék tapétával, szalagfüggönnyel, és tervezem, hogy hulladék bőrt is szerzek valahonnan. Semmiképp sem szeretnék új anyagokat vásárolni, csakis olyat használok, amit kidobnak, hiszen az az üzenet, hogy ami hajtogatható, azt fel lehet használni.” Az ismerősök tudják, mivel kedveskedhetnek Melindának. Mindenki hoz neki régi reklámkatalógusokat, a házban egymásra halmozva állnak a felhasználásra váró alapanyagok. Sokszor nincs hova rakni, mégsem tud nemet mondani, gyűjti, hiszen tudja, hogy előbb-utóbb felhasználja őket.

Az alapok

„Az a célom, hogy elvigyük ezt a technikát az alap- és középiskolákba, megmutassuk a gyerekeknek, hogy nemcsak a klasszikus szelektív hulladékgyűjtéssel óvhatják a környezetet, hanem úgy is, ha az összegyűjtött hulladékot – csokipapírt, csipszeszacskót – valamilyen értékké változtatják. Nem kell azonnal táskával kezdeni, a kulcstartók, ékszerek, kis dobozok gyorsabban elkészülnek. Egy alapiskolában már jártam, környezetvédelmi napok voltak, és a gyerekeknek megmutattam, mi is az az értéknövelő újrahasznosítás. Ékszereket készítettünk, nagyon élvezték; az alapokat elsajátították.” Másra nemigen jutna idő a foglalkozáson, hiszen egy nagyobb táskával körülbelül egy hétig kell dolgozni, az alkalmiakkal 2-3 napig. Utazótáskát is készített már, az egy hónapos munka volt. Néha szabásminták szerint fon, máskor ő találja ki a mintát és formát. Mint mondja, megunni nem lehet, hiszen rengeteg lehetőség van. Sokszor éjszakába nyúlóan dolgozik, mikor a kicsi már alszik. Számol és tervez, készíti a mintákat, hiszen ha valamilyen motívumot szeretne belevinni, az már matematikai logikát is igényel.

Kreatív műhely

Melinda vásárokra, kiállításokra is jár, ahol nagyobb közönséggel ismerteti meg a munkáit. Idén az egri Fiatal vállalkozók nemzetközi kiállítására készül, Ausztriában, Párkányban és Komáromban pedig úgynevezett workshopot tartott; továbbiakat is tervez. Szeretne minél több helyen bemutatkozni, mivel nagy vágya, hogy kreatív műhelyt hozzon létre. Olyan közösséget, ahol csökkent munkaképességűek dolgoznának. „Ezzel a munkával nagyon jól fejleszthető a motorikus képesség, az autizmussal élőknek például ez a monoton hajtogatás jó fejlesztés lenne. Ráadásul ők azok, akiket nem nagyon alkalmaznak, nehezen találnak munkát. Így több problémát is meg tudnánk oldani.” Az erős szociális érzék előző munkahelyén is megmutatkozott. Mielőtt férjével gyermeket vállalt, Ausztriában dolgozott ápolónőként. Ma elsősorban családanya, aki fontosnak tartja, hogy tudatosan óvjuk környezetünket. És ha már termeljük a szemetet, amit csak lehet, használjuk fel belőle értékteremtésre.