A püspök kénye-kedve szerint helyezheti át a papot?

Szeretném, ha bemutatnának egy nagyon értékes embert, akivel, úgy érzem, igazságtalanul bántak. Az illetőt Fábián Péternek hívják, a losonci katolikus közösség plébánosa volt. A rozsnyói püspök áthelyezte vagy leváltotta (nem tudom, mi a helyes kifejezés, az én szótáramban a degradálta szó felel meg leginkább). Péter atya végtelenül kedves, becsületes, odaadó, alázatos, mindamellett intelligens papja volt katolikus magyar közösségünknek. Felemelő volt meghallgatni és megszívlelni vasárnapi prédikációit, melyek mindig emelték az ünnepnap fényét.

Amikor sok templom kong az ürességtől, vasárnap és nagyobb egyházi ünnepeken neki köszönhetően a losonci mindig tele van. Jelenleg a templom belső terének felújítása folyik a hívek adományából. Ebben nagy érdemei vannak Péter atyának, mint ahogy abban is, hogy rövid itteni szolgálata idején sok minden megújult a parókián. A munkák nagy része július végén fejeződött be, és voltak további tervei is, ezért döbbentette meg a híveket, hogy egyik napról a másikra áthelyezték egy vidéki parókiára, Galsára, ahol csak páran járnak templomba. Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ez borzasztóan érthetetlen, igazságtalan és ésszerűtlen döntés. Az egyre ritkuló szlovákiai magyarságnak égető szüksége van olyan papokra, akik jól bírják a magyar nyelvet, és valódi példamutató egyéniségek. Nem szeretnék ágálni a rozsnyói püspök ellen, csak erőt önteni egy igaz emberbe, akinek az elkövetkező időkben sem lesz könnyű.

Tisztelettel: Vámos Éva, Losonc

Az önök esete nem egyedülálló, országszerte minden június végén rengeteg papot helyeznek át a megkérdezésük nélkül és a hívek akarata ellenére. Ezt a püspök megteheti, mert papjai a felszenteléskor engedelmességet fogadtak neki, és sehol nincs megírva, mennyi időt kell eltölteniük egy plébánián. A szokás az, hogy általában tíz-tizenkét évig hagyják a fiatalabbakat egy helyen, hogy ők is tapasztaljanak mást, újult erővel és érdeklődéssel tudjanak a közösséggel foglalkozni, és a hívek se unjanak rá a prédikációikra. A gyakorlatban azonban  némely papokat két-három évente áthelyeznek, míg mások évtizedeket töltenek egy kényelmes plébánián – és ez mind csak a püspök kénye-kedvén múlik. Magyarázatot sem az érintett pap, sem a hívők nem követelhetnek, pontosabban úgysem kapnak, mert a püspök nem köteles megindokolni a döntését. Azért vannak rá példák, hogy ahol a közösség kiállt a papja mellett, aláírásokat gyűjtött, hangosan tiltakozott az elhelyezése miatt, ott végül hagyták a papot. Feltéve, hogy ő maga nem mondta azt a püspöknek, hogy nem ért egyet a hívek engedetlenségével, mert ez is megtörtént már.

Utólag nincs mit tenni, csak remélni tudom, hogy Péter atyát az új helyén is megbecsülik, és utódja is méltó a losonci hívek megbecsülésére. Ha esetleg újra szóba kerül az áthelyezés, ne hagyják annyiban a dolgot, idejében tiltakozzanak, mert amit meg sem próbálnak, az nem sikerülhet. Sajnos, a papok áthelyezése nagyon kényes kérdés, mert az egyházi elöljárók mindig a hierarchiával és az engedelmességgel érvelnek. Arról már nem beszélnek, hogy a feltétlen engedelmesség az egyházi előírások szerint a feljebbvaló részéről olyan felvilágosultságot, jó szándékot és emberséget követel meg, hogy a megalázásnak és az önkénynek a gyanúja se merülhessen fel. Tény, hogy a szlovák püspökök döntéseivel kapcsolatban ezt ritkán lehet elmondani.