A nagyra nőtt falu

Még pontosabban: az új lakónegyed egy része „belelóg” a hidasi határba. Beszédes adat arra, mekkora építkezési boom zajlott le ebben a községben: a 2011-es népszámlálás szerint Éberhardnak 1861 lakosa volt, most pedig körülbelül 3200. Vagyis tíz év leforgása alatt a „zöldmezős beruházás” révén csaknem megduplázódott a lakosok száma.

Óvoda- és iskolaváltás

Az egy faluból lett két falu megjegyzést a település alpolgármestere, Dúcz József azonnal cáfolja. „Egy falu ez továbbra is, ráadásul az ideköltözők 90-95 százaléka be is jelentkezik éberhardi lakosnak. Ez nem mellékes, hiszen a község a lakosok után kapja a részadót, így a magasabb kormánytámogatásból jobban tudunk törődni a közvagyonnal. Aki itt lakik, legyen az magyar, szlovák, zsidó, roma, akármilyen nemzetiségű, az mind éberhardi lakos. Minden új érkező új szemléletet, új látókört jelent számunkra. Bár magam is Pozsonyból költöztem ide tizennégy éve, éberhardinak tartom magam, s valószínűleg így gondolják az itteni polgárok is, ha megválasztottak képviselőnek. Másrészt pedig itt érzem otthon magam. S úgy látom, ez érvényes a többi ideérkező lakosra is.” Dúcz József egyébként a Nyitra melletti Királyiban született, ott járt magyar alapiskolába, amelyet azóta bezártak, mert elfogytak a gyerekek. Ezt csak azért említi, mert a magyarság megmaradásának és fogyásának párhuzamát akarja szemléltetni: itt ugyanaz a folyamat játszódik le, mint szülőfalujában, csak harminc év késéssel.

Az új telepesek ugyan az önkormányzati politikából még nem veszik ki a részüket – mondja az alpolgármester. A képviselő-testület tagjai közül mindössze egy nem tud magyarul, de ő is tanul, ami nagyfokú alkalmazkodóképességről tanúskodik. Az új lakók akceptálják, hogy Éberhard magyar falu volt – mondja Dúcz József. Így aztán még azzal sem vádolhatók, hogy asszimilálni óhajtanák az őslakosokat, hiszen a helybeli magyar kisiskolát nem miattuk kellett 2013-ban bezárni, hanem azért, mert kevés volt benne a tanuló. Hét esztendeje jártunk itt, akkor konstatáltuk, hogy a kétnyelvű óvodában 48 gyerek tölti napjait, míg a két alapiskolát a fogyó létszám miatt már akkor kénytelen volt összeköltöztetni az önkormányzat; a magyar tannyelvűben mindössze 7 gyerek tanult, míg a szlovákban 29. A lépésnek gazdasági indítéka volt, és a két iskola külön igazgatással működött, az említett 2013-ig. Hogy egy ekkora faluban miért sorvadt el a magyar oktatás, annak oka többrétű: az alacsony népszaporulat és a szülők választása, valamint a munkahelyükhöz igazított iskolaválasztás. Sok szülő már több évtizede munkába menet a féli, hidasi, ivánkai vagy valamelyik pozsonyi iskolába hordta gyermekét. A hirtelen növekedés folytán nem meglepő, hogy napjainkban 140 tanulója van a szlovák iskolának, míg a szlovák nevelési nyelvű óvodában 169 gyermeket találunk. A helyhiányt úgy oldották meg, hogy az épületre emeletet húztak, majd a Háromvíz lakóparkban más célra vásárolt épületben új óvodát rendeztek be. Így helyhiány miatt egyetlen szülő óvodakérelmét sem kell visszautasítani. Az iskola esetében a hirtelen megnövekedett igényt 150 ezer eurós állami dotációval és önerővel oldották meg: a középiskola közelében kiépítettek egy új iskolát, és most három új első osztályt nyitottak benne. Így az összes, 1–4 osztályos iskolaköteles tanulónak lett helye, bár újabban az ötödik osztályra is igény mutatkozik.

Az Apponyi-örökség

Természetesen a község nemzetiségi összetétele is gyökeresen megváltozott. A 2001-es népszámláláskor még 60%-ban magyarok, 40%-ban szlovákok lakták a falut, s ez napjainkra 25 : 75%-ra módosult. Mindemellett az éberhardi utcákat járva szembeötlik, hogy a boltok, reklámok nagy része őrzi a kétnyelvűséget, ami rendjén való a Csallóköz kapujának nevezett faluban. Az már kevésbé, hogy 2002-ben egy népszavazás kísérletével sem sikerült visszaszerezni a II. világháború után elveszített régi becsületes nevét (1209-ben Castellum Ybrehaarth néven említik, s egyháza már 1309-ben fennállt). Pedig vajmi kevés köze van a szovjet marsallhoz, akiről új nevét kapta. A dicső szovjet időket aligha vágyják vissza, gróf Apponyi Albert szellemi örökségéről viszont ez év tavaszán a Csemadok központi rendezvényeként – az összetartozás napján – megemlékeznek az éberhardiak. A trianoni béketárgyalásokat vezető magyar államférfi családja volt egykor a falu birtokosa, s maga is itt van eltemetve. A család jobb sorsra érdemes kastélya viszont hamarosan az enyészeté lehet, ha nem kezdenek vele valamit. Az alpolgármester elmondja, hogy ez azért megoldhatatlan, mert maga a kastély a megye tulajdona, míg az alatta levő telek egyharmada a községé, kétharmad része a megyéé. A kastély helyreállítása ráadásul rengeteg pénzbe kerülne. „A megye nem tud nélkülünk, mi nem tudunk a megye nélkül lépni – mondja Dúcz József, hozzátéve: – Szomorúan nézzük tavaszonként az újabb és újabb romlás nyomait, de nem tudunk mit tenni. Még annyit sem vagyunk képesek elérni a megyénél, hogy legalább a tetőt tegye rendbe.” A parkkal hasonló a helyzet, annak ellenére, hogy csak egyharmada a községé, a karbantartást ők végzik.

A falu „lelke” a Csemadok

Dúcz József egyébként szülőfaluja kapcsán kiemeli, hogy Királyiban is tartja magát a magyarság, éppen a Csemadoknak köszönhetően. Hasonló a helyzet Éberhardon is, ahol szintén a Csemadok-alapszervezet a falu lelke, amely őrzi a hagyományokat, ezért nem kell aggódni a magyarság megmaradásáért. Rengeteg közösségi rendezvényt szerveznek, amelyeken részt vesznek az idősebbek, de a fiatalok is. Nem szólva arról, hogy a két testvértelepülés, Hédervár (Magyarország) és Héderfája (Erdély) magyarjaival szoros kapcsolatot tartanak. A Valacsai Edit vezette Csemadok minden évben megszervezi a dőrejárást, megünnepli az 1848/49-es szabadságharc évfordulóját. Közkedvelt az Éberhardi nyár. De sok rendezvényt szervez a község és a többi civil szervezet is. Aktív a tűzoltó-, a vöröskereszt- és a vadászszervezet, akárcsak a nyugdíjasklub, míg a fiatal anyukák a legapróbbak számára megalapították a Pinocchio Klubot. Igen erős a sportélet, hiszen öt kategóriában futballoznak a fiatalok, beleértve a legkisebbeket. Párját ritkító focipálya van a községben, fedett lelátóval, mellette műfüves, megvilágítható edzőpályával. De van itt községi tornaterem is. Ráadásul – mondja Dúcz József, aki maga is edző – a futball összehozza az őslakosokat és az újakat.

Nyomasztó forgalom

Ami más községekben sok gondot okoz, az Éberhardot nem nyomasztja: csak az nem dolgozik, aki nem akar. Magyarán: alig van munkanélküliség, köszönhetően a főváros közelségének. Ráadásul itt sok vállalkozó vetette meg a lábát. Az utcákat járva egymást követik a cégtáblák: fuvarozó, javítóműhely, fodrász, masszőr, pékség, virágüzlet, festék- és illatszerbolt, vendéglők, vegyesboltok szolgálják a helybeliek igényeit. A legnagyobb munkaadók a svájci tulajdonú Chemstar, a Wiki játéknagyraktár, az elektronikai alkatrészeket gyártó üzem és az Ökológiai Építővállalat. Példamutató, hogy ezek a cégek zömmel helybéli lakosokat alkalmaznak.

Pozsony közelsége ugyanakkor nagy teher is, hiszen ezt a falut is nyomasztja az átmenő forgalom sűrűsége, itt is mindennapos látvány az araszoló kocsisor. Ígéret van egy elterelő útra, ez talán megoldja a gondot, akárcsak a majdan megépülő R7-es gyorsforgalmi út. A Pozsony megyéhez való tartozás másik hátulütője, hogy szerényebbek az uniós pályázati lehetőségek. A kerékpárutak állapota sem kielégítő, de a község részét alkotja annak a Pozsony megye által képviselt projektnek, amely szerint Éberhardról Tőkésen keresztül Vereknyére új kerékpárút épül.

A falu határában folyó Kis-Duna, amelyet főként a horgászok és a kajakosok kedvelnek, több lehetőséget rejt magában. Ezen a téren – mondja az alpolgármester – példát kellene venni a Szigetközről vagy például a csehországi Baťa-csatornáról, amelyek európai szintű turizmust bonyolítanak le. A Kis-Duna olyan kincse a régiónak, amely többet érdemelne, de ehhez összefogás kellene. 

Kövesdi Károly